A Magyar Nemzeti Múzeum megtagadja a 10 éve kötött letéti szerződés teljesítését?

Varga Géza küldte be 2018. 11. 07., sze - 19:10 időpontban
Korábban elküldtem Varga Benedek úrnak, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatójának a budapesti hun jelvény letétbe helyezéséről kötött szerződésben a múzeum által vállaltak teljesítésével kapcsolatos aggályaimat (barbár módon lereszelték a lelet felületét, majd letagadták róla a rajta lévő jeleket). Ezt követően levélben megkeresett Tomka Gábor főigazgató-helyettes úr, aki a szerződésben vállaltak teljesítése (a lelet tudományos igényű leírása) jegyében egy balsikerű tanulmányt jelentetett meg. Levélváltás bontakozott ki közöttünk, amely az írástudomány mérsékelt előrelépését is eredményezhetné, ha a "szakma" hajlandó lenne a hun-magyar írástani kapcsolat ismert bizonyítékaival is foglalkozni. Egyelőre mintha a süketek és vakok párbeszédét játszanánk. 
 
Alább a főigazgató-helyettes úr egyetlen észrevételére térek ki, amelyben kétségbe vonja a hun és a késő középkori német és magyar leleteken felbukkanó azonos hieroglifák létét. A levélváltás részleteihez a jobb érthetőség kedvéért ábrákat csatoltam. Következzen tehát a levélváltásunk tudománytörténeti jelentőségű részlete, amelyben ugyanis a főigazgató úr lényegében azt fogalmazza meg, hogy hiába van szerződésünk rá, akkor sem hajlandó foglalkozni a hun(?) jelvény alsó részén lévő hieroglifával és általában a hun-magyar jeltörténeti kapcsolattal (persze ő nem pontosan így fogalmazott). Lássuk tehát az álláspontokat!
 


Tisztelt Tomka Gábor főigazgató-helyettes úr!
 
Vissza kell térnem az írástani álláspontjának egyik részletére. Ezt írta ugyanis:"Természetesen mindenkinek szíve joga a késő középkori Németországban, Csehországban és Magyarországon ősi hieroglifákat feltételezni, azonban ennek bizonyítékai enyhén szólva is kétségesek. Ezért nem foglalkozom a kérdéssel: a rendelkezésre álló adatokból ez nem következik, ezért jelenleg értelmetlennek tartom erre az időt fecsérelni." 
 
A Magyar Nemzeti Múzeum megtagadja a 10 éve kötött letéti szerződés teljesítését?
1. ábra. A hun sarok hieroglifa ünnepi (több elemi jelből álló) változata balról jobbra: egy osztrogót tulajdonba került hun cikáda fibuláról, a nagyszéksósi hun szíjvégről, a csornai hun szíjvégről és az 531 táján a mervi oázisban a szabírhunok számára készített Szent Korona Krisztus-zománcáról

A hieroglifák léteznek, nem csak a "késő középkori Németországban, Csehországban és Magyarországon", hanem napjainkban is s erre van példa a most tárgyalt leleteken is (1-3. ábra). Ezt nagyon könnyű bizonyítanom, sőt azt már többször meg is tettem az Önöknek átadott munkáimban is, csak azt el is kellene olvasniuk és meg is kellene érteniük. Feltételezve, hogy ezt a levelemet mégis csak el fogja olvasni, megismétlem a bizonyítás lényegét.

A Magyar Nemzeti Múzeum megtagadja a 10 éve kötött letéti szerződés teljesítését?
2. ábra. Volkmann párhuzamain (ha azokat a talpukra állítjuk) ismételten felismerhető a sarok hieroglifa ünnepí (több elemi jelből álló) változata a jelvények alsó, elkeskenyedő részén, ugyanakkor a 2-es számú párhuzam felső részén talán egy gót jel látható (ennek gótsága azonban még vizsgálandó), a fenti jelvényeken a sarok hegyének ábrázolásához ismert kiegészítések is társulnak, a 11-es leleten például a sarok égi hegyét alulról alátámasztó égig érő fa (a szár hieroglifa ünnepi változata) van, amire hun cikáda fibulán és a halomi honfoglalás kori világmodellen is láthatunk megfelelőket (4. ábra)

 

A Magyar Nemzeti Múzeum megtagadja a 10 éve kötött letéti szerződés teljesítését?
3. ábra. A budapesti hun(?) jelvény elkeskenyedő alsó részén jól azonosítható az osztrogót tulajdonba került hun cikáda fibulán is használt ünnepi kivitelű sarok hieroglifa

E szerint a hieroglifa egy görög szó, az írástörténészek rendszeresen használt és közismert szakkifejezése. Azonban nem azt jelenti, hogy "egyiptomi" (ezért nem kell a szó alkalmazásától olyan szent borzadállyal visszariadniuk, mint azt sokszor tapasztaltam), hanem azt, hogy "szent véset".  Azaz "vallási jelentőségű jelet" jelent. Hozzátehetem, hogy rendszerint képszerű, díszes szó- és mondatjelekről van szó (tehát a díszesség nem cáfolja, hanem erősíti a véleményemet), persze akad köztük egyszerűbb, lineáris jel is (például az őrségi tejesköcsögökön máig alkalmazott X alakú rontáselhárító jel). A magyar jelkincs (közte a székely írás) jelei közül húsznál is többnek van párhuzama a hettita (luviai) hieroglif írásban, az uratui hieroglif írásban, a bübloszi pszeudohieroglifikus írásban, valamint a Viktor Dracsuk írástörténész által emlegetett sztyeppi hieroglifák között  is. Ezekről a saját jeleinkről, amelyek párhuzamait a felsorolt hieroglifikus írásokban megtaláltam, sikerült kideríteni a képi tartalmukat és az ősvallási jelentőségüket is, ezért a tudományos igényű szóhasználatnak megfelelően joggal használom róluk szólván a hieroglifa szót. 

A Magyar Nemzeti Múzeum megtagadja a 10 éve kötött letéti szerződés teljesítését?
4. ábra. A györkönyi hun cikádafibula, egy meroving tulajdonba került hun cikádafibula és a halomi honfoglalás kori világmodell, valamint a Volkmann 11 sz. lelet sarok szár (sarok úr) ligatúrája azt támasztja alá, hogy a hun cikádafibula jellegzetes ligatúrája eljutott Magyarországra is, meg Németországba is, a budapesti hun(?) jelvény egyik párhuzamára (2. ábra)

Ha ezek a jelek a felsorolt hieroglifikus írásokban hieroglifák, akkor nálunk is azok. Azt pedig, hogy az említett írások nem egymástól elszigetelt, hanem rokon rendszerek, a Nemetz Tibor matematikus segítségével elvégzett valószínűségszámításunk is bizonyította. Tehát nem sikerült az "enyhén szólva is kétséges" jelzővel elintéznie az állításomat, mert - mint azt nyilván Ön is tudja, vagy tudnia kellene  - a jelzőosztogatásnak a kocsmai vitákban, vagy a piacon van szerepe, ám egy tudományos igényű vitában a puszta jelzőosztogatás súlytalan. A nemtudáson alapuló érvelése erőtlen.

A Magyar Nemzeti Múzeum megtagadja a 10 éve kötött letéti szerződés teljesítését?
5. ábra. A Szergej Botalov által közölt hun csat világmodelljének sarkain a sarok hieroglifa hétköznapi (egyetlen elemi hegyábrázolásból álló) változata jelenik meg (balra), amelynek formája pontosan azonos a székely írás "s" betűjének formájával (jobbra), ez az egyezés azt bizonyítja, hogy a magyarság a hun jelkészletet megörökölte s az 1500-as évek magyar értelmisége még helyesen nevezte a "rovás"írásunkat hun írásnak

Tehát a hieroglifa szó csupán egy elnevezése a késő középkori vallásos jelentőségű jelkészletnek (is). Nekem, mint a magyar hieroglif írás felfedezőjének, jogom van ezeket a vallásos jelentőségű jeleket az írástanban szokásos gyakorlatnak megfelelően hieroglifánaknevezni. Ha ezzel nem ért egyet, akkor azt vitathatja, de ehhez előbb tudományos igényű érveket kellene összeszednie. Ugyanis  nem illik úgy magas lóról jelzőket osztogatnia, hogy közben az írástani alapfogalmakkal sincs tisztában. Ha valamivel nincs tisztában, kérdezzen nyugodtan, mert örömmel tanítgatom, amint én is tisztelettel elfogadom a magyarázatait, ha régészeti kérdésekről van szó. 

 
Tekintve, hogy a tanulmánya alapján a latin M betű felismerésével is nehézségei vannak, ugyanis a budapesti hun(?) jelvényen nincs ott az Ön által vizionált M betű (6. ábra), ezért az írástani teljesítményéhez jobban illene a szerénység.
A Magyar Nemzeti Múzeum megtagadja a 10 éve kötött letéti szerződés teljesítését?
6. ábra. A budapesti hun(?) jelvény három rovásbetűjéről eddig készült rajz- és fényképrészletek, Tomka Gábor ezt a jelsort a feje tetejére állította (ahogyan itt is látható) és azt állítja a Magyar Nemzeti Múzeummal kötött szerződésünkből fakadó tudományos leírási kötelezettségük teljesítéseként, hogy ezen egy rontott M betű látható - holott nincs rajta semmiféle M betű

A hieroglifa szó alkalmazásának jogosságát tisztázván, már csak azt kell felmutatnunk, hogy milyen konkrét jeleket is nevezünk hieroglifáknak. Ezt kb. ezer képpel illusztráltam a múzeum könyvtárának átadott Magyar hieroglif írás c. kötetben, javaslom ezek tanulmányozását. Itt most csak azzal egészíteném ki, hogy pl. a "sarok" hieroglifa megtalálható a budapesti hun(?) jelvény elkeskenyedő alsó részén is, meg hun cikádafibulákon és egy Szergej Botalov által bemutatott hun csaton is, de előfordul a németországi leletpárhuzamokon is. Ez csak egy példa, ami azt bizonyítja, hogy a szimpla jelzőosztogatásával és tagadásával szemben igenis vannak olyan jelek, amelyek a hun cikádafibulákat összekötik a németországi leletpárhuzamokkal és a budapesti hun(?) jelvénnyel is. Ha ennek a jelnek és a többi hieroglifának ismernék a jelentését, akkor feltárulhatna Önök előtt a leletcsoport gondolati tartalma is.

 
Sajnálatos, ám tudománytörténeti jelentőségű a beismerése, hogy értelmetlennek tartja erre az időt fecsérelni. A beismerése azért jelentős, mert bizonyítja, hogy az akadémikus "tudomány" tudatosan zárkózik el a hun-magyar azonosságot bizonyító magyar jelkészlet megismerése és kutatása elől s e magyar- és tudományellenes álláspontját érvekkel nem tudja alátámasztani.  Az írástani alapfogalmak nem ismerését nem tekinthetem komolyan vehető érvnek. A régészeknek ismerni kellene az általuk kiásott és a múzeumok polcain heverő leleteken lévő, elolvasható jeleket. A szimpla tagadásával ellentétben a rendelkezésre álló adatokból következik az, hogy a budapesti hun jelvényen egy hangot jelölő rovásbetűk (az éSZAKi szó) és egy sarok hieroglifa (szójel) is található s ennek a hieroglifának az Ön által hivatkozott németországi leletpárhuzamokon (2. ábra) és a hun cikádafibulákon (lásd az 1. ábra első jelét!) is van párja. A szerződésünkben a múzeum arra vállalt kötelezettséget, hogy tudományos igénnyel írja le a budapesti hun(?) jelvényt. Ezt akadályozza az írástani hozzá nem értése. Mint a megjegyzéséből is kiderült, az írástani alapfogalmakkal sincs tisztában. Ez persze nem csak az Ön szégyene, hanem - Sándor Klára 1996-os álláspontja szerint - az egész akadémikus "tudomány" jellemzője, ami nyilván az alacsony színvonalú egyetemi írástan-oktatásra vezethető vissza. Ám nem ez a legfontosabb akadálya a szerződésünk Önök általi teljesítésének, hanem az, hogy tudatosan nem hajlandó megtenni a szükséges lépéseket a lelet szerződésből következő leírása érdekében, nem törekszik a budapesti hun(?) jelvényen lévő jelek megértésére és elolvasására. Mert azt a véleményét, miszerint ezen egy latin M betű lenne, a latin jeleket ismerő ép eszű és ép becsületű ember nem veheti komolyan.  
 
A lelet tudományos igényű leírása érdekében a konstruktív együttműködésben bízva tisztelettel üdvözli: Varga Géza
 

Utóirat: Nekem nincs és nem is lehet elméletem a budapesti hun jelvény korszakba sorolására, mert az - mint azt többször is hangsúlyoztam - a régészek dolga és nem az enyém. Eddig minden esetben a megkérdezett régészek csapongó és ma is ellentmondó kormeghatározását fogadtam el és a kort illetően csak régésztől származó álláspontot ismételtem meg. A leletet Önöknek kellene tudományos igényességgel leírni s mivel erre képtelennek bizonyultak, én csak segítséget adok a munkájukhoz az észrevételeimmel és az írástani tájékoztatásokkal. Sajnálatos, hogy tíz éven át elképesztő eszközökkel (a lelet felületének megrongálásával, Vaday Andrea korra vonatkozó szakvéleményének visszatartásával és a jó fényképek helyett rossz rajzok készítésével) akadályozták és most is tudatosan megtagadják a szerződésünk teljesítését.

 

Varga Géza

Új hozzászólás