A magyar zene új otthona

Cabe Ferrant küldte be 2019. 05. 12., v - 07:24 időpontban

112 esztendeje történt - 1907. május 12. Budapesten felavatják a Zeneakadémia új épületét.

„Az intézet feladata: a zeneművészet magasabb tudományi s gyakorlati ágainak rendszeres tanítása és ápolása, kapcsolatban a magyar zene, mint sajátságos zenészeti válfajnak elméleti s tudományos oktatásával. Az akadémia tanéve minden év okt. hó 1-én kezdődik, s ünnep és vasárnapokat, valamint a szombati napokat kivéve, a következő év július havának végéig tart. A beíratások és fölvételi vizsgák ideje, minden tanév kezdetét megelőzőleg: az igazgatóság által a hivatalos lap útján eleve közzé tétetik.” (Vasárnapi Újság 22. évfolyam 38. szám (Az országos m. kir. zeneakadémia ideiglenes alap- és szervezeti szabálya, 604. oldal) - 1875. szeptember 19.)

A kezdetek

1875 márciusában Liszt Ferencet a magyar parlament kinevezte a leendő Zeneakadémia elnökévé, amely néhány hónappal később, november 14-én tartotta ünnepélyes megnyitóját. Az intézmény igazgatója Erkel Ferenc lett. Megnyitó beszédét és az azt követő koncertet (melyen Maleczky-Ellinger Jozefa Erkel zongora kísérete mellett két dalt énekelt, Johann Dubez Liszt két művét játszotta el hárfán, Ódry Lehel Ábrányi egy költeményét énekelte el s végül Hermann Ruhoff játszotta el gordonkán Volkmann Róbert „Romanze” című művét) karénekek kísérték. Az új tanintézetben már másnap megkezdődött a tanítás.

Míg Liszt Ferenc hírneve és tekintélye nemzetközileg is jelezte az intézmény, az Országos Magyar Királyi Zeneakadémia rangját, addig a mindennapos feladatok megszervezése, a folyamatos működtetés és fejlesztés irányítása elsősorban Erkel Ferenc kezében voltak. A berendezések, az órarend és a tanterv kialakítása, a zeneműtár fejlesztése és a felvételik meghirdetése Erkel és Ábrányi Kornél feladata volt.

Az új épület

A Sugár út Vörösmarty utca sarkán álló bérépület a fejlődés következtében századfordulóra szűknek és korszerűtlennek bizonyult, miközben egy másik állami intézet is kinőtte épületét. Így 1901-ben a kormány megvásárolta a Gyár utca (ma ezen teljes hosszában a Liszt Ferenc tér 1907-től, a Jókai utca és Jókai tér 1925-től található), Király utca és Kemnitzer utca (ma Dohnányi Ernő utca) által határolt területen álló telket a Vakok Intézetének országos alapjától és megbízást adott Korb Flóris és Giergl Kálmán műépítészeknek az új zenepalota megtervezésére. A szerkezeti terveket Zielinski Szilárd és Jemnitz Zsigmond készítették. 1903-ban az ott állt régi klasszicista házat lebontották, miközben áprilisban az Országos Képzőművészeti Társulat választmánya elfogadta Wodianer Artúr (1860-1921, a Lampel-féle könyvkiadó vállalat tulajdonosa) vételi ajánlatát a bérházára (a Zeneakadémia akkori épülete).

1904 novembere és 1907 májusa között épült föl az intézmény immár saját háza, s lett belőle a világhírű budapesti Zeneakadémia, mely kiváló adottságú hangversenytermeivel a magyar és az európai zenei élet fontos központjává vált. A szecessziós épület mind egységes művészi hatásában, mind nagyságában új, eredeti és jelentős alkotás volt. Az ünnepélyes megnyitó öt napig tartott. A május 12-i nyitóünnepség keretében kapta a Gyár utca akadémia előtti széles szakasza a Liszt Ferenc tér nevet. Az új épület több növendék felvételét tette lehetővé, így új tanárokat kellett kinevezni. Ekkor lett többek közt Kodály Zoltán és Bartók Béla, a következő tanévtől pedig Weiner Leó a Zeneakadémia tanára.

1907-ben az Akadémia keretében egy új zenekar létesült. Tanáraiból, akik valamely zenekari hangszeren játszottak, az országos magyar királyi zeneakadémiai tanárok zenekari társasága címen egyesültek és megalakították a körülbelül 80 tagú Akadémiai Zenekart, amelyben a tanárok mellett az intézetben végzett növendékek legjava és szükség szerint a tanulók közül a legérettebbek is részt vettek.

A tízes években is tovább folytatódott a Zeneakadémia felemelkedése. Még az 1908-1909-es tanévben hangverseny-ének tanszak létesült, ami a magánének új, magasabb szintű képzését, a daléneklés fejlesztését tette lehetővé. Olyan énekesnők végeztek itt, mint Medek Anna, Haselbeck Olga, Basilides Mária, Némethy Ella, Sándor Erzsi vagy Budanovits Mária, ami egyben azt is jelentette, hogy a budapesti Operaház már itthonról is kapott utánpótlást, az addig főképp külföldiek révén kivívott európai rangjának megtartásához.

Kép: Az Országos Magyar Királyi Zeneakadémia új palotája 1907-ben / Vasárnapi Ujság 54. évf. 16. sz. (1907. április 21.) epa.oszk.hu
(Wikipédia)

Új hozzászólás