Átrohanva a tájon

Turi Török Tibor küldte be 2019. 08. 11., v - 17:33 időpontban

 

Némafilm az a táj, melyet csak szemlélhetünk. Ha nem tapossuk rétjét, ha nem járjuk erdejét, és nem vagyunk kíváncsiak lakóira, csak lepereg előttünk. Igaz, színes, de szófukar. Csak vázlat, vagy félkész.

Mikor a falusi apó megszólal, a vidék is beszél, szóhoz jut az öreg templom, az évszázados tölgy és a határ. A pinceborozó fröccsös polgára beavat a tűzfalak közé szorult bánatába, és a meccsen összesöpört örömeibe. Megtudjuk, kik élnek e csodaszép, idegen ölelésekben. Baritonjuk és szopránjuk simul dobhártyánkra, vagy szaggatja disszonánsuk. A szem ajándéka nagy kényeztetés. De mozdulatlan szájjal Isten füvészkertje bizony mostoha, szív nélkül való dáma. Csak váza annak a mindenségnek, melyet prezentál, mert hallgatásával korlátoz – dehogy, kárhoztat!

                                                                                                         Turi Török Tibor

 

Új hozzászólás