A király nagybátyja, a Hunyadiak esküdt ellensége

Cabe Ferrant küldte be 2018. 11. 08., cs - 05:35 időpontban

Az ellenségeskedés Cillei Ulrik gróf és a Hunyadiak között még 1443-ben kezdődött. Elhunyt II. Tvrtko király és az így megüresedett bosnyák trónra Cillei szeretett volna rátelepedni. Ezt viszont Hunyadi János ellenezte. Nem akart ekkora urat a szomszédba…

A derék Cillei gróf, Magyarország egyik leghatalmasabb ura, Cillei Borbála királyné unokaöccse, Luxemburgi Erzsébet magyar királyné unokatestvére, tanácsadója és legfőbb bizalmasa, valamint a férjének, Habsburg Albert csehországi helytartója volt. Albert király halála után, a bekövetkező trónöröklési harcokban az özvegy Erzsébet pártjára állt, aki az ő tanácsára lopatta el a Szent Koronát, hogy fiát, a későbbi V. Lászlót királlyá koronázhassák.

Cillei Ulrik elképzelt portréja, készült az 1700-as évek környékén   A király nagybátyja, a Hunyadiak esküdt ellensége
Cillei Ulrik elképzelt portréja, készült az 1700-as évek környékén

V. László 1440. február 22-én született, négy hónappal apja halála után, az első Habsburg királyunk, Albert fiaként. Édesanyja, Luxemburgi Erzsébet előrelátóan már csecsemőként, 1440. május 15-én megkoronáztatta, ugyanis a magyar rendek inkább Jagelló Ulászlót szerették volna a trónon látni. A koronázás egyébként teljesen törvényes volt, mindenben megfelelt az akkori szokásjognak, tehát Fehérvárott, a magyar Szent Koronával és Szécsi Dénes, az akkori esztergomi érsek közreműködésével történt. A Szent Koronát természetesen nem tették az alig három hónapos csecsemő fejére, Cillei Ulrik tartotta a gyermek feje fölé.

A helyzet fokozása érdekében azért a trónkövetelő Ulászló is megkoronáztatta magát, 1440. július 17-én, Szintén Székesfehérváron, szintén Szécsi Dénessel - akit mellesleg mindenféle vidám fenyegetésekkel vettek rá a ceremóniára -, de nem a Szent Koronával, hanem egy, Szent István ereklyetartójáról leszerelt koronával. Ez tehát nem számított törvényesnek, de ez senkit nem akadályozott meg abban, hogy a két király hívei polgárháborút kezdjenek. Felmerült ugyan az az ötlet, hogy Ulászló vegye feleségül Albert özvegyét és így egy huszárvágással megoldódott volna a vita, de ez Luxemburgi Erzsébet ellenállásán megbukott.

A polgárháború - amire rettentő nagy szüksége volt az országnak, hiszen csak egy hódításra kész világbirodalom, a török, mozgolódott a határoknál - békésen folydogált és a közben megkötött béke ellenére, csak Ulászló halálával ért véget. 1444. november 10-én, a szomorú emlékezetű várnai csatában elesett a király. Hunyadi János kevés vesztett csatáinak egyike volt ez… Bár az is tagadhatatlan, ezúttal Ulászló számított a főparancsnoknak.

Ezután úgy tűnt, helyrezökkennek a dolgok. Magyarországnak immár csak egy királya volt, amit mindenki el is fogadott. De rögtön felmerült következő hézag, a mind nagyobb hatalomra szert tevő Hunyadiak és a Cillei Ulrik vezette nemesi csoport közötti ellentét. Az országot a gyermek király helyett Hunyadi János kormányozta, a kis király III. Frigyes német-római császár - szintén Habsburg - udvarában ragadt. Anyja menedéket keresve küldte oda a belháború idején, de III. Frigyes - szinte fogolyként - maga mellett tartotta a vész elmúltával is.

Magyar kézre a szerencsétlen sorsú gyerek csak akkor került, mikor az alsó- és felső-ausztriai rendek, a magyar rendek, amelyekhez csatlakoztak a cseh és morva rendek megszorongatták Frigyest. Bécsújhelyen a szelíd rábeszélésnek, valamint az őt bekerítő tizenhatezres osztrák és cseh seregnek engedve átadta a még ekkor is csak 13 éves királyt Cillei Ulriknak. Csöbörből vödörbe - mondhatnánk.

Cillei ugyan nem rabként tartotta a királyt, éppen ellenkezőleg, etette, itatta, minden földi jóval ellátta, minden igényét kielégítette, csak, hogy eszébe ne jusson az ő szándékai ellen cselekedni. A Hunyadiak és Cillei között kiújuló ellenségeskedés megelőzésére - a magyar főurak javaslatára - Hunyadi Mátyás, mintegy túszként Prágába kerül, Cillei leánya, Erzsébet pedig Vajdahunyad várába, azzal az elképzeléssel, hogy később összeházasítják őket, s ha két család egyesül, nem lesz értelme a továbbiakban a hatalmi harcnak. A már 1451-ben eltervezett házasság 1455. augusztusában a gyermek Mátyás és a kiskorú Cillei Erzsébet között létre is jött. Csak arra nem számított senki, hogy alig három hónappal a házasság megkötése után Cillei Erzsébet meghal. Halálával pedig odalett a két család közötti zálog és a törékeny béke. De legalább Mátyás pedig hazatérhetett…

V. László 1455 februárjában rövid látogatást tett Budán, de mivel nem tetszett neki a hely, meg a fogadtatás, májusban már vissza is tért Bécsbe. Nem sokkal ezután, a világraszóló nándorfehérvári diadalt követő pestisjárványban, augusztus 11-én meghalt Hunyadi János. A királyt mindenben irányító Cillei Ulrik elérte, hogy helyette, az 1456. októberi futaki országgyűlésen őt válasszák Magyarország kormányzójává.

Hunyadi László, aki immár a Hunyadi család feje és a párt vezetője lett, viszont kiharcolta, hogy az apja által kezelt királyi vagyonról nem kellett elszámolnia. Cserébe megígérte, hogy Nándorfehérvárat átadja a királynak.

V. László 4000 fegyveressel és Cillei Ulrikkal, 1456. november 8-án érkezett meg Nándorfehérvárra. Hunyadi László élt a gyanúperrel, hogy ekkora sereggel nem szokás látogatóba menni és ezért csak a királyt, Cilleit és néhány kisérőjüket engedte be a várba. Ott viszont térden állva nyújtotta át a királynak a vár kulcsait…

Hunyadi László portréja, 18. századi festmény  A király nagybátyja, a Hunyadiak esküdt ellensége
Hunyadi László portréja, 18. századi festmény

És eljött a másnap, a végzetes november kilencedike. A király reggel misére ment, Cillei Ulrik pedig Hunyadi Lászlóhoz, eleget téve a meghívásának. Az ifjú Hunyadi Cillei szemére hányta mesterkedéseit, hogy bábot csinált a királyból, hogy továbbra is áskálódik a Hunyadiak ellen. Szó szót követett, aztán jöttek a keményebb érvek is. A feljegyzések szerint először Cillei rántott kardot és vágott Hunyadi László felé. Az puszta kézzel védekezett, gyűrűjén elcsúszott a kard, csak a kezét sebezte meg.

A csatazajra Hunyadi-hívek rontottak a szobába és nem sokat kérdezősködtek. Levágták Cilleit.

V. László miután megtudta a történteket, büntetlenséget igért Hunyadi Lászlónak, valamint azt, hogy megkapja apja valamennyi tisztségét. Ha pártatlan szemmel nézzük, nem is igen tehetett mást, ott ült a Hunyadiak várában, katonákkal körülvéve, az ő serege meg a váron kívül…

Második ígéretét hazatérőben tette, Szilágyi Erzsébetnek. Temesváron találkozott a nagyasszonnyal. Az ő kérlelésének ismét csak tanácsos volt engednie. Hiszen Hunyadi János özvegyének egyetlen szemvillanására ezrek ugrottak… És ha ez nem lett volna elég, még mindig ott volt a nagyasszony bátyja, Szilágyi Mihály, aki nem a türelmes béketűrő természetéről híresült el. Hiszen később Hunyadi Mátyás királlyá választásakor is néhány ezer lovassal érkezett, hogy a magyar urak el ne tévesszék véletlenül, kire kell szavazniuk. Az ifjú király persze, hogy itt is megígérete: a két Hunyadi fiún nem áll bosszút.

A többi már, ahogy mondani szokás: történelem.

Kevés olyan ember akadt a történelemben, akinek a politikai ígéreteire alapozni, a szavára adni lehetett volna. V. László nem tartozott ezek közé.

A tőrbe csalt Hunyadi Lászlót 1457. március 16-án fejeztette le a szavatartó V. László. A legendák szerint csak a hóhér harmadik csapása ölte meg. Mátyást, a fiatalabb fiút magával vitte Bécsbe, majd onnan Prágába, ahonnan igencsak nehezen szabadulhatott a későbbi nagy magyar király.

V. László történetéből Arany János verset írt, Erkel Ferenc, Egressy Béni librettójával pedig operát. Pedig nem is volt valami nagy király… Csak egy szerencsétlen kissrác, a politika meg a történelem játékszere…

 

Nyitókép: V. László és Cillei Ulrik, Székely Bertalan festménye, 1870.
Források: Wikipédia; Szalay József-Baróti Lajos: A magyar nemzet története

Új hozzászólás