Túlbonyolíott magyarázatok helyett

HungaryFirst küldte be 2019. 01. 07., h - 09:03 időpontban

Ami az elmúlt esztendő utolsó parlamenti ülésén történt, az jó időre sokunk retinájába égett. Fütyülés, szirénázás, papírszórás, a házelnöki pulpitus elfoglalása, az ülés megnyitásának akadályozása vagy a bedugott kártya nélkül is működő szavazógépek.

Sajnos sorolhatnám még...

A Tisztelt Ház nem, de az országgyűlési képviselők egy jelentős hányada a szememben elveszítette a tiszteletre való jogosultságát. A botrányos ülésen végül is 130 igen szavazattal, 52 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett fogadta el az Országgyűlés a rabszolgatörvényként elhíresült törvénytervezetet.

Természetesen a naivitásom sem végtelen, hiszen pontosan tudom, hogy a Kósa Lajos, Szatmáry Kristóf és Bányai Gábor féle munkaidőkeret növelés előterjesztés nem csupán a dolgozókról szólt, hanem a munkáltatók és a kormány közös érdekeiről is.

Mit tehetett volna az ellenzék?

Egyszerűen nem szavaz, kivonul, és a médiában tiltakozik a törvénytervezet ellen, vagy sztrájkokat s tiltakozóakciókat szervez, közszereplőket szólaltat meg, de lett volna még néhány dolog, amit kihagyott.

A tüntetések ugyan megkezdődtek, de nemhogy tömegbázist hozott volna számukra, hanem többet vitt, mint hozott. Az MTVA székházában történtek, pedig egy rosszul megírt tragikomédia hangulatát idézték meg, azzal együtt is, hogy ekkor már tudható volt, hogy a köztársasági elnök nem küldi vissza megfontolásra a tervezetet a parlamentnek. Az ellenzék által kezdeményezett rendkívüli ülés sem hozta meg a várt eredményt, így már csak az NVB pozitív elbírálásában bízhattak.

Miután a Nemzeti Választási Bizottság is elutasította a két ellenzéki párt egymástól független beadványát a törvénytervezet népszavaztatásáról, az együttműködő ellenzéki pártoknak és a velük egy platformon lévő szakszervezetnek újra az utcára kellett vonulniuk.

Mit tehetett volna a kormánypárt?

Legelőbb is jobban előkészíti a túlóratörvény beterjesztését. Jó kommunikációval, médiatámogatással, vagy itt is az őket támogató közszereplők segítségével, stb.

Fentebb írtam, hogy teljesen naiv sem vagyok, így a köztársasági elnök visszaküldhette volna a törvényjavaslatot. 
Az idő és minden egyéb a kormánypártnak dolgozott. El lehetett volna menni a rendkívüli parlamenti ülésre és szigorú szabályozással helyreállítani a Tisztelt Ház kötelező tiszteletét. Ki lehetett volna írni a népszavazást saját kezdeményezésükként, hiszen ha maguk a munkavállalók döntenek a törvényről „igenlően”, az lett volna a teljes és átütő győzelem.

Adódik a kérdés, mind a kormány, mind az ellenzéki részről:

Most hol tartunk? Most hová juthatunk?

Az ellenzék a hétvégén megmutatta, hogy együttműködve mire képes. Azt hiszem, hogy ez kevés lesz! Nem a kormányváltáshoz, hanem ahhoz is, hogy tartósan megmaradhasson az egységük. Pedig tényleg higgyék el nekem, hogy magam is azt vallom, hogy a legjobb kormánynak is szüksége van egy jó és erős ellenzékre!

Az egész ügyből a kormánypárt jött ki jobban, a munkáltatóknak bizonyosan megfeleltek és bármikor mondhatják még mindig azt, ha nem működik jól a túlóratörvény, hogy bocsánat ezt „benéztük” s visszavonjuk!

Bár érdemes elgondolkodni azon, hogy okos dolog e, olyan törvényeket elfogadni, ami összekovácsolja a majd’ teljes ellenzéket…

Én így látom, tiszteletben tartva minden támogató és minden ellenvéleményt.

Nem vagyok Soros bérence, vagy a kormány embere és egyetlen magyar ellensége sem.

Jómagam, mindörökre Magyarország pártján maradok!

Zetényi-Csukás Ferenc

Új hozzászólás