Tiszteletbeszéd a Mesterhez

HungaryFirst küldte be 2019. 01. 08., k - 08:05 időpontban

Nekem ő a magyarság élni akarását, nemzeti öntudatát és valamiféle makacs ellenállást jelentett az akkori fennálló rend ellenében. Kristálytiszta szavak, mesterien megfaragott mondatok, édesanyám tanításainak folytatása volt mindaz, amit a papírra vetett. Igaz útmutatóvá vált számomra a nyelvezet, amellyel élt, amellyel éltetett, mert bennem tovább élhetett.

Mester! 
Most reád emlékezem…

Kis falusi temető szomorúfűzfái között nagyszülei sírjához gyakran elzarándokoló idős, barázdált arcú férfi sziluettjét látom, immáron sokadjára egyedül. Szemében reményt és hitet vélek kivenni az ősz, de dús szemöldök alól. Egy előkelő idegen tért vissza a szülőfalujába, ami egyfajta Válaszút.

Keresi gyermekkora emlékeit, a falusi patikus kislányának tett suta ígéretét, a vörös márványszobrot, a faluja főterén. Kutatva rétet, patakot, a vadul szaladót. A láncfűtől, pitypangtól sárguló széles utcát, a temető árkait a sok papsajttal - amit a gyerekként csemegének érzett - mind megannyi felejthetetlen élményt egy agg obsitos számára ma már.

Meglát és görcsösen szorítja kezem, nem szól, néma a száj. Zavarban vagyok. Nem értem, de nem bánom. 
Magam is mélyen hallgatok.

A temető kapujában várom, miközben csendesen, lopva bámulom. Csak egy régi kopott kabát van erős vállamon.

Emlékeibe révülve sokáig ül a sírkert egyetlen rozoga padján és könnyek között emlékezik…

Hej! - kiált fel egyszerre.

A déli harangszó aratáskor, amikor megállt egy percre a cséplőgép is, és a munkában elfáradtak egy sóhajtással hálát adtak az Istennek a kenyérért, az életért és a magyarság megmaradásáért.Tanúnak hívja a hegyeit és Erdély tiszta egét kémleli.

Hej! - mondom most én.

A háború borzalmai, a „kis zászlós”, majd Veres Lajos tábornok úr kemény kézszorítása, a hadnagyi kinevezés és az emigráció. 
A hamburgi hideg szél és az Államok. Szíven ütötte őt a hír; az ítélete távollétében is halál a Hargitán…

A hazug vádak, a kivizsgálás, majd elvetett kiadatás. Securitate merényletei, a számtalan becsapás. Egy kilencven esztendős ember fáradt emlékei.

…ahogyan gyűrött párnámat fejem alatt igazgatom, eszmélek fel. 
Aludtam. Mélyet, nyugtatót. Álmomban az idős férfi hazatalált, meglelte otthonát. Az igazgyöngy szavú költő Válaszúton, szülőfalujában járt és nem sütötte el a pisztolyát…

Wass Albert a magyar szó és írás fejedelme, ma 111 éve született.

Legyen emlékén örökre áldás és el nem múló tisztelet!

Zetényi-Csukás Ferenc

Új hozzászólás