Kásler Miklós a Magyarságkutató Intézet fő céljairól nyilatkozott

HungaryFirst küldte be 2019. 01. 02., sze - 23:15 időpontban

Sok tudományág foglalkozott a magyarság eredetével, de ezek eddig elbeszéltek egymás mellett. A Magyarságkutató Intézet fő célja, hogy a különböző szakágakban megszületett ismereteket összehozza, értékelje és magas tudományos színvonalon véleményezze, a valószínűségnek olyan fokán, amennyire csak lehetséges – mondta a Demokratának dr. Kásler Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának tárcavezetője.

– Jó ideje folyik polémia a konzervatív sajtóban a kultúrpolitikáról, a kultúrafinanszírozásban tapasztalható egyoldalúságokról. Számíthatunk változásokra?

– Már vannak változások. A Frankfurti Könyvvásárra legutóbb több tucat fiatal, tehetséges magyar író került ki. Olyanok, akiknek korábban nem volt erre lehetőségük. Ugyanaz a helyzet, mint a tudományban, mindenkinek meg kell adni az esélyt. Semmiképpen sem folytatható az a megközelítés, hogy egy szűk kör dönti el, ki a tehetséges, kinek a könyveit teszik hozzáférhetővé a monopolizált terjesztésben.

***

– Nemrég nagy felháborodást keltett egy történelemhamisításoktól hemzsegő, Hunyadit nevetségessé tevő film­forgatókönyv. Mikor készülhet újra minőségi, hiteles, magyar szellemiségű történelmi film?

– Mozgások tapasztalhatók a filmek világában is, úgy gondolom, jelentős változások lesznek. Ami az említett Hunyadi-film­forgatókönyvet illeti, ez megint csak a vélemények tarkaságát mutatja. Gondoljunk csak bele, hány filmet, színdarabot, egyéb kulturális alkotást hoztak létre VIII. Henrikről. Minden véleménynek helye van, de az, hogy elkészül egy bizonyos Hunyadi-film, nem zárja ki, hogy elkészüljön még egy, vagy akár több. Elérkezett az idő a bizonyítható múlt feltárására.

– Ez a Magyarságkutató Intézet küldetése is?

– A Magyarságkutató Intézet fő célja, hogy a különböző szakágakban megszületett ismereteket összehozza, értékelje és magas tudományos színvonalon véleményezze a valószínűségnek olyan fokán, amennyire csak lehetséges. A kormány döntése értelmében az intézet főképp a honfoglalás előtti magyar történelemre és a magyarság őstörténetének interdiszciplináris kutatására fókuszál, de terítékre kerülnek az V–IX. századi sztyeppeközösségek, a magyar középkor, a hazai és külföldi írott és elbeszélő levéltári kutatás, vallástörténeti néprajzi és népzenei kutatások, oktatás és képzés, angol és magyar nyelvű folyóirat kiadása, a korai magyar történelem helyének vizsgálata a XXI. századi magyar önazonosságtudatban, továbbá a magyar nyelv kutatása, középtávú magyar nyelvstratégia kidolgozásának irányítása és felügyelete, hogy csak a legfőbb tevékenységeket említsem.

– Mi indokolja külön intézet létrehozását?

– Rendkívül nagy társadalmi érdeklődés mutatkozik a magyarság eredete, nyelve, kultúrája, történelme iránt. Ennek az az oka, hogy évtizedekig pontatlan információk jutottak el az emberekhez. Ezt mindenki érzékeli. Százötven éve áldatlan vita alakult ki a magyar nyelv eredetének kérdéséről, ez volt a híres-hírhedt türk–finnugor vita. És egyéb lehetőségek még csak föl sem merültek… Ugyanakkor vannak olyan tudományos eredmények, amelyek mindegyik hipotézist erősítik vagy éppen gyengítik valamilyen formában. Több mint száz évig arról beszéltek, hogy mivel finnugor a nyelvünk, az eredetünk is finnugor. Idővel azonban ez megváltozott, az 1980-as évek eleje óta már nem ragaszkodnak a finnugor eredethez. Megjegyzem, a nyelv­elmélet is csak hipotézis. De hogy akkor kik is vagyunk, arról nem esik szó. A tudomány bizonyos rétegei úgy vélték, ezzel nem is kell foglalkozni, mert úgysem érdekel senkit, sokgyökerű nép vagyunk. Utóbbi állítás igaz. De tudnunk kell. Rengeteg a kérdés, ezekre választ kell adni. Főleg akkor, ha lehet.

– Lehet?

– Sok tudomány foglalkozott a magyarság eredetével, nemcsak a nyelvészet, hanem a régészet, az antropológia, a népművészet, a zenekutatás, legújabban az archeogenetika, ami rendkívül korszerű és nagyon pontos tudomány, és mások. De ezek a tudományágak eddig mindig elbeszéltek egymás mellett. Mindegyik képviselői mondták a magukét, és nem vettek tudomást a többiekről. Onkológus vagyok, az én szakmámban négy-öt orvos tart konzíliumot a helyes diagnózis felállítása és a terápia megtervezése érdekében. Ugyanerre törekszünk a történetkutatásban is. A tudomány alapvető módszere a tézisből és az antitézisből megszülető szintézis. Amíg valaki állít valamit, addig csak hipotézisről lehet beszélni. Ha meg tudják erősíteni, alá tudják támasztani, akkor ténnyé válhat. Nem mindig biztos, hogy azzá is válik.

– Sok akadémikus ragaszkodik hozzá, hogy a magyar őstörténet és a magyar nyelv eredete lezárt ügy.

– A matematikát tartjuk a legegzaktabb tudománynak. Rengeteg törvényszerűsége van, ám az 1930-as években egy osztrák matematikus, Kurt Gödel kitalált egy olyan formulát, amely csak akkor igaz, ha nem bizonyítható. A részletekbe nem megyek bele, a lényeg az, hogy még a matematika sem teljesen egzakt. De említhetem Bolyai Jánost, aki a nem euklideszi geometriával alapjaiban újította meg és változtatta meg az addig kikezdhetetlennek hitt geometriai tudást. Nos, a társadalomtudományok még ennyire sem egzaktak. Aki azt mondja, hogy a magyarság eredetének kérdései le vannak zárva, az úgy jár, mint Francis Fukuyama, aki a liberális demokrácia elérkeztéből kiindulva, 1992-ben meghirdette a történelem végét. Ez is hipotézisnek bizonyult, tíz éven belül kiderült, hogy semmi nem igaz belőle. Egyetlen tudomány sem lehet statikus és véges. Az orvostudomány például meglehetősen pontos, de amit én öt évvel ezelőtt tanítottam szakorvosoknak az onkológiáról, abból ma már szinte semmi nem úgy van. Folyamatosan jönnek új információk, új ismeretek.

– Mely tudományágak együttműködését tervezi a Magyarságkutató Intézet?

– Minden érintett területre számítunk a régészettől a néprajzig, a nyelvészettől az archeogenetikáig, és sorolhatnám. Már csak azért is, mert nem kizárólag a magyarság eredetéről van szó, hanem a magyarsággal kapcsolatos számos kutatásról. Nagyon izgalmas például a kereszténység felvételének időszaka. Ennek vizsgálatában a bevett felekezetek komolyan támogatják az intézetet. Fontos Mohács-kutatások is zajlanak, és az sincs egészen felderítve, hogy mi is történt Trianonban vagy az első világháborúban. Mi még azt tanultuk, hogy Tisza István robbantotta ki az első világháborút. Mára bebizonyosodott, hogy ennek épp az ellenkezője igaz, ő volt az egyetlen, aki ellenezte.

– Talán narratívaváltás következik?

– A magyar történetírás hosszú évtizedeken keresztül különböző fokú függőségek miatt torzított volt. Ha jól megnézzük, 1849 óta alig tudunk néhány olyan évtizedet mondani, amikor ideológiáktól, politikai kurzusoktól függetlenül lehetett történeti kutatásokat folytatni. Itt embereket végeztek ki, üldöztek el, kényszerítettek emigrációba. Akadémikusokból segédmunkások lettek, egzisztenciálisan tönkretették őket. Másokat éppen csak megtűrtek. Most, amikor szabad az ország, eljött az idő, hogy mindenki kifejthesse a véleményét. Egyetlen feltétel van, hogy aki állít valamit, azt alá is tudja támasztani.

– Milyen kapcsolat lesz a Magyarságkutató Intézet és a Magyar Tudományos Akadémia között?

– Az intézet teljesen független lesz a Magyar Tudományos Akadémiától. Szoros együttműködést tervezünk viszont a László Gyula Intézettel, és minden hasonló profilú kezdeményezést szeretnénk összegyűjteni. Ez nem azt jelenti, hogy több ezer fős intézetet akarunk létrehozni, inkább afféle ernyőként kell elképzelni.

– Mikor, hány munkatárssal, mekkora költségvetéssel kezdi meg munkáját az intézet?

– Január elsején, a Magyar Nyelvstratégiai Intézet beolvadásával, 101 fővel indul a munka. Egyelőre 880 millió forint áll rendelkezésre. Kiírtuk már a pályázatot a főigazgatói tisztségre, december végén derül ki a nyertes személye. A belső munkatársakon kívül számosan közreműködnek majd a kutatásokban. Bizonyos megjelölt témákban pályázatokat írunk ki, szeretnénk megkeresni az isztambuli könyvtárakat és az örmény kolostorok könyvtárait, ahol bizonyosan számos lehetőség van adatokat találni a magyar őstörténetre vonatkozóan. Minden egészséges nemzetnek fontos a saját identitása. A skótoknak például a skótság. Nem véletlenül említem őket, náluk is működik egy hasonló intézet. De ha megnézzük a szomszéd országokat, azt látjuk, hogy hihetetlenül intenzíven kutatják a saját múltjukat. Azt nem mondanám, hogy minden esetben tudományosan, de szenvedéllyel. Nemrég találkoztam egy amatőr román történészcsoport állításával, amely szerint Szent István és leszármazottai román királyok voltak. Nekünk ezekre is tudományos igénnyel kell tudnunk válaszolni.

***

Ágoston Balázs; demokrata.hu

Fotó: Vogt Gergely/Demokrata

Új hozzászólás