80 éve vettük vissza Kárpátalját

HungaryFirst küldte be 2019. 03. 14., cs - 23:04 időpontban

A Rákóczi-szabadságharcot követően a hegyvidéki ruszin (rutén) családoknál évtizedekig szokásban volt, hogy a vacsoránál eggyel több terítéket helyeztek az asztalra, ha hazatérne a vezérlő fejedelem. A ruszin volt az egyetlen nemzet a történelmi Magyarországon, amelyik nem akart elszakadni tőlünk, már Rákóczi is leghűségesebb népének, gens fidelissimának nevezte őket.

80 éve vettük vissza Kárpátalját
A Tolnai Világ címlaljáról, 1939. március 22.

A „nagy háború után” a Kárpátalja hegyvidéki részét képező Ruténföldet is megszállták a Felvidékkel együtt a csehek. Csakhogy két évtizeddel később Németország, Olaszország, Franciaország és az Egyesült Királyság megkötötték a müncheni egyezményt, amelyben elismerték Németország fennhatóságát a Szudéta-vidékre, valamint Hitler követelésére egy függelékben kikötötték, hogy Csehszlovákia köteles tárgyalásokat folytatni Lengyelországgal és Magyarországgal, azok területi igényeinek kielégítése végett.

Az olasz-német döntőbíróság első bécsi határozata alapján (az angolok és a franciák végül távol maradtak a tárgyalásról, pedig meg voltak hívva) hazánk visszakapta a Felvidék déli, túlnyomó többségében magyarok lakta sávját. Ennek részét képezte Kárpátalja alföldi vidéke is, Ungvár, Munkács és Beregszász térsége. Innentől kezdve a magyar kormány folyamatosan azt tervezte, hogy katonáival megszállja Kárpátalja hegyvidéki részét, Ruténföldet is. Utóbbi ekkor még mindig Csehszlovákia részét képezte, az első bécsi döntés után autonómiát kapott, amelynek élén előbb Bródy András állt, majd Avgusztin Volosin, aki semmi esetre sem akart Magyarországhoz csatlakozni. A vízkereszti csatában, 1939. január 6-án még a már ismét hazánk részét képező Munkácsot is el akarta foglalni, sikertelenül.

A magyar kormány tehát a ruténföldi bevonulást tervezte, azonban Hitler novemberben és februárban is megakadályozta a katonai akciót, utóbbiban az is szerepet játszott, hogy az ekkor ismét miniszterelnökké kinevezett Teleki Pál, amellett, hogy vissza akarta venni Kárpátalját, nagyobb távolságot akart tartani a németektől.

Márciusban a kormány mégis elhatározta magát: Sztójay Döme berlini követ révén üzenetet küldtek Berlinbe, kijelentve, hogy amennyiben a német hadsereg megszállja Csehországot, és Szlovákia kikiáltja függetlenségét, a Magyar Honvédség megszállja Kárpátalját, akár belemennek a németek, akár nem! Végül az akció előtt néhány nappal Hitler is rábólintott a magyar akaratra.

Március 14-én Jozef Tiso kikiáltotta Szlovákia függetlenségét, mire válaszul Volosin is kikiáltotta a független Kárpát-Ukrán Köztársaságot, és országának német védnökség alá helyezését kérte. Csakhogy ehelyett vitéz Szombathelyi Ferenc vezérőrnagy irányításával a magyar hadtestek Ungvár, Munkács és Beregszász irányából megkezdték Kárpátalja birtokbavételét. Cseh támogatással a Szics-gárda igyekezett ellenállni a honvédeknek, azonban a magyar csapatok sikeresen és viszonylag kevés veszteséggel teljesítették feladatukat. A honvédek már 16-án elérték a lengyel határt, amiről a Lengyel Távirati Iroda ekképp számolt be: „Március 16-a arany betűkkel került be a történelembe. Megvalósult atyáink álma, hogy ismét szomszédok lettünk.”

Két nappal később a honvédség visszafoglalta az egész térséget. „A csekély számú magyar haderő a magas hóval borított hegyek között, zimankós időben az ukrán terroristák kétségbeesett ellenállási próbálkozásait rendkívüli támadó készséggel gyorsan törte meg, s szinte menetrendszerű pontossággal nyomult előre az ezeréves magyar határ felé, ahol a lengyel csapatok testvéri kézfogása várta. A Felföld bércein magyar zászló leng: a honvéd kitűzte a nemzetiszínű lobogót Verecke fölé, s az ősi Kárpátalja hazatért az anyaország örök határai közé” – írta meg a Pesti Hírlap 80 esztendővel ezelőtt.

Eközben Munkácsra érkezett Horthy Miklós kormányzó, többek között felkereste a sebesültkórházat, ahol a márciusi harcok szenvedőit ápolták. Innen Beregszászra, Nagyszőlősre és Husztra indult tovább. Meg kell említeni, hogy kisebb harcokra még került sor néhány nappal később, mivel Magyarország egy 60*20 km-es sávot vett vissza a frissen megalakult Szlovákiától. A hivatalos indoklás szerint biztosítani kellett hadászatilag az ungvári vasútvonalat, ezért volt szükség az akcióra március 23-a és április 4-e között. A szlovákok német segítséget kértek, de Berlin Budapestnek adott igazat, s Magyarország megtarthatta az elfoglalt sávot.

Kárpátalját aztán 1939. június 23-án egyesítették Magyarországgal hivatalosan, a terület kormánybiztosa 1940 szeptemberétől Kozma Miklós lett. A 12 171 négyzetkilométernyi területen 496 ezren laktak, az 1930-as csehszlovák statisztika szerint a népesség 61 százaléka rutén, 16,6 százaléka zsidó vagy egyéb nemzetiségű volt és 12,7 százaléka volt magyar. A fenti adatok miatt jelentette be Teleki Pál miniszterelnök a képviselőház ülésén, hogy Kárpátalja visszafoglalása után „a testvér rutén nép” autonómiát kap.

Märle Tamás

 

Magyar Fórum

Új hozzászólás