Latin kontra rovás - hozzászólás Róna-Tas András előadásához

Varga Géza küldte be 2019. 02. 09., szo - 13:15 időpontban

Az alább idézett és elemzett cikket Róna-Tas András professzor úr előadása alapján H. P. írta a Szabad Földnek. Idézőjelek között, dőlt betűvel megismételjük a cikk bekezdéseit, hozzátéve az észrevételeinket. Csak remélni tudjuk, hogy a szerző pontosan adta vissza a professzor úr gondolatait, ezért nem H.P., hanem R.T.A tévedéseit javítjuk ki e cikkben.

 

1. ábra. Az énlakai unitárius templom évszázadok óta ismert rovásírásos mennyezetkazettájának részlete alul a betűző írással írt Egy az Isten mondattal, a kazetta sarkában meg a szójelekből alkotott, virág alakú (mert az Istennel azonos égig érő fát jelképező) Egy Isten mondatjellel, a példából belátható, hogy a székely írás nem alfabetikus, hanem szó- szótagoló, amelynek van egy kitűnő ábécéje is

 

 

"Mindig érdekelte az embert az, aminek az eredete a múlt homályába vész. A székely rovásírásról ez igazán elmondható, ezért aztán kialakulásáról elméletek sora keletkezett, kezdve attól, hogy 8000 éves, addig jutva, hogy Mátyás király humanistáinak a kreálmánya. A tudósok viszont igen óvatosan foglalnak állást, hiszen számos kérdés ma is nyitott..."

 

Már az első bekezdés sincs rendben, ugyanis a különféle dolgozatokban nem 8000 éve kezdődött a székely írás története, hanem jóval korábban. Aztán azt az ötletet is szakképzett és komoly beosztásban volt szerző (az ELTE tanszékvezetője, azaz tudós?) melegítette fel, hogy a székely írás a humanisták kreálmánya lenne. Ebből következően a cikkben szereplő "tudósok viszont" fordulat indokolatlan, mert - a jelek szerint - szakképzettek és szakképzetlenek egyformán egetverő ostobaságokat tudnak közreadni. A "tudósok" - ezen a szakterületen - csak abban térnek el a közhülyéktől, hogy nagyobb a mellényük és fizetést is kapnak érte. A cikk első bekezdése arról árulkodik, hogy a szerző tájékozatlan a szakirodalomban. Bátran belevágott a témába, látatlanban is megadva a kötelező tiszteletet a feltételezett, de az írástan területén nem létező tudományos világnak. 

 

Hiába van az index.hu-n az 50 000 éves magyar írásbeliség c. rovat már 2005 óta? Hiába jelent meg a Bronzkori magyar írásbeliség c. kötet 1993-ban (amelyben legkésőbb a bronzkorban kialakultnak írtam a székely írást, de kőkori jelpárhuzamokat is bemutattam, pl. a Mas d' Azil-i 15-20 ezer éves jeleket)?  Az egy éve megjelent Magyar hieroglif írás c. kötetben a lehető legrészletesebben feltártuk a székely jelek előzményeit és párhuzamait, a tények alapján bizonyítva a székely írás kb. 50 000 éves keletkezését.


Mi úgy gondoljuk, hogy a bátorság és a meg nem értett előadások előadóival szembeni rokonszenves illemtudás még nem elegendő egy hasonló cikk megírásához. Érdemes lenne előbb körültekinteni a székely írás eredetével foglalkozó szerzők házatáján is, sőt tisztában kéne lenni azzal is, hogy mi számít tudományos igényű válasznak a vizsgált kérdésre (a székely írás eredetére). Ezt ugyanis nem a tudományos fokozat, vagy a beosztás, hanem az érvek megbízhatósága dönti el. Nem elég egy előadás meghallgatása, számba kell venni az előadó térképén maradt fehér foltokat (esetünkben a jelformák és a hun leletek tanúságát), továbbá a más szerzőknél felmerülő fontos szempontokat is. Azaz a cikkírónak értenie kellene ahhoz, amiről ír. 

 

"Mindenekelőtt érdemes néhány szót vesztegetni az írás kialakulásának okára, amely az emberiség legősibb kulturális kincsei közé tartozik. Minden bizonnyal szorosan összefügg az államok kialakulásával, a leltárok, az adózás, a szerződések rögzítésével. De hamar rájöhettek az uralkodók arra is, hogy az írás alkalmas a győztes csaták megörökítésére, a halottak emlékének megőrzésére és az imák rögzítésére. Innen már egyenes volt az út az isteni kinyilatkoztatások írásba foglalására is – magyarázta Róna-Tas András akadémikus, a szegedi egyetem professzora."

 

Az első ismert írásrendszer, a magyar hieroglif írás nem az államok kialakulásával (leltárak, szerződések rögzítésével) összefüggésben jött létre, hanem az ősvallás igényeit szolgálta. Minden vallás három részből (elméletből, szertartásból és jelképekből) áll s a kőkori ősvallás jelképeiből alakult ki, maradt ránk a magyar hieroglif írás (amely szó- és mondatjeleket alkalmazott) s az abból leegyszerűsödött székely írás (amelyikben a szó- és mondatjelek használata visszaszorult, de kimutathatóan léteznek ma is, ám ezek emellett rendelkezik egy kitűnő ábécével, azaz egy hangot jelölő betűkkel is). 

 

"A rovásírás a hangírások népes családjába tartozik, a szóírás (egyiptomi, kínai) és a szótagírás (szanszkrit, tibeti) mellett. Ide sorolandó a kánaánita, a latin és a székely rovásírás. Ezek ma már egymástól független írások, ám egyáltalán nem kizárható közöttük valamiféle rokonság. A rovásírás kialakulásában nagy szerepe lehetett az íróeszköznek, amely minden bizonnyal véső, kés lehetett, s ami által fába, kőbe rótták a jeleket."

 

A székely írást csak a tények figyelmen kívül hagyásával lehet(?) a hangírások (az alfabetikus írások) közé erőszakolni, mert vannak mondat-, szó- és szótagjelei is. Ezért a székely írás az egyiptomi hieroglif írás, a hettita (luviai) hierogflif írás, az urartui hieroglif írás, a sumer és a kínai írásrendszerek csoportjába tartozik. Jellemző, hogy a székely írás előzménye, a tőle élesen el sem választható magyar hieroglif írás csak szó- és mondatjeleket alkalmaz. 


 

 

2. ábra. A germán és az ótürk (orhoni és jenyiszeji) írás magyar (többnyire székely) jelekkel azonos elemei

 

 

"Róna-Tas András az előadásában háromféle ősi rovásírást említett, ezek az etruszk, az ógermán és az ótörök írások. Az etruszkot a Kr. előtti VII. századtól a Kr. utáni I. századig használták. Az ógermán eredete is a Krisztus születése előtti időkre vezethető vissza, majd sok száz évnyi használat után megszűnt, hogy aztán az angol és a skandináv területeken ismét felbukkanjon. Az ótörök eredetű rovásírásról a VIII. századtól beszélhetünk."


A lineáris írások (2. ábra) rokonai egymásnak, már csak azért is, mert mindannyian az 50 000 évvel ezelőtti kőkori ősírásból származnak. A világ írásrendszerei szinte kivétel nélkül a kőkori ősvallás jelkészletének többé-kevésbé módosított és kiegészített leszármazottai. Az archaikus írásrendszerek nem poligenezis, hanem monogenezis útján jöttek létre.

 

"Van-e rokonság az említett rovásírások között, beleértve a székelyt is? Az ábécék jeleire pillantva azt vágnánk rá, hogy mindenképpen, hiszen van hasonlóság közöttük: mindegyikben ott van például a x jel. Igen ám, de a hangértékük merőben eltér egymástól. Az etruszkban ez a ksz, az ógermánban a g, az ótörökben a d, míg a székely rovásírásban a b. De meg is fordíthatjuk a kérdést, és közelíthetünk a hangok felől, ám nem érdemes, mert a különböző rovásírások különbözőképpen jelölik a hangokat. Érdemesebb az írások szerkezetét vizsgálni."


A professzor úr álláspontja az akadémikus kudarc beismerése. Az akadémikus "tudomány" a hibás módszere talapzatán állva inkább figyelmen kívül hagyja a jelformát, csak ne kelljen feladnia a száz éve hangoztatott téveszméjét a székely írás és az írás eredetéről. 


Könnyű belátnunk, hogy ha a jelből csak a rögzített hangalakra figyel és a jelformára nem, akkor a rendelkezésünkre álló adattömeg feléről mond le. Pedig a jelforma - a professzor úr állításával ellentétben - érdemes a figyelmünkre. A lineáris írásjelek ugyanis eredetileg képjelek voltak s a hieroglifikus változatok segítségével ez a képi tartalom fel is tárható. Ha pedig a képi tartalmat (ebből következőleg a jelentést) és a szójel szavának első hangját is ismerjük (mondjuk a székely betű hangalakja alapján), akkor az akrofónia (1) rekonstruálható és kis szerencsével, meg sok munkával az írások kialakulásának sorrendje és a székely írás eredete is megállapítható. Ha a professzor úr figyelmen kívül hagyja a fent vázolt, módszertani jelentőségű összefüggéseket és nem hasznosítja a jelformákat, akkor a székely írás eredetéről kialakított álláspontja csak véletlenül lehet helyes.


E hibás módszertani alapozás miatt (hogy a székely írást csak alfabetikus írásként hajlandó tárgyalni s nem vesz tudomást a szó- és mondatjeleinkről) az akadémikus "tudomány" képtelen megmagyarázni, miért is jelölnek eltérő hangot a hasonló alakú jelek a különböző lineáris írásokban. Inkább legyint s azt állítja, hogy a jelformának nincs jelentősége (ezt az MTA dísztermében tartott előadásán pontosan meg is fogalmazta a professzor úr). Ez az eljárásuk megmagyarázza a száz éves kudarcsorozatukat, hogy miért kellett visszavonni az ótürk eredeztetésről száz éven át minden alátámasztás nélkül hangoztatott ötletüket.


A professzor úr az előadása után hozzá intézett kérdésemre válaszolva véletlennek minősítette a székely írás és a magyar népi, uralmi és vallási jelrendszer hieroglifáinak (vallásos jelentőségű szó- és mondatjeleinek) általam kimutatott egyezését, holott az írástudományban véletlen nem létezik, a jelrendszerek rokonságának valószínűségét pedig a Nemetz Tibor matematikussal elvégzett valószínűségszámításunk már 1993-ban bizonyította.  

 

 

3. ábra. A székely jelek, a magyar népi hieroglifák és a hettita (luviai) hieroglifák egyezései arról tanúskodnak, hogy a magyar nép több évezredes, nemzetközileg elterjedt jelkészletet használ a hímes tojásokon, a fazekasedényeken és másutt is, amit egy szimpla professzori kinyilatkoztatás nem töröl ki a valóságból

 

 

"A XVI. századból fennmaradt ábécék már igen gazdagok – de teljes mértékben nem egyeznek a honfoglalást követő századokban használt jelekkel. Nem is egyezhettek, hiszen időközben újabb hangok alakultak ki, olyanok, amelyeket a honfoglalás kori magyarok még nem használtak – ezért aztán írásjeleket sem alkottak róluk. Ilyen például az ncs hang, amely a cs és az n egymás mellé illesztéséből áll. Igen érdekes a gy hang jele, amely a d-ből formálódott."


A professzor úr azonban - a dolgozatai alapján - sohasem vizsgálta meg a honfoglalók tárgyain sorakozó jeleket és azokat nem hasonlította össze a székely írás jeleivel - ezért aligha képes megbízható tájékoztatásra a honfoglalók, vagy a honfoglalást követő kor jeleiről. Ha ezt az áttekintést elvégezte volna, akkor tudná, hogy a honfoglalók is a székely jelek előzményeit használták, akár a hunok és az avarok.


 

 

4. ábra. Bóna István által közölt hun szíjvég az Egy ős mondattal, ami csak egyetlen jelben tér el az énlakai Egy Isten (Egy ős ten) mondatjeltől, a hun mondatjel régóta rögzült ősvallási kifejezés (hangalak és jel) létéről, egyúttal a "gy" betű keletkezéséről is árulkodik 



 

 

5. ábra. A nagyszéksósi hun szíjvégen is megjelenik a kettős kereszt alakú hun Egy hieroglifa, amely a sarok hegyén állva az Egy sarok, vagy az Egy sar (mai magyarsággal Egy úr) mondatot rögzíti  (balra), ugyanez jelenik meg egy pliszkai bolgár kőrajzon (középen) és egy veleméri rajzos sindün (jobbra) a sindü "tetőcserép" az Istennel azonos égig érő fa képében ábrázolja az Urat

 


"A gy hang egyébként a magyar nyelvben csak a XIV. században alakult ki a dzs hangból. A mai írásban olasz hatásra a g betű megtoldásával jelölhető. Egymásból alakult ki latin hatásra az i és a j, illetve az u és a v is. Magában a latinban is elég későn váltak el egymástól, gondoljunk csak a barokk feliratokra: Jézus nevét még ISVS-nak írják."

 

Ezt úgy kellene értenünk, hogy a magyarul beszélő hunok, avarok és a honfoglalók a 4. ábrán lévő mondatjelet Edzs ős alakban olvasták ki? Ezt nehéz készpénznek venni. Inkább arról lehet szó, hogy a professzor úr itt letért az adatok kijelölte mezsgyéről, mert az általa elismert és kívánt betűző írásemlékek a honfoglalás korára megfogyatkoznak, a hieroglifikus szövegeket pedig nem veszi figyelembe. Az írástani tények helyett a tudományos igényű alátámasztással gyéren és vitatottan rendelkező nyelvészeti deszkamodell "eredményeit" használja fel. Talán mondanunk sem kell, hogy e nyelvészeti következtetések nem állnak olyan biztosan a lábukon, mintha azokat a létező nyelvemlékekkel (hun, szkíta stb. hieroglifikus feliratokkal) összevetve alakították volna ki. A nyelvészek azonban retteghetnek a székely írás és a magyar hieroglif írás tényeitől (a szó- és mondatjeleinktől), mert azok léte cáfolja a bizonytalan következtetésláncokra épített téveszméiket.


 

 

6. ábra. A 10. századi szalácsi gyűrűn egy kétpólusú világmodell látható, amelynek közepén az isten neve (a Dana hieroglifa), két sarkán pedig a sarok szójel látható (mert a forgó Földnek csak két sarka van), e szalácsi jeleket és társait azért nem veszi figyelembe az akadémikus "tudomány", mert semmit sem hajlandó tudni a szójeleinkről s azok ősvallási alkalmazásáról, jobbra alul a megfelelő székely "d" és "s" betűk

 


A professzor úr által fentebb a székely írást érintő latin hatásról mondottakból szintén nem igaz egy szó sem.  Az említett példák hibásak, az előadó módszertani hibái miatt nem bizonyítanak latin hatást.


A székely "i" és "j" például hasonló a hettita "i"-hez is (7. ábra), ezért ezt a hasonlóságot is tárgyalni kellene a székely "i" betű eredeztetésekor. Ha a professzor úr a székely betűk valódi eredetére kíváncsi, akkor fel kellene tárnia a rovásbetűink teljes rokonságát. Ennek hiányában előadása nem több az akadémikus "tudomány" téveszméi mellett tett hűségnyilatkozatnál, a  száz éves kudarcsorozat logikus betetőzésénél, amely tudományos értéket nem képvisel.

 

 

 

7. ábra. A hettita (luviai) hieroglif írás "i" betűje Gelb nyomán (balra) és a székely írás két "i" betűje (középen és jobbra), ha a székely és a hettita jelkészletet 20 hasonló jelforma köti össze, amelyek között 12 esetben tartalmi kapcsolat is van, akkor nem szükségszerű latin hatással magyarázni a székely ábécé kialakulását

 


Ami a latin "u" és "v" hatására kialakuló székely "u" és "v" betűkről mondottakat illeti, ilyet is csak a jelformát tudatosan figyelmen kívül hagyó, a székely írás tényleges kapcsolataira nem kíváncsi akadémikus szerző mondhat. A székely "u" és "v" betűk ugyanis az ókorban használt fém félkészöntvények, a keftiuk alakját idézik, amelyeket viszont a lenyúzott marhabőr alakját utánzó formába öntöttek. Az időtlen idők óta alkalmazott fizetőeszköz (az állatbőr) helyébe a fémkorszakokban az állatbőr alakú fém félkész-öntvény lépett s ennek rajzából lett a két székely jel. 


Ezt igazolja a két jel akrofóniája, valamint a jelformák latinnál archaikusabb volta is. 


A "v" (vas) jel a vaske "vaskő" szóból alakult ki, miközben a latin ferrum "vas"-ból az akrofónia során nem válhatott latin "v" betű. A székely "u" hangalakja ugyanakkor a hurrita ushu "réz" szóra mehet vissza, miközben a latin cuprum "réz" szóból akrofónikusan nem vezethető le az "u" betű. Mind a vaske, mind pedig az ushu szavak eredetileg "őskő" jelentésűek lehettek és az ősatya által ajándékozott legkorábbi fém-előfordulásokat, a meteorvasakat jelölhették velük.  


Magánhangzóinkról szólván meg kell említeni még a székely "o/ó" betű permi előfordulását is egy magyarul jól elolvasható mondatban (14. ábra). A permi kultúra virágzásának a hunok megjelenése vetett véget. Ekkor keletkezhetett a Szaveljeva által közzétett jelvény a vegyes rendszerű (szójeleket és betűket alkalmazó) szöveggel. 


Azt tanúsítják a fenti példák és ez a rövid permi szöveg, hogy a székely írás sohasem volt mássalhangzóírás, mert már a kialakulásakor is - a hettita hieroglif íráshoz hasonlóan - vegyesen használta a szójeleket és a magánhangzókat. 


Ami pedig a jelformákat illeti, azok monoton egyszerűsödést mutatnak a történetük során. A kezdeti jelformák még jobban hasonlítanak a marhabőrre és a fém félkész-öntvényre, a későbbiek pedig egyre több vonalat hagynak el az eredeti jelformából (8. és 9. ábra). Ebből következően a székely "u" és "v" jelek nem keletkezhettek a latin megfelelőikből, fordítva (és közvetve) azonban történhetett az átadás. 


A székely írásnak a latinnál idősebb voltát alátámasztja az is, hogy a székely írás nikolsburgi jelsora közelebb áll az ugariti ábécé jelsorrendjéhez, mint a latinhoz (2). Erre azonban a professzor úr nem tért ki, talán mert számára ez egy megmagyarázhatatlan jelenség, ami cáfolja az ábécénk keletkezéséről alkotott tudománytalan elméletét.


Róna-Tas András professzor úr a jelformák elemzéséről és felhasználásáról a hibás módszertana alapján állva eleve lemondott, ezért nem is juthatott a fenti következtetésekre. Még szabadabb kezet és a tényektől nem korlátozott alkotói szabadságot eredményezne számára, ha nem csak a székely jelek formáját, hanem a jelentésüket sem venné figyelembe. 


 

 

8. ábra. A sumer pi "kiterjedés, térfogat- és terület-mértékegység" jel (balra fent), egy inka palást részlete a székely "u" betű formai megfelelőjével (fent, középen és jobbra),  az alsó sorban balról jobbra a székely írás "v" (vas), a germán "e" (eisen "vas") és az ótürk írás "ld/lt" (temir/demir "vas") jele - nyilvánvalóan nagyon régi (akár kőkori) jelről van szó, amelyik az árukészlet és a vagyon mérésére alkalmas mértékegységként szolgálhatott, vagy azzal volt összefüggésben

 

 

 

 

9. ábra. A bal oszlopban fent: ismeretlen jelentésű urartui hieroglifa, amelynek alakja a lenyúzott ökörbőrhöz hasonló (az urartui hieroglif írás jelei közül kb. 20 egyezik meg a székely jelformákkal), alatta a székely írás "u" és "v" betűje, amelyek a fenti urartui hieroglifához hasonló szójelből kivonatolódtak, középen egy egyiptomi freskórészlet keftiut cipelő követtel, jobbra pedig egy keftiu fényképe 

 

 

"Ezeket a későbbi hatásokat lefejtve kapjuk meg a XIV. századi rovásírást – amelyben már szerepelnek a magánhangzók is, ám csak a hosszúak. Ez még az akkori rovásírás fogyatékossága, hisz a magyar nyelv már használta ezeket, ám az írástudók képtelenek voltak leróni."


Láttuk már az "i" és az"u" betűk példáján (7-9. ábra), hogy azok az urartui és hettita hieroglif írások jeleivel tartanak rokonságot s nem kellett azokat a jóval későbbi latin írásból átvennünk. Hozzátehetjük ezekhez a székely "a" betű előzményét, a hun anya hieroglifát is, amely - kínai és sumer párhuzama lévén - szintén nem a latinból származik (10. ábra). Az egyik, sugaras napot ábrázoló "ü" betűnk meg a szkíta Oitoszür "Idő úr", valamint a sumer Utu sar  "Idő király" hettitáknál lévő jelével a formáját és hangalakját tekintve is összefügg s így rekonstruálható az akrofónia folyamata is. Ebből következően ez az "ü" betűnk az Üdő "idő" szavunk jeléből rövidült le az akrofónia során (2). Mivel a jel története jól követhető, semmi okunk arra gondolni, hogy a magánhangzóink, vagy a székely írás bármelyik jellemzője latin hatásra alakultak volna ki. 


 

 

10. ábra. Hun anya szójel a mojgrádi népvándorlás kori kincsből (balra) és egy neten keringő, hol rómainak, hol germánnak titulált lelet (mivel a polichróm stílust a hunok hozták Európába, kézenfekvőbb hun jelvényekről beszélni)


 


11. ábra. A Magyar Nemzeti Múzeumban barbár módon lereszelt hun(?) jelvényen is szerepel egy "a" betű, amelynek alakja nem a latin "a" betű, hanem a sokkal korábbi kár "a" betű alakjával egyezik meg


 

"Hol alakulhatott ki a székely rovásírásunknak ez a rendszere? Erdélyben, a gyulák udvarában. Hogy kik voltak a gyulák? Erdély egykori urai. Emeljük ki közülük Saroltot, akinek az apja Gyula, férje Géza fejedelem, fia pedig Szent István.

 

A honfoglaló magyarok két hatalom alá rendeződtek: az Árpádok és a Gyulák alá. Az Árpád-házi fejedelem, Géza ebben a helyzetben bölcsen nem valamelyik idegen udvarba küldött feleségért, hanem Gyulafehérvárra.

Gyula Bizánchoz húzott, olyannyira, hogy 953-ban felkereste a patriarchát, és megkeresztelkedett. Egyházi vezető is érkezett Bizáncból, Hierotheosz, akinek a valószínűsíthető templomát éppen ezekben az években tárják fel Gyulafehérváron. A szerzetesből lett püspök pedig hozta magával a bizánci kultúrát, és megalkotta a IX. századi görög eredetű óbalkáni írásformát, a rovásírásunk rendszerét.

 

A Gyulák uralma Erdélyben fél évszázadig tartott. A Rómához húzó Szent István szüntette meg 1003-ban, amikor megütközött velük, és legyőzve őket eltörölte a birodalmukat. Ez pecsételte meg a rovásírás sorsát is, s vált egyeduralkodóvá a latin írás".


Róna-Tas András professzor úrnak ez a gondolata minden fent említett tévedése ellenére akár igaz is lehet, vagy az igazság lényeges elemét tartalmazhatja - ezért köszönettel tartozunk érte. 


Csak annyit kell hozzátennünk, hogy a Gyulák  a hun-bolgár Duló dinasztia egyik ágát képezték s a nemzetséghez tartozott Attila is. A Gyula/Dúló nemzetségnév etimológiája összefügghet a gyúló, gyullad szavunkéval. Arra utal, hogy a "gy" hangunknak nem a dzs-hez, hanem a "d"-hez lehet több köze. Ez az összefüggés így a "gy" hangunk és rovásbetűnk keletkezését is megvilágítja, mert a kettős kereszt alakú (a székely "gy"-nek megfelelő) szójelet a hunok, a bolgárok és az Árpád-házi királyaink is használták uralmi jelképként, sőt az máig megtalálható a címerünkben. (2)


A Gyulák erdélyi országa (azaz a székelyek országa) szoros kapcsolatban lehetett az Al-Duna két partján élő hunokkal. Őket nevezhette Kézai blakoknak "olasz vallásúnak", azt állítván, hogy tőlük származik a székely írás. Ez esetben a hagyományos állásponttal (a székely írás hun eredetével) is találkoznánk, legfeljebb arra kellene még válaszolnunk, hogy a hieroglifikus írásunkból az alfabetikus székely írás kialakítása pontosan mikor is történt meg. Ez ugyanis történhetett a sztyeppén is.


 

 

12. ábra. Az Al-Duna mentén gyártott hun-utód veret, amelyet Hódmezővásárhely mellett ástak ki, rajta a székely írás "n" és "d" betűjének hieroglifikus előzményével, amelyet Nagyságos Dana mondatként kell kiolvasni

 

 

"Tudunk-e még inkább visszamenni időben?" - kérdezi végül a professzor úr.


A kérdés jogos és a régészeti leletek alapján igennel kell válaszolnunk rá (14. ábra).


 

 

13. ábra. Avar püspöki szék Porecsből a hieroglifikus Magas kő mondattal

 

 

"A régészeti leletek feldolgozása, a rajtuk lévő írások megfejtése adhat erre reményt, illetve ezek mellett a szavaink jelentésének kutatása. Ilyenek például az ír – eredeti jelentése: ró –, a betű, a könyv szavunk, de ezek mellé vehetjük a szám szót is. Valamennyi török eredetű. Ezek, illetve a majdan előkerülő leletek mind-mind finomíthatják a tudásunkat a rovásírás idők homályába vesző eredetéről."


A felsorolt szavaink nem török eredetűek, csak török rokonságúak. De ezt leszámítva, valóban a régészeti leleteinken lévő jeleket és a nyelvünk szavait kell kutatnunk.


 

 

14. ábra. A permi jelvény (Szaveljeva nyomán) a hunok megjelenésekor készülhetett, a vegyes rendszerű (szójeleket és betűket is alkalmazó) Magas sarok kő mondatjel szerepel rajta, a lemez bal széle a magas, jobb széle a kő szójele olvasható, középen a sarok szó is vegyes rendszerű, mert a sar"király" szót szójellel írták, ám a szó végét képező "o" és "k" betűvel lett rögzítve

 



Jegyzetek


(1) Az akrofónia az a folyamat, amelyben a szójelből egy hangot jelölő betű keletkezik, amelyik azt követően a szó kezdőhangját, vagy az első mássalhangzóját jelöli. Így lesz a kettős kereszt alakú hun egy szójelből a székely írás "gy" betűje.


(2) Varga Géza: Magyar hieroglif írás

Új hozzászólás