A párizsi békeszerződés - a „második Trianon”

Cabe Ferrant küldte be 2019. 02. 10., v - 18:12 időpontban

Hatvankét esztendeje, 1947. február 10-én írták alá a II. világháború győztesei és Magyarország képviselői a háborút lezáró békeszerződést a párizsi Luxemburg palotában.

Egy békeszerződés nem rózsaszín leányálom, legalábbis a vesztes fél szempontjából sosem az. Ezt úgy nagyjából az ókor óta pontosan tudhatjuk, mikor a gallok Brennus vezetésével betörtek a Római Köztársaságba. A hadisarc lemérésénél a gallok megcinkelték a mérleget, és ezt nem is nagyon titkolták. Amikor a római küldöttség tiltakozott ez ellen, Brennus a legenda szerint a képükbe nevetett, és így szólt: „Vae victis!”, azaz „Jaj a legyőzötteknek!”. És a kardját a mérleg serpenyőjébe dobta…

1947. február 10-én, Párizsban zárult le a világháború Magyarország, Finnország, Bulgária, Olaszország és Románia számára. A végelszámolásnál számunkra különösen sokat számított az emigráns kormány hiánya és a balul sikerült kiugrási kísérlet. A magyar vezetés többször is jegyzékben kérte, hogy vegyék figyelembe az ország gazdasági helyzetét és legyenek tekintettel a nemzeti kissebségekre. Állítólag az angol és az amerikai fél még hajlott is volna bizonyos engedményekre, de Molotov szovjet külügyminiszter ragaszkodott a 300 millió dolláros (ez ma több milliárd dollárnak felelne meg) jóvátételhez - ebből 200 millió a Szovjetuniónak, 70 millió Jugoszláviának és 30 millió Csehszlovákiának járt - és az ország területének újabb módosításához.

A párizsi békeszerződés - a „második Trianon”
A békeszerződés aláírása , Lazarus.elte.hu

Ugyan a háború előtt még Sztálin elvben támogatta a magyar revíziós törekvéseket, de 1947-re már egészen más fekvése lett a leányzónak. „Ismét a trianoni határok léptek életbe, sőt - kibővítve a pozsonyi hídfőt, a Duna jobb partján még három falu (Horvátjárfalu, Dunacsuny és Oroszvár) került a csehszlovák-magyar határ túloldalára.”

Elvileg, a békeszerződés aláírásával Magyarország visszanyerte elveszített szuverenitását, csakhogy… Csakhogy a szerződésben szerepelt egy apró kitételt: „a Szovjetuniónak fennmarad a joga magyar területen oly fegyveres erők tartására, amelyre szüksége lenne ahhoz, hogy a szovjet hadseregnek az ausztriai szovjet övezettel való közlekedési vonalait fenntartsa."

Aztán később, mikor a szovjet csapatok kivonultak Ausztriából, érdekes módon, valamiért, senki sem reklamált, hogy a békeszerződés szövege szerint okafogyottá vált a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok jelenléte.

Hja, kérem, addigra más világ járta ezen a tájon…

A legnagyobb - és legszomorúbb - vicc a szerződésben az a politikai feltétel volt, miszerint: Magyarország köteles tiszteletben tartani az emberi jogokat. A Rákosi-rezsim ebben kiválóan teljesített…

Alig pár hónappal később, augusztus 31-én került sor Magyarországon a választásokra, melyet a szovjet fegyverek árnyékában ügyesen „megkártyáztak” a kék cédulákkal. Egy korszak véget ért. És jött egy másik…

Forrás: Wikipédia; Mult-kor.hu
 

Új hozzászólás