Az apahidai hun turulok hieroglifikus szövegei

Varga Géza küldte be 2019. 05. 09., cs - 12:18 időpontban

A jellegezetes polichróm stílusú hun tárgyakat tartalmazó apahidai kincsleletet kezdetben gepidának, mostanában inkább gótnak tartják. Mindez összefügg Magyarország osztrák és szovjet megszállásával, a hazai finnugrista történelemszemlélet azóta is legfőbb törekvésével: a hun-magyar azonosság és a magyar őskultúra hun eredettel magyarázható magas színvonalának bármi áron való tagadásával (1).

Az apahidai hun turulok hieroglifikus szövegei
1. ábra. Az apahidai hun turulok (két oldalon), a nyakukon olvasható Ragyogó ország mondat (középen fent) és a mai magyar megfelelők: a székely írás "r" betűje és a heraldika "ország" szójele (középen lent)

Ezzel függ össze az is, hogy az akadémikus áltudomány nem tartotta fontosnak a székely írás kutatását (2). Ha valaki meg akar ismerkedni a székely írással, akkor ma sincs erre alkalmasabb Forrai Sándor tanár úr sok hibával terhelt köteteinél, amelyeket a temetésére félretett pénzből nyomtatott ki. Miközben az MTA berkeiben készülő és évekkel ezelőtt beharangozott rováskorpusz megjelenése - remélhetőeleg az elvi tisztázatlanságok miatt - egyre csak késik (3),

Az akadémikus holdudvar eközben az őstörténet és a rovológia területén áltudományos köntösben előadott gátlástalan hazudozással, a székely írásnak az 1999-es Frankfurti Nemzetközi Könyvkiállításról és az Országos Széchenyi Könyvtár nyelvemlék-kiállításáról való kirekesztésével és a Magyar Nemzeti Múzeumba leadott budapesti hun(?) jelvény rovásjeleket hordozó felületének gondos lereszelésével volt elfoglalva. Ezen "tudósok" számára hiába gyűlnek a képszerű hieroglifikus szövegekkel "díszített" hun leletek a múzeumok polcain, nem érzik kötelességüknek a hun-magyar azonosság bizonyítékainak elolvasását.

Ezért nem fedezte fel az akadémikus "tudomány", hogy a székely jelek előzményét megtaláljuk a szkíta, szarmata, hun, meroving, avar, alán és honfoglaló tárgyakon is. Jelen cikkünkben az apahidai hun kincslelet néhány elolvasott mondatát mutatjuk be.

Szergej Botalov régész szerint általános gyakorlat a régészetben, hogy a korai hun leleteket szarmatának, a késeieket meg gótnak minősítik. Ami azt eredményezi, hogy a korszakban legnagyobb hatású hun kultúra szinte emlékek nélkül marad. Hozzátehetjük, hogy a hunok hatása (a merovingoknak és más népeknek is köszönhetően) egészen a belga vagy az angolszász területekig meghatározó volt még a VI. században is. Szerencsére, elindult egy tisztázási folyamat a történetírásban, amit a magyar hieroglif írás jeleivel írt hun mondatok elolvasásával segíteni tudunk.

Az apahidai hun turulok hieroglifikus szövegei
2. ábra. Az apahidai hun turulok Ragyogó ország mondatjele

A sztyeppi népek rendes szokása volt a jelekkel ellátott turlábrázolás. Megtalálható ez a hun, a meroving-frank, az avar és a honfoglaló magyar turulokon is. A jelek mindig a magyar hieroglif írás szójelei, amelyekkel rövid, vallásos vonatkozású mondatokat rögzítettek. Ez a jól kitapintható szokás azt bizonyítja, hogy ezek a népek ismerték és magukénak érezték a hun vallást és állameszmét, a jel- és szóhasználatot.

Az apahidai hun turulok hieroglifikus szövegei
3. ábra. Az apahidai hun turulok Nap magas köve(?) mondatjele

 

Az apahidai hun turulok hieroglifikus szövegei
4. ábra. Az apahidai hun turulok Magas kő mondatjele a lépcsős toronytemplomot ábrázolja

 

Jegyzet:

(1) Róna-Tas András, Sándor Klára és Szentgyörgyi Rudolf nyelvészek egyaránt bevallják, hogy a hunok nyelvét nem ismerik, mégis határozottan tagadják a hun-magyar azonosságot. Hátukban az akadémikus "tudomány" elvakult hun-magyar fóbiájával, mit sem törődnek azzal, hogy egy átlagolvasó is felfedezheti az álláspontjukból sütő ellentmondást, prekoncepciót és tudománytalanságot. Annál is inkább feltűnő ez a makacs ragaszkodás egy alátámaszthatatlan és hagyományellenes téveszméhez, mert a hun-magyar azonosságot a Bakay Kornél által felsorolt 50 történeti forrás egyértelműen állítja, a hieroglifikus hun szövegek sora pedig bizonyítja.

(2) Az elmaradt rendszerváltás idején lebonyolított telefonos körkérdésem alapján az MTA intézetei között nem volt egyetlen egy sem, amelyik vállalta volna, hogy feladatai közé tartozik a székely írás és eredetének kutatása. Ennek megfelelően eredményeket sem értek el ezek az intézetek. A magánszorgalomból megjelent (Püspöki Nagy Péter szerint is tudatlanságról árulkodó) akadémikus ihletésű dolgozatok azt a gyanút ébresztik, mintha céljuk csupán a székely írással kapcsolatos folyamatos félrevezetés lenne. Ezekkel tartották fenn az évszázados hazugságot, az ótürk eredeztetés sohasem bizonyított, de könnyen cáfolt kitalációját. Jellemző, hogy Sándor Klára 1996-ban közreadhatta azt a magyar- és tudományellenes álláspontját, miszerint azt sem lehet tudni, hogy miért is kell egyáltalán ezzel az írással foglalkozni.

(3) Azért reménykedünk az elvi tisztázatlanságok késleletető hatásában, mert az lehetőséget adna egy komolyan vehető (a hieroglifikus szövegeket is feldolgozó) korpusz születésére. Eltúlzott ábrándjaink azonban aligha lehetnek, hiszen a finnugrista dogmák átlépésére képtelen akadémikus kör semmi jelét nem adja annak, hogy számíthatunk részükről egy alapos körültekintésre épített, azaz tudományos igényű előrelépésre.

 

Irodalom:

Obrusánszky Borbála: Szenzációs lelet Kolozsvár mellől (alfahír)

Átértékelik a gepidák történelmét (mult-kor.hu)

Varga Géza: A regölyi kétfejű sas hieroglifái

Varga Géza: Kercsi hun turulok szimmetrikus hieroglifikus mondatokkal

Varga Géza: Szentgyörgyi Rudolf szerint a hun eredetnek nincs helye a nyelvtudományban

Varga Géza: Sándor Klára "cáfolatának" cáfolata a hun-magyar írás kérdéskörben

Sándor Klára: A székely írás megíratlan története(i), Erdélyi Múzeum, 1996.

Varga Géza: A rakamazi turul etnikumjelző hieroglifikus mondata

Varga Géza: A frankfurti botrány

Varga Géza: Az Országos Széchenyi Könyvtár történelemhamisító nyelvemlék-kiállítása

Varga Géza: Budapesti hun(?) jelvény bibliográfia

 

 

Varga Géza

Új hozzászólás