A nyest.hu és Fejes László Hamis beszéde

Varga Géza küldte be 2019. 03. 19., k - 06:47 időpontban

2011-ben jelent meg a nyest.hu Hamis beszéd c. cikke, amelyben Fejes László bizonytalan, vagy inkább előnytelen szövegkörnyezetben említette meg a nevemet. A dologra úgy került sor, hogy egy olvasójuk annak rendje és módja szerint megkérdőjelezte a magyar nyelvtörténet egyik alappillérének értelmezését (1. ábra).

A nyest.hu és Fejes László Hamis beszéde
1. ábra. Joggal merül fel kérdés, hogy a Halotti beszéd csupán a latin betűs írásunk kialakulatlansága miatt mutat-e "korai nyelvállapotot"

A kérdés azt firtatja, hogy a gyümölcs szavunkat rovásbetűkkel le tudtuk-e írni a mai alakjának jobban megfelelően a Halotti beszéd korában. Egyúttal azt is állítja, hogy a botnaptár ehhez képest csak 60 évvel későbbi, amivel kivágta a nyest.hu-nál a biztosítékot.

Roland valódi kérdése ugyanis az, hogy a nyelvemlék "jellegzetességei" csak az akkortájt használatos latin betűs írásunk gyermekbetegségeinek köszönhetők-e? Mert ha igen, akkor a nyelvészeink erre is alapozott nyelvtörténetét esetleg módosítani kellhet.

A kérdés izgalmas, tulajdonképpen sok alakban felbukkant már az alternatív irodalomban, ezért ideje volt már annak, hogy egy nyelvész is válaszoljon rá. Lehetett volna akár jó választ is adni rá, amiből sokat tanulhattunk volna. Kár, hogy a finnugrászoktól nem nagyon szoktunk komolyan vehető választ kapni s ez a mostani sem tűnik minden részletében hitelesnek. Válasz helyett most is csak elkenték a dolgot.

Én például némi joggal kérdezek rá arra, hogy miképpen is kerülök bele ebbe a történetbe. Nem látom igazán indokoltnak és alátámasztottnak a felidézésemet. Roland ugyanis egyértelműen a rovásforrai.hu megjelölt oldalára hivatkozik (1. ábra). A megadott oldal ma is olvasható, rajta a vitatott korszakba sorolás is megtalálható (2. ábra). Ennyi elég is lett volna a válasz megadásához, ám Fejes László nem érte be vele. Hiába hivatkozik Roland egyértelműen a rovásforrai.hu-ra, amit Szakács Gábor és felesége, Friedrich Klára szerkeszt, valamiért szükségét érezte, hogy engem marasztaljon el helyettük. Rövid úton, minden indoklás nélkül "feltette", hogy az adat tőlem származik. Talán azért, mert minden bokor mögött az én árnyékomat látja és már régen a nyakamba szerette volna akasztani az önjelölt jelzőt? Ugyanezt a szintén sajtós Gáborékkal mégsem lehetett megtenni? Pedig más oka nem nagyon lehetett rá. Zsirai óta magára valamit adó finnugrásznak bele kell rúgnia valakibe, ha ismeretterjesztő cikket ír. Azért van ez így, mert a bamba tömegben így lehet a tudományosság látszatát kelteni? Erre nincs adatom, ám az biztos, hogy a jelzőosztogatás - a tudományos igényű érveléssel szemben - mérsékeltebb tudással, kisebb befektetéssel is végezhető, tudósi alázatra és becsületre pedig egyáltalán nincs hozzá szükség.

A nyest.hu és Fejes László Hamis beszéde
2. ábra. A rovásforrai.hu lapon szerepel a botnaptár XIII. századi besorolása, de a nyest.hu nekem tartogatta a jelzőjét

Amikor azonban a nekem tulajdonított cikkhez vezető linkre kattintunk, a "Nem létező oldal" felirat jelenik meg (3. ábra). Mit tehetek hozzá ehhez? Találó a nyest.hu cikkének címe. Jellegzetes, finnugrászhoz méltó hamis beszéd ez.

Nem azért hamis, mert a virtus.hu időközben megszűnt és vagy 2000 cikkem lekerült a világhálóról, hanem mert nem volt semmi valódi oka, hogy engem sejtsen a dolog hátterében.

Tudott dolog, hogy Marsigli nem a XIII. században, hanem 1690-ben járt Erdélyben s a kezébe vett bot sem lehetett ilyen korai. Azonban - egy sokadik másolat esetében - a kezdemények koraként joggal felmerülhetett akár a XIII. század is. Sőt Sebestyén Gyula a XI. század emlegetését sem tekintette ördögtől valónak. S így a gyümölcs szavunkat is másolgathatták évszázadokon keresztül változatlanul. Ezzel a gondolatmenettel akár az is felvethető, hogy Roland kérdése jogos volt, mert a rovásírásunk kezdettől tökéletesebben rögzítette a magyar hangokat, mint a Halotti beszéd idején használt latin írásunk. A nyest.hu azonban nem a helyzetet kívánta tisztázni, hanem egy jó kis jelzőosztogatásra látott alkalmat.

Fennmaradt, hogy a rovásnaptárt a székelyek akkor kezdték el használni, amikor a kereszténységgel megismerkedtek, amire akár a XIII. században is sor kerülhetett. Ezt ugyan kései időpontnak érzem, hiszen az erdélyi Gyula 953-ban keresztelkedett meg Bizáncban s kézenfekvő, hogy ezt összekötötték keresztény naptárak használatával is. Legújabban Róna-Tas András is felvetette, hogy az erdélyi Gyulákhoz kötődik a rovásírás alkalmazása. Azt már csak én teszem hozzá, hogy a Gyulák szoros kapcsolatban lehettek az A-Duna vidékén élő szabírokkal (Csaba királyfi népével), akik V. századi hun keresztény hagyományokat is átmenthettek.

A botnaptárt Forrai Sándor rekonstruálta és közölte a rendszerváltás után megjelent kötetében. Mivel a szomszédban laktam, gyakran találkoztunk és tőlem kérdezte meg azt is, hogy a könyvének kefelenyomatán jól látszanak-e a képek. Ő a látásromlása miatt akkor már semmit sem látott belőle. Nos, a nyomda elhomályosította a képeit, de még mindig sokkal jobbak a nyest.hu által közöltnél (4. ábra). A botnaptárt 1300 körülinek tartotta azon az alapon, hogy 1200 utáni szent a naptárban kevés van s azok az újrarovások (másolások) során is bekerülhettek. Miért ne lehetne ez tárgyalható és megemlíthető megközelítés? Ha akkortájt a botnaptárnak nem volt más korszakba sorolása a tors közt kelőben, akkor miért ne ismételhettük volna meg a Forrai Sándor jogos álláspontját? Fejes László cikkéből nem tudjuk meg, mi a baja ezzel a gondolatmenettel. Csak mert gondolkodni mertünk, amíg az ő tudománya tévelygett és hallgatott? Azért, mert megoldottuk a székely írás eredeztetésének kérdését, amire az akadémikus áltudomány a haynauista prekoncepciói miatt száz év alatt sem volt képes? Fejes László valódi érvelés helyett csupán jelzőt osztogat.

A kereszténység felvétele és az első botnaptárak megalkotása történhetett jóval korábban is a XIII. századnál, amikor az első hun püspökségeket létrehozták a Turáni-alföldön, de abban a cikkben - bár jogos lett volna - nyilván nem kívántam ennyire kitágítani a témakört. Fejes Lászlónak már a XIII. század is sokk volt.

A nyest.hu és Fejes László Hamis beszéde
3. ábra. Nem csak a hivatkozás nem működik, hanem arra sincs igazi magyarázat, hogy ugyan miért kellene az én portámon keresgélni a hiba forrását (ha egyáltalán van hiba - ugyanis a nyest.hu tisztességesebb felvezetése esetén talán nincs is probléma)

 

A nyest.hu és Fejes László Hamis beszéde
4. ábra. A felirat ebben a változatban valóban alig olvasható, talán mert a nyest.hu költségvetésébe nem fért bele egy grafikus, vagy fotós (vagy csak el szeretné kerülni az ellenőrzés lehetőségét?)

A nyest.hu a közölt, kis méretű és használhatatlan fotóval nem tisztázta, hogy Forrai Sándor tanár úr miért olvasta el a gyümölcs szót úgy, ahogyan olvasta. Roland kérdésének végső forrása ugyanis Forrai Sándor Küskarácsonytól sülvester estig c. kötete volt. A könyvtáramtól távol lévén, pillanatnyilag én sem tudok erre pontosabb képet és olvasatot adni. Azonban - remélhetőleg - ezt belátható időn belül pótolni fogom.

Visszatérve az önjelölt jelzőmre, gondolom, hogy ezzel ama társaságba lettem besorolva, ahová Kőrösi Csoma Sándor és Dugonics Títusz is tartozik. Egyikük sem kapott megbízást arra a cselekedetére, ami miatt mindaddig fennmarad a nevük, amíg lesz magyar nemzet. Sejtem, persze, hogy Fejes László nem vállonveregetésnek szánta a jelzőt, ezért a gyengébbek kedvéért meg kell indokolnom, miért is éreztem kötelességemnek, hogy magamra vállaljam a székely írás eredetének kutatását. Nos, azért, mert 1970-ben, amikor e tudományos kérdésnek a megoldását elhatároztam, a hazai rovológia csődhelyzetben volt. Valakinek ki kellett mozdítania a szekeret a kátyuból s a válsághelyzetekben - mintha ezt tanultuk volna - a fű alól is hősök, muszáj Herkulesek szoktak kinőni a jobb nemzeteknél. A Bronzkori magyar írásbeliség c. kötetet is hárman írtuk Simon Péterrel és Szekeres Istvánnal. Nem túlzom el a csődhelyzetet, mert azt hasonlóképpen jellemezte Püspöki Nagy Péter és Sándor Klára is. Hol tudományoskodott 1970-ben Fejes László, amikor elhatároztam a székely írás eredetének tisztázását? Még kis porbafinnugrász sem volt. Ha tudom, hogy 1973-ban meg fog születni és ő lesz egykor az ügyeletes jelzőosztogató, akkor talán visszarettenek a feladattól. De nem láthattam a jövőbe.

Az akadémikus "tudomány" akkori álláspontját Róna-Tas András, az alternatívokét meg Forrai Sándor tanár úr álláspontja jellemzi. Az előző az ótürk írásból, az utóbbi meg valahonnan a föníciai írás környezetéből próbálta meg származtatni a székely rovásírást. A tudományos igénnyel ki sem fejtett eredeztetéseik azonban egyaránt nem voltak komolyan vehetők. Róna-Tas András 1996-ban, a Bronzkori magyar írásbeliség c. kötetünk megjelenését követően be is ismerte, hogy a székely írás eredete ismeretlen. Forrai Sándor pedig úgy távozott közülünk, hogy a rováseredeztető gondolatait rendbe sem tudta szedni, ki sem tudta fejteni, mert nem mérhette fel a kőkori írásemlékek jelentőségét. "Természetesen" az sem jutott az eszébe senkinek előttem, hogy a magyar népi hieroglifákat összehasonlítsa a székely jelekkel.

Igen, valóban önjelöltként végeztem ezt a munkát, ám sikerrel, mert az áttörés megtörtént. Az akadémikus tudomány átadta a terepet, mert nem volt nem képes a székely írás eredeztetésére. Ma már tudjuk, hogy a székely írás a végső soron kőkori eredetű magyar hieroglif írásból származik. A sors különös kegye, hogy miközben Fejes László sorait olvasom, aközben kaptam meg a Magyarságkutató Intézet egyik tudományos munkatársának a levelét, amelyben ezt írja (neve és címe a szerkesztőségben, de nem adom ki):

- Elismerendőnek és tiszteletre méltónak tartom az Ön munkásságát, amit minden megbízás, "pénz, paripa, fegyver" nélkül folytat. -

Így is lehet értékelni ugyanazt a teljesítményt. Nem én vagyok más és nem is a teljesítményem, pusztán az értékelő változott. Az egyik ember, a másik meg csak egy finnugrász.

 

Irodalom:

A Bolognai Rovásemlék datálása a szakirodalomban

Küskarácsonytól Sülester pápáig

Bronzkori magyar írásbeliség

Az akadémikus tudomány átadta a terepet, nem képes a székely írás eredeztetésére

A borjú elbődülése, a finnugrista jelzőosztogatás és a tudományos igényű kritika

Új hozzászólás