Az aranyvonat begurúlt a pályaudvarra

HungaryFirst küldte be 2018. 10. 19., p - 08:05 időpontban

Az aranyvonat egy vasúti szerelvény, amely 1945. január 23-án indult útnak Ausztria felé a fertőbozi vasútállomásról. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) 30 tonna aranykészletét, nagy összegű devizatartalékait, valamint letétbe helyezett értékeket, dokumentumokat (például Mátyás király korvináit), a méteretalon platinarúdját és a deportált zsidóktól begyűjtött értékeket próbálta az előrenyomuló szovjet Vörös Hadsereg elől Nyugatra menekíteni a Szálasi-kormány. Az értékeket az amerikai hadsereg lefoglalta és hadizsákmánynak minősítette -írja a Wikipedia.

Az aranyvonat része a huszadik századi rendszerváltások legendakörének is. Olyan vonatról van szó, amelyen egy összeomló rendszer kimenti kincseit az őt megdöntő hatalom kezéből. A vonat volt úti célja eleve homályos. Svájcba akarták eljuttatni, hogy magánbankokban magánletétként helyezzék el a kincstári vagyon magvát vagy a szállítmány Ausztriába indult, hogy az országból elmenekült kormány székhelyére vigye az állami fő értékeket, és csak a teljes német összeomláskor akarták, most már a volt kormány privát zsákmányaként Svájcba továbbítani.

A vonat által szállított kincsek mennyiségét és pontos értékét csak megbecsülni lehet, az Aranyvonatról ugyanis az első leltár már jóval az amerikai birtokbavétel után készült, Salzburg városában. Ami biztos, hogy a szerelvény magával szállította a Magyar Nemzeti Bank teljes arany- és valutatartalékát, számos múzeum kincseit (pl. a Corvinákat), illetve a magyarországi zsidóság kifosztása során megszerzett roppant vagyont: az Aranyvonaton a nemesfémek és pénz mellett számos műkincs, illetve egyéb gyűjtemény utazott.

A 77 vagonból álló Aranyvonat kincseinek értékét csak becsülni lehet, de vélhetően megközelítette – mai árfolyamban mérve – a 4 milliárd amerikai dollárt, ehhez került még a január végi indulás során 3 kocsi ezüstnemű. A Toldy vezette vonaton csak a nyilasok által megbízott kísérők és a Magyar Nemzeti Bank tisztviselői tartózkodtak, így jutott el Bécsújhelyig, majd hónapok alatt Salzburg irányában haladt tovább. Toldy a szaporodó bombázások miatt egy időre a Tauern-alagútban rejtette el az Aranyvonatot, innen továbbindulva, Salzburgtól mintegy 100 kilométerre találkozott az amerikai hadsereggel, mely hadizsákmányként lefoglalta a felügyeletére bízott kincseket.

Az aranyvonat begurúlt a pályaudvarra
Amerikai katonák őrzik az aranyvonatot 1945 nyarán, valószínűleg az ausztriai Werfenben

Az Aranyvonat által szállított vagyon tehát bizonyos szempontból csöbörből vödörbe került, a háború utáni adminisztráció kiépítése közben, az általános bizonytalanság közepette ugyanis számos tiszt saját vagyonát gyarapította a Német Birodalomban megtalált kincsekből, vagy katonáik között osztott szét értékes ruhákat, szőnyegeket, díszes bútorokat. Mark Clark, az Ausztriát megszálló amerikai hadsereg főparancsnoka úgy vélte, az Aranyvonat által szállított kincsek tulajdonosait nem lehet meghatározni, ezért azok visszaadása sem lehetséges Magyarország számára. Ez szolgáltatta a jogalapot arra, hogy később a vonaton szállított vagyon egy részét az Egyesült Államok háborús költségeinek enyhítésére használhassa fel.

A magyarországi zsidó kárvallottak 1945 végén, Nyárádi Miklós pénzügyminiszter pedig a következő év nyarán Berlinben próbálta rábírni az amerikaiakat az Aranyvonat kincseinek visszaadására, ennek következményeként a Magyar Nemzeti Bank vagyonának egy része 1947 nyaráig vissza is került Budapestre, ám a műkincseket illetően az Egyesült Államok elzárkózott még attól is, hogy magyar szakértők megvizsgálhassák a talált értékeket. Ekkor már világos volt, hogy az amerikaiak árverezésre szánják a műtárgyak nagy részét, amire – porcelánokat, drágaköveket, stb. – egy New York-i galériában került sor, 1948 júliusában. Miközben a magyar állam követeléseit elutasították, számos hazánkból származó festmény Ausztriába került kárpótlásként, mondván, a Magyarországon lezajló államosítás nyugati szomszédunk polgárait is megkárosította. Az Aranyvonat sorsa és a benne rejtőző egykori vagyon a mai napig vizsgálat tárgya, a régi birtokosok és utódaik még most is küzdenek azért, hogy felderítsék, visszaszerezzék jogos tulajdonukat.

 

A Napi Magyarország cikke (Az aranyvonat kincse a magyar nemzeté. 1999. november 27.) Kenneth D. Alford állításaira hivatkozva a helyzetet így jellemzi: "A második világháború végén a szovjet katonák elől menekített vagyon nem zsidó vallású személyek elrablott kincse, hanem a magyar arisztokrácia, valamint a kormány menekített értéke volt."

Konklúzió 

A javak nagy része aukciókon talált új gazdára New Yorkban. Az 1948-ban Magyarországra visszakerült értékeket a kommunista rezsim lopta el. Tudomásunk szerint mindössze két túlélő kapta vissza az aranyvonatra került tulajdonának, vagy annak értéke legalább egy részét. A többi tulajdonos, ha egyáltalán túlélte a holokausztot, hiába várta, hogy visszakapja azt, amit otthonában, a gettókban és a téglagyárakban vettek el a magyar csendőrök, rendőrök és a hivatalnokok.

Új hozzászólás