Keresztes László és Csúcs Sándor mesél a magyar nyelv eredetéről

Varga Géza küldte be 2019. 03. 26., k - 13:16 időpontban

Megjelent a Folia Uralica Debreceniensia 13. számában A magyar nyelv eredete c. dolgozat Keresztes László és Csúcs Sándor tollából. Erre válaszként íródott ez a cikk. Nem nyelvész írja, csak egy műszaki, akinek bántja a szemét a nyelvészek megalapozatlan érvelése. (1) Alább dőlt betűkkel idézem a dolgozat egyes részleteit s azt követően elmondom az arról alkotott véleményemet.

 

Cipőt a cipőboltból? Ilyen egyszerű lenne?

"Minden tudományban vannak cáfolhatatlan eredmények, amelyeket el kell fogadni: ilyen például az anyag- és energia-megmaradás elve, a biológiai sejtelhalás, a heliocentrikus hipotézis. Noha ez utóbbi ellentmond a látszatnak, soha nem fog megdőlni. Ezeket, a tudományszakok kétségbevonhatatlan eredményeit tartalmazzák az iskolai tankönyvek, és minden tanult embernek illik elfogadni akkor is, ha matematikai bizonyítását csak a szakemberek képesek elvégezni. A nyelvtudományban – noha a látszat itt sem segít – ilyen a magyar nyelv finnugor/uráli származásának tétele. A szakemberek, s hozzájuk kellene sorolnunk a magyar és történelem szakos tanárokat is, ennek a származásnak a bizonyítását tanulják, és – legalábbis tanulmányaik során – elfogadhatónak is tartják. Az alaptétel megdönthetetlen. A finnugor/uráli nyelvek összetartozásának, szétválásának, önálló fejlődésének részleteiben a szakemberek természetesen folytatnak vitákat." (140. oldal)

A hasonlat azonban sántít, a magyar nyelv finnugor/uráli eredetének hipotézise nem hasonlítható a heliocentrikus világképhez, mert nem ugyanaz a természettudományok és a társadalomtudományok helyzete. Egy ismerősöm a közelmúltban jött haza az USA-ból, ahol tengeralattjárók felderítésére való radarokat fejlesztettek. Azt mondta, hogy egyszerű volt a vizsga: ha megjelent a képernyőn a tengeralattjáró, akkor átmentek, ha nem jelent meg, akkor megbuktak. De ott Amerikában - így mondta - mindenki prostituáltaknak tartotta a társadalomtudományok művelőit, mert náluk ilyen ellenőrzési lehetőség nem volt, azt mutatták ki, amit a megrendelőjük kívánt.

A neves nyelvész szerzők idézett érvelése hibás, mert csak ábrándozni lehet arról, hogy a nyelvtudomány olyan egzakt tudomány legyen, mint a természettudományok. Ez elvileg egy nemes törekvés lenne, de a homokra épített nyelvészeti hipotézisláncokhoz való merev ragaszkodás még nem teszi egzakttá a nyelvészetet.

Keresztes László és Csúcs Sándor mesél a magyar nyelv eredetéről
1. ábra. A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor egy magyarul, vagy magyarral rokon nyelven beszélő nép nyelvemléke

A magyar nyelv uráli/finnugor eredetét illetően nincs mit megdönteni, mert ahhoz előbb komolyan vehető módon bizonyítani kellett volna az uráli/finnugor ősnép, ősnyelv és őshaza egykori létezését - ám ez mindmáig elmaradt. Azok a "bizonyítások", amelyeket a finnugrizmus állított fel, nem bizonyítják a bizonyítandót. Götz László például elég világosan megfogalmazta, ám a felvetése válasz nélkül maradt, hogy a hangtörvényeknek (újabb nevükön a hangváltozási tendenciáknak) nincs tudományos alapozása, mert nem lehet tudni, hogy a szavakban miért változnak - ha változnak - szabályszerűen a hangok. S persze az is nyilvánvaló, hogy a kivételek felett nagyvonalúan átsiklik a szakma. A nyelvrokonság - a meghatározástól is függően - nyilvánvaló a finnugornak minősített népekkel, de nem csak velük vagyunk rokonságszerű nyelvi kapcsolatban. A kimutatott nyelvrokonság foka nem elegendő uráli/finnugor ősnép, ősnyelv és őshaza feltevésére. Különösen, ha ez a sumer, szkíta és indián nyelvekre, valamint a Kárpát-medencei őshonosságra mutató nyelvi nyomok (például a 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobron lévő magyar szöveg) elhallgatásával vagy merev tagadásával párosul.

Mintha olvastam volna egy nyelvészeti dolgozatban, hogy nincs olyan lényeges nyelvi jellemző, amely minden uráli/finnugornak minősített nyelvre egyaránt jellemző lenne s ne lenne megtalálható más, körön kívüli népeknél. (2) Azaz semmi okunk az uráli/finnugor nyelvcsalád feltételezésére, a nyelvrokonság másféle magyarázatára lenne szükség.

Különösen indokolatlan a magyar nyelv finnugor/uráli származásának hangoztatása, amikor annak van a legnagyobb valószínűsége, hogy az obi-ugorok csak átvették a szkíták és a hunok magyar nyelvének elemeit. Éppen azért vitatkoznak folyamatosan a szakemberek, mert a "megdönthetetlen" alaptétel sohasem lett megnyugtatóan bizonyítva s mert ezer ok van, ami más magyarázatot is megenged.

 

Bibliai utalás a magyarságra

"a magyarságra és a magyar nyelvre természetesen hiába keresnénk konkrét utalást a Bibliában" (140. oldal)

És Óg király (Ag, Ak)? Az ő emléke maradt meg a sarok (sar Óg "Óg király") szavunkban, mert ő volt a világ sarkainak istene. Görögösen Heraklész "her Ak", akinek oszlopai vannak a világ végén, Magyarosabban Óg úr, akiről ogur népeknek neveznek bennünket. Ha a népnevünk Muagerisz változatában, meg az onogurban is szerepel az ősapánk neve, akkor miért ne tekinthetnénk ezt konkrét említésnek? Csak azért, mert nem fedeztük fel az előfordulását az Ószövetségben?

Keresztes László és Csúcs Sándor mesél a magyar nyelv eredetéről
2. ábra. Permi pecsétgyűrű Szaveljeva nyomán a sarok (sar + o + k) szóval, jobbra alul a permi jelek székely párhuzamai

 

Ősgeszta

"a gestaíró Anonymus ... az ismeretlen, ún. ősgestára támaszkodott" (140. oldal)

Ősgeszta, sajnos, nem létezett, ezért ez az állítás levegőben lóg, nélkülözi az alátámasztást. Nem több finnugrista kitalációnál, aminek az volt a fő célja, hogy a magyar múltról megőrzött hagyományt idegenektől lehessen származtatni és a hun-magyar azonosság gondolatát tévedésnek lehessen minősíteni. Egyetlen ősgesztánk azért sem lehetett, mert már Anonymus is több évkönyvről beszél a Volgán való átkelésről szólván. Az évkönyveket pedig évenként szokták vezetni - azaz már a honfoglalóknak is több évkönyvük lehetett. Ami nem meglepő, hiszen a Kelet leggazdagabb, könyvtárakkal és városokkal is rendelkező részéből (a Selyemút ellenőrzését lehetővé tevő Turáni-alföldről, a heftalita Hun Birodalom egykori területéről) érkeztek.

Keresztes László és Csúcs Sándor mesél a magyar nyelv eredetéről
3. ábra. A IX-X. századi afrászijábi tál magyar szöveget (Jóma szár ... földje) őriz az egyik őshaza területéről

 

A Jáfettől való eredeztetés

"Kézai veti fel legmarkánsabban, hogy a magyarok a hunok leszármazottai. Mégpedig olyanformán, hogy Jafet unokájának, Nimródnak (ez kitaláció!) a leszármazottai a hunokkal együtt." (141. oldal)

A Jafettől való eredeztetés azonban nem Kézai kitalációja, hanem örökség egy mezopotámiai pogány hagyományból, amit Berosszosz is képviselt. Sebestyén László írt erről a Kézai Simon védelmében c. kötete 35-36. oldalán, Szabó Károly fordításában idézve Kézai szövegét is:

„ ... az özönvíz után a kétszázegyedik esztendőben a Jáfet magvából eredt Menroth óriás, Thana fia, minden atyafiaival a múlt veszedelemre gondolva tornyot kezde építeni, hogy ha az özönvíz ismét találna jönni, a toronyba menekülve a bosszuló ítéletet elkerülhessék. ... "

Berosszosz káld történetíró ezt így adja elő:

„Midőn Belas, Jupiter fia meghalt, Nemrót a népével Senaár mezejére jött, ahol kijelölt egy várost és fölötte nagy tornyot alapított a víztől való megmenekülésnek százharmincegyedik esztendejében és uralkodott 56 évig, és a tornyot fölépítette hegyek magasságáig és nagyságáig.”

Kézai hitelét támogató lényeges szempont, hogy a Biblia nem nevezi meg Nimródot a torony építőjeként. Ezért ez a mozzanat a pogány hagyományból származhat, egy német alapokra visszamenő, kitalált ősgesztából azonban nem.

 

Csaba királyfi

" ... a hun legendák hatására alakították ki a székelyek Csaba-motívumát ... " (141. oldal)

Ezzel szemben a szabírhunok népneve vált személynévvé, azaz Csaba királyfi alakjának a hun-magyar történelmi rögvalóság a forrása. Azt, hogy azonosak vagyunk a szabírokkal, a nikolsburgi ábécé "tprus" (tapar us "szabír ős") mondatjele is bizonyítja. (3) Az Attila halála és Baján bevonulása közötti 108 esztendőben uralkodó szabír dinasztia perszonifikálódott és a cselekedeteik egyetlen személynévhez kötődtek.

 

A finnugor nyelvcsalád összetartozása

"Az összehasonlítás kezdeteiből kinőtt tudományos elmélet és módszer kifinomulásával bizonyítást nyert a finnugor nyelvcsalád összetartozása." (142. oldal)

A nyelvrokonság kétségtelen, de e körnek bizonytalanok a határai és a jellemzői. A genetikusok által kiszámított Ádámtól és Évától minden nyelv rokona minden nyelvnek. Arról azonban, hogy a finnugornak nevezett nyelveket szabad-e külön nyelvcsaládnak tekinteni, joggal folyik a vita. Különösen azért, mert a nyelvek bonyolult kapcsolatai nem írhatók le, vagy csak nagyon felületesen írhatók le a nyelvcsaládfák deszkamodelljével.

Keresztes László és Csúcs Sándor mesél a magyar nyelv eredetéről
4. ábra. Apahidai hun turulok, nyakukon a Ragyogó ország mondatjellel

 

A rovásírás eredete

"Tény, hogy Székelyföldön sokáig használtak régi, türk eredetű rovásjeleket." (142. oldal)

A székely írás folyamatos használatban van a születésétől napjainkig, de nem türk eredetű. Ez csak egy sohasem bizonyított eredeztetés-elmélet, ami mögül a hirdetői már 1996-ban kihátráltak. Erről itt olvashat az érdeklődő: Az akadémikus tudomány átadta a terepet, nem képes a székely írás eredeztetésére. A székely írás nem ótürk, hanem azt a hun őseinktől örököltük, ahogyan azt az 1500-as évek magyar tudósai még tudták (Thelegdy János: Rudimenta).

Keresztes László és Csúcs Sándor mesél a magyar nyelv eredetéről
5. ábra. A Gizella-kincs avar eredetű turulos fibuláján a madár nyakán jelenik meg a Ragyogó, nagy ország mondat

 

A hunok nyelve

A nyelvész szerzők szerint "A hun nép nyelvét nem ismerjük, nincsenek írott emlékei, csak néhány személynév ismeretes, így minden eddigi próbálkozás nyelvi hovatartozásuk megállapítására hiábavalónak bizonyult. A hun minden bizonnyal vegyes nyelvű sztyeppei nép lehetett, s nem lehetetlen, hogy közöttük voltak magyar csoportok is. Ez azonban nem bizonyítható. Más kérdés, hogy a honfoglaló magyarságnak lehetett nem történeti tényeken alapuló hun származástudata (Berta Árpád szíves közlése)." (143. oldal)

Ezzel szemben a hun nép nyelvéből egy keveset már ismerünk és vannak írott emlékei is (bár e hieroglifikus szövegeket az akadémikus "tudomány" nem hasznosítja). Nyilvánvaló, hogy a hunok magyarul beszéltek. Lásd erről a Szentgyörgyi Rudolf szerint a hun eredetnek nincs helye a nyelvtudományban c. cikket!

Valóban voltak a Hun Birodalomnak magyarul beszélő lakosai, méghozzá a szabírok és az onogurok, akikről Jordanes azt írja, hogy ők az igazi hunok utódai s e két nevet felváltva használja rájuk. Bíborbanszületett Konstantin ugyanakkor a magyarok régi neveként a szabírt adja meg (szavartü aszfalü alakban). Az idegen népek meg azóta is az onogurból származó elnevezéssel illetnek bennünket. Bakay Kornél vagy 50 hasonló történeti forrást sorolt fel, amely a hunokat azonosítja a magyarokkal. Ha egyes nyelvészek ezeket a forrásokat nem tekintik bizonyítéknak, miközben bevallják, hogy a hun nyelvet nem ismerik, akkor azzal csak a saját tudományuk magyar- és tudományellenes voltáról állítanak ki bizonyítványt. A magyarságnak valóban volt és ma is van hun hagyománya, de az történelmi tényeken (például a hunoktól örökölt rovásírás mai napig tartó folyamatos használatán) alapul. Berta Árpád szóbeli közlését (mivel ő a szertő-tetői rovásszöveget minden ok nélkül igyekezett idegeneknek tulajdonítani) nem lehet komolyan vehető érvnek tekinteni az ellenőrizhető tényekkel szemben.

Az irodalomból ismert hun szavaknak és az újabban feltáruló hun hieroglifikus szövegeknek köszönhetően a hunok nyelve azonosítható a magyarral. (4) Lásd erről például A balatonújlaki és bakui világmodellek párhuzamossága a hun-magyar azonosság bizonyítéka c. cikket! Hasonló - azonos íráshasználatról tanúskodó - hieroglifikus írásemlékeket más nép nem tud felmutatni. Ez a szöveg-sorozat a magyar etnikum jelzője (4-6. ábra).

Keresztes László és Csúcs Sándor mesél a magyar nyelv eredetéről
6. ábra. A rakamazi honfoglalás-kori turulnak is a nyakánál van a magyar hieroglif írással írt jó sar ős Ten (mai magyarsággal: Jó Úristen) mondat

 

Az Édenkertben is magyarul beszéltek?

"Alig van a világon olyan nyelv Amerikától Óceániáig, amelyet ne hoztak volna összefüggésbe a magyarral (indián nyelvek, ujgur stb.). … Képtelenség, hogy minden nyelv őse a magyar lenne (az Édenkertben is ezt beszélték)." (144. oldal)

Ha igaz, amit a genetikusok állítanak és a Homo sapiens sapiens lényegében egyetlen családból alakult ki nem is olyan régen (200-250 000 éve), akkor ebből az következik, hogy az időben visszafelé haladva a nyelvek egyre jobban hasonlítottak egymásra. Ezért aztán a legkülönfélébb nyelvekben is lehetnek az ősrokonságból következő egyezések, amelyeket a nyelvészet módszereivel, amelyek 5-6 000 évnél korábbi időkbe nem világítanak bele, nem lehet ellenőrizni. A nyelvészek ezeket a mindenütt felbukkanó párhuzamokat véletlennel szokták magyarázni, holott a nyelvtudományban nincs véletlen. A véletlen szó alkalmazása csupán annak az akaratlan beismerése, hogy fogalmuk sincs az egyezések okairól. Jellemző, hogy a fenti idézetben sincs más érvük a szerzőknek, mint a képtelenség jelző kiosztása, holott a jelzőosztogatás egy tudományos igényű vitában súlytalan.

Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a magyar hieroglif írás 20-50 jele már a kőkorban el volt terjedve a Pireneusoktól Dél-Amerikáig s ennek az írásnak a megalkotása a Közel-Keleten történhetett legkésőbb 50 000 évvel ezelőtt. Ha a nyelvészek ezt a hatalmas, nyelvet azonosító szövegmennyiséget nem ismerik, akkor semmi okuk sincs arra, hogy a saját teljesítményüket ma is helytállónak tekintsék. Már Haynau idejében sem volt az.

 

A kétkedés oka

"A kétkedésnek vagy tagadásnak lehetnek emocionális okai, közrejátszhat politikai hovatartozás, feltűnési viszketegség, a szaknyelvészeti képzettség részleges vagy teljes hiánya, de sokaknál egyszerűen mások befolyása és/vagy saját korlátoltságuk játszik szerepet." (144. oldal)

A szerzők az uráli/finnugor elmélet hibáit kifelejtették a felsorolásból, pedig annak van meghatározó szerepe. Azt pedig, hogy a felsoroltak lennének a kétkedés okai, még bizonyítani kellene.

Semmilyen érvet nem olvashatunk a szerzőknél, ami kizárná azt, hogy ugyanezek az okok ne játszhatnának szerepet a finugrizmus hirdetőinél is. Például a magyar hieroglif írással írt szövegekkel kapcsolatos tudatlanság bizonyosan felróható a finnugrizmus hirdetőinek.

 

Válságjelenség lenne?

"Érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy a finnugor nyelvrokonság ellenreakciói azokban a korszakokban erősödtek és erősödnek föl, amikor a magyarság identitástudata meggyengül vagy válságba jut." (144. oldal)

Ez megfoghatatlan állítás, amit sem bizonyítani, sem cáfolni nem nagyon lehet. Mert mit is jelent az identitástudat meggyengülése és miképpen lehet azt mérni? Ha több csípős paprikát teszünk a gulyáslevesbe, akkor az a gyengülő, vagy az erősödő identitástudat bizonyítéka-e? Fennáll a lehetősége annak, hogy minden szerző a saját álláspontjának megfelelő jelenségeket tart jellemzőnek és szinte lehetetlen objektív választ adni a kérdésre.

Csúcs Sándor maga szolgáltat bizonyítékot arra, mennyire ingatag az állítás. A következőt írja erről ugyanebben a kötetben a néhány oldallal később kezdődő másik cikkében: "Világosan érzékelhető, hogy az utóbbi években (nagyjából a rendszerváltás óta) új erőre kaptak az alternatív (vagyis a finnugor nyelvrokonságot tagadó) elméletek. Évről évre egyre több, ezeket az elméleteket propagáló könyv, újságcikk és más írás jelenik meg, és az alternatív elméletek hívei egyre többet szerepelnek a rádióban és a tévében is."

Felmerül ugyanis a kérdés, hogy értékelhető-e a rendszerváltás az identitástudat meggyengülésének és válságának (baloldali nézőpontból esetleg), vagy azzal éppen ellenkezőleg, az erősödés időszaka ez (a gengszterváltó pártok számára)? A valódi magyarázat ennél sokkal egyszerűbb: feloldották a könyvkiadás monopóliumát és ami az elmaradt rendszerváltás előtt csak külföldön jelenhetett meg az emigráns magyaroknak köszönhetően, azt azóta ki lehetett adni itthon is. Azaz a finnugrizmus kritikája folyamatosan létezett és a sok új kiadványnak nem az identitásválsághoz van köze, hanem a finnugrizmust támogató magyar- és tudományellenes állami terror megszűnéséhez. Amit lassan a nyelvészet terén is észre kellene venni, mert sem Haynau, sem a Vörös Hadsereg nem szempont már.

 

Új adatok

"a vitás kérdésekre lassan-lassan fény derülhetne, ha lényeges új adatok bukkannának fel". (145. oldal)

Ilyen új adatcsoportot jelentenek a magyar hieroglif írással írt szövegek. Ezek hasznosítása az eddig tanított magyar nyelvtörténet átdolgozását teszi szükségessé.

 

A preuráli kérdések

"Ami a preuráli kérdéseket illeti, ezeket a fa gyökérzetéhez hasonlítanánk. Nyelvcsaládfánk ágain gubbasztva – és várva, hogy mikor dől ki – úgy-ahogy még kirajzolódnak a törzs körvonalai, a gyökerek beláthatatlan szövevénye azonban kifürkészhetetlen. Az erre vonatkozó elképzelések minden másnál hipotetikusabbak, a gyökerek összefüggéseit csak spekulatív úton lehet vázolni, ám bizonyításuk és cáfolatuk szinte lehetetlen." (145. oldal)

A hieroglifikus szövegek segítségével a kőkor nyelvi viszonyaiba lehet bepillantani. Mivel ezek az írásemlékek nyelvet azonosítanak, sokkal megbízhatóbbak a korai nyelvemlékek hiányában íróasztal mellett alkotott nyelvészeti következtetésláncoknál. Azaz nem minden "preuráli elképzelés" hipotetikusabb és spekulatívabb a finnugrizmusnál.

 

Jegyzetek:

 

(1) A társadalomtudományok képviselőinek érvelése szinte sohasem teljeskörű, nem térnek ki az egy-egy kérdésre adható lehetséges válaszok összességére - amivel dokumentálják, hogy nem kellőképpen körültekintőek. Kidolgoznak egy választ a sok lehetséges közül, jól-rosszul alátámasztva azt, a többivel meg általában nem törődnek. Ezért gyakran érzi úgy az olvasó, hogy maradt még elvarratlan szál a történetükben. Informatikusként sokszor szembesültem hasonló helyzettel, amikor fel kellett készítenem a tervezett számítógépes eljárást arra, hogy minden lehetséges és lehetetlen bejövő adatot kezelni tudjon valamiképpen. Ugyanez a gondosság nem érzékelhető a nyelvészeti dolgozatokban. Például a nyelvészek azért nem hajlandók nyelvemléknek tekinteni a székely írással és a magyar hieroglif írással írt magyar szövegeket, mert nem a légváraikhoz vezetnek, hanem a szkítákhoz, a hunokhoz, a sumerekhez és az indiánokhoz?

(2) Marácz László, vagy Angela Marcantonio írhatta? Bocsássa meg nekem az olvasó, hogy - távol lévén a könyvtáramtól - nem tudok pontos hivatkozást mellékelni! A nyelvészeknek erre nem is lehet igazán szükségük, hiszen úgyis illik ismerniük, hogy egy másik nyelvész mivel bírálja a téveszméiket.

Keresztes László és Csúcs Sándor mesél a magyar nyelv eredetéről
7. ábra. Az Istennel azonos égig érő fa ábrázolása egy Szergej Botalov által közölt kazahsztáni ogur/szabír leleten (balra), a zalavári avar leletek között (középen) és a székely írás "tprus" (tapar us "szabír ős") jele (jobbra)

(3) Máté Zsolt, Róna-Tas András és Sándor Klára ugyan igyekeztek félremagyarázni e mondatjel jelentését, ám közben iskolás hibát vétettek: elfeledkeztek arról, hogy a nikolsburgi ábécé sorvezetése jobbról balra halad. Mivel a feltevésük a balról jobbra haladó sorvezetésre épült, látványos kudarcsorozatot produkáltak. Róna-Tas András és Sándor Klára is kihagyta a nikolsburgi ábécé jelsorából a "tprus" jelet, holott azt a leletet elsőként közlő professzoraik még a helyes sorrendben közölték. Amikor Máté Zsolt hibájára felhívtam Sándor Klára figyelmét, jellegzetes finnugrista módszerrel próbálta elhárítani a csődöt a következő kötetében: a korabeli korrektúrajeleket, amelyek kijelölik a "tprus" jel helyét, hibásnak minősítette és minden ok, elfogadható magyarázat hiányában is úgy módosította, hogy az megfeleljen Máté Zsolt téveszméjének. Nos, ez a példa kitűnően illusztrálja a nyelvészek megbízhatóságának igen alacsony szintjét és az egykor volt hun-magyar valóság letagadására irányuló buzgalmát. Erről bővebben A temporius-téveszme diadalútja c. cikkben!

Keresztes László és Csúcs Sándor mesél a magyar nyelv eredetéről
8. ábra. Onogesius vezér szobra Veleméren

(4) Ott van például Onogesius vezér neve, ami Hun Győző jelentésű és ma is, magyarul is megértjük. Balambér hun uralkodó neve Bál ember értelmű (Valamár gót király nevének közvetítésével ez a hun név maradhatott fent Velemér nevében is). Ucsiraltu is megemlít néhány magyarul érthető hun szót, mint a kicsi, vagy a tuki "tudós" stb. Az irodalomban akad még néhány további hun szó is, például a vatni "vadon". Aztán a nyelvészeknek ismerniük kellene a hun főváros két nevét is: Hunnivár és Varacsán. Mindegyikben ott van a vár szó, amit a magyar ember nyelvészeti végzettség nélkül is megért. Az olasz Varese is ebbe a körbe tartozik, Michelangelo Naddeo szerint avarok vezette longobárdokra enged következtetni. A hieroglifikus hun írásemlékek sorát lehetne sorolni, e cikkben is láthat példát közülük az olvasó. Mübaraz Helilov és Nyitray Szabolcs írt egy könyvet nemrég Hunok a kaukázusban címmel. Ennek 20. oldalán említést tesz egy előkelő hun fiatalemberről, akit Bélnek hívtak s akiről a források 454-ben emlékeznek meg, mint aki a szaszanida Jazdagird (Jezdigerd) szolgálatában állt. Az ő neve is egy érthető magyar szó. A kutatásaim szerint az isteni triász fiú tagjának is Bél volt a neve, amit a magyar hieroglif írás Bél jele jelölt, amiből a székely írás X alakú "b" betűje alakult ki az akrofónia során. Ha az akadémikus tudomány gondot fordítana rá, akkor nyilván még több hun-magyar szót is azonosítani lehetett volna. A nem akarásnak azonban nyögés a vége. Ugyancsak a Helilov-Nyitray szerzőpár egyik kötetében lehet olvasni a hun Khuar istennévről (amiben álláspontom szerint az Úr jelző hun kori elődjét tisztelhetjük) s ez az adat a nyelvészeti szakirodalomban sem ismeretlen.

Keresztes László és Csúcs Sándor mesél a magyar nyelv eredetéről
9. ábra. Okunyevi szkíta bálvány a magyar hieroglif írás sugaras Napot ábrázoló Üdő és X alakú Bél jelével, amely jelek megengedik azt a magyarázatot, hogy ez a szkíta napisten, Oitoszür "Üdő úr" bálványa

 

Irodalom:

 

Folia Uralica Debreceniensia 13., Keresztes László - Csúcs Sándor: A magyar nyelv eredete, A Debreceni Egyetem Finnugor Nyelvtudományi Tanszékének Kiadványai, Készült a Debreceni Egyetem Könyvtárának sokszorosító üzemében, Debrecen, 2006.

Sebestyén László: Kézai Simon védelmében

Thelegdy János: Rudimenta

Budapesti hun(?) jelvény bibliográfia

A rakamazi turul etnikumjelző hieroglifikus mondata

A hunok magyar nyelvűségét alátámasztó "lyuk jel közepén lyuk" ábrázolási konvenció

Hogyan lehet elolvasni egy hun csat egyetlen jelét?

A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor

Az akadémikus tudomány átadta a terepet, nem képes a székely írás eredeztetésére

A temporius-téveszme diadalútja

Új hozzászólás