Trianon, az európai ünnep…

Stoffán György küldte be 2018. 10. 24., sze - 15:28 időpontban

Eddig sem nagyon, de most már egyáltalán nem aggódom Európáért… Májusi választás ide vagy oda, hidegen hagy a győzelem vagy a bukás, mert mindkettőt egy irányból igazgatják. Immár látszik, hogy az Európai Néppártot is bedarálta a liberális húsdaráló, s ha jobboldali győzelem lenne májusban, az csak a kimenekülése azoknak, akiknek a kezéből eszik a teljes Unió. Hibáztak, tehát menekülni kell, mert ha felébred Csipke Rózsika Manó (mert nemre vonatkozó nevet nem szabad használni) álmából ötszázmillió uniós állampolgár, az akár kötelet is jelenthetne minden kollaboráns nyakára, de még azokat is fellógatnák, akik a háttérből igazítják az értékrombolást… Így legkönnyebb kimenekülni. És senkit nem kérne számon egy néppárti vezetés… akárcsak a rendszerváltásnak hazudott időkben sem volt szabad a kommunista gyilkosokat bíróság elé állítani… (de nem is volt olyan bíróság, amely elítélte volna őket, hiszen akkor saját magukat ítélték volna el a kommunizmusban is bíráskodók, akik Mannsfeld Péterért és sok más áldozatuk haláláért ez idáig sem kértek bocsánatot!)

Igen, májusban választás lesz, ám ha a választásban valóban a nép döntene, akkor már betiltották volna. S mi mégis reménykedünk. Még akkor sem a kilépést fontolgatjuk, amikor újra és újra megtapossák a magyart, újra és újra telefossák nemzeti történelmünket, és szemünkbe vágják saját piszkukat, mint tette Junker a minap., amikor a saját nemzetét is eláruló bakszász Klausescu Iohannissal találkozott. Hiszen Iohannis eladta nekik Romániát, s ma a liberális szellemiségnek kígyófészkévé tette a lassan elveszni látszó országot, benne Erdélyt és a Partiumot is. S aki hazaárulóvá, nemzetgyalázóvá válik, az pénzt kap, s elismerést tudhat magáénak ettől az emberi magatartást nem ismerő gazemberekből álló gyilkos bandától, amelyet Európai Uniós vezetőknek neveznek.

Miért is háborgom? Mert tűrhetetlen az, miszerint Trianont, a Trianont létrehozók száz esztendő után is ünneplik aljas és gyilkos döntésüket, és mi egy ilyen bandában muzsikálunk, ráadásul ugyanabból a kottából, mint ők… Nem hallok sem a Szentszék, sem a civilszervezetek, sem európai politikusok részéről felháborodott ellenkezést, tiltakozást, de még a magyar politika sem reagál erre a pofátlan és a magyarságot semmibe vevő junkeri nyilatkozatra.

Erdélyből hazatérve még inkább kinyílik a bicska a zsebemben, hiszen látom az erdélyi oktatás drámai rombolását, amelyet a magyar „szakemberek” végeznek idegen parancsra, látom a csak magyarul tudó négy-ötéves kisembereket, akik csak évek múlva veszik észre, hogy nem azt a nyelvet kell beszélniük, amelyet édesanyjuk tanított meg nekik, de látom már a románosodni látszó világot, amelyben egyre több a kollaboráns magyar, székely. Mert a pénz, az ígéret, – ami nem tántorította el Dobó katonáit –, ma eltántorítja a legtökösebbnek hitt magyarokat… is.

És ezért nem csak a megtántorodottak a hibásak, a felelősök, hanem az a mérhetetlen hazudozás, amellyel becsábították – nálunk alkotmányellenesen!  – ebbe az ószövetségi konglomerátumba, azaz az Unióba a volt szocialista államok polgárait… mert ugye mindenki nyithat cukrászdát a Kaiserstadtban… – mondták.

És ma is folyik a hitegetés, a világhatalom kottájából énekelt „Szép május jöjj, hogy ébreszd” című altatódal…

Trianon viszont ünnep az Unióban… s együtt őrjöng majd győzelmétől – 1920-as győzelmi mámorától – az a szemét banda, amely saját nemzeteit adta el, viszi a vágóhídra. Mária országa azonban nem vész el! Mert ennek a Kárpát-medencét felölelő Magyarországnak hivatása, kötelessége van! Lehet ünnepelni, lehet az esztenán koccintani a nagy területszerzésre, de ez nem marad így. És az Isten irgalmazzon mind az olyan európai és magyar politikusoknak, akik ünnepelni akarnak, akik nem teszik szóvá ezt a nemzetünket szembeköpő aljas liberális európai érzületet, s akik csendben ingatják a fejüket Junker és Klausescu Iohannis találkozójának hírein. Mert erre sem reagálni épp olyan ostoba és aljas dolog, mint kijelenteni, és/vagy együtt ünnepelni a rabklókkal.

Ismét mondom: Én nem írtam alá semmit 1920. június 4-én, tehát nekem a Magyar Királyság területe egy és oszthatatlan. Számomra a mai utódállamok csak ideiglenes hatalmak, amelyek súlyosan meglakolnak azért, amit tettek száz év alatt a magyar és a székely nemzettel. És nem szavaztam meg az Unióba való belépést, mert láttam és tudtam – s akkor le is írtam – mit jelent mindaz a gonosz, aljas és nemzetek ellen támadó Unió, mára nyíltan el kívánja pusztítani önmagát is, és amely nyíltan és aljasul vállalja ünnepként egy nemzet, és az európai kereszténység bölcsőjének megsemmisítését.

És nem vagyok mindezzel egyedül. Sokan vagyunk itt a Kárpát-hazában, sokan vagyunk Európában és a világon. Ma már csak egy kürtszó, egy intés, a véres kard kell, hogy eltakarítsuk ezt a szennyet, ezt a történelmi és világtörténelmi posványt, amelyben élni kényszerítettek bennünket. Október 23-a csak egy apró történése volt a magyar szabadságszeretetnek, de ha ez az apró lángocska egyszer eléri a nagy tüzet – és eléri! – akkor vége lesz a liberális, ószövetségi pünkösdi királyságnak, amely immár száz éve ugrál örömében a magyar hősök, a magyar áldozatok hulláján.

Mi legalább, majd eltemetjük őket… hamarosan!

Stoffán György

Új hozzászólás