Mert a magyar és az Isten egy!

HungaryFirst küldte be 2019. 08. 18., v - 14:45 időpontban

„Magyarországon a lakosság nagyobbik része keresztény.” (Piligrim püspök, anno 974-ben)

EGY AZ ISTEN!

Ilyenkor augusztus idusa és huszadika között beszélnek a legtöbbet I. István királyról, s ha beszélnek, úgy rögvest – és igen rútul – szóba kerül az István és Koppány, Gyula, Ajtony féle véres ellentét; pogányság kontra kereszténység.

Pediglen az említettek valamennyien keresztények voltak. Gyula és Ajtony Bizánc jelét, míg Koppány Róma jelét hordta magán. Bár, ez a megkülönböztetés is meglehetősen fonákul hangozhat azoknak, akik jól tudják, hogy a kelet és nyugat-római egyház, majd csak 1054-ben szakad kétfelé. A Jóisten ne rója fel nekem, de én mégis azt gondolom, hogy az eddig leírtak polémiájában legalább akkora szerepe van a világi, mint az egyházi ortályoknak…

Még érdekesebb a kérdés, ha figyelembe vesszük, hogy a krónikáink szerint, István király édesanyja (Gyula lánya Sarolta) bizánci keresztény volt, míg atyja, Géza, római rítus szerint keresztelkedett meg.

Hogy ne vesszünk el a részletekben, vegyük példának Ajtony vezért, aki önálló fejedelemséget tartott fenn, István király hatalmától függetlenül, ill keleti szerzeteseknek emelt két monostort, Marosváron. Legyőzetése után Szent Gellért püspök fennhatósága alá került az egyik, de a közeli Oroszlános monostorában azonban zavartalanul folyt tovább a görög rítusú szerzetesi élet. A Veszprém-völgyi kolostorban görög apácák éltették Jézus nevét, míg görög remeték imádkoztak Tihanyban vagy éppen Pannonhalmán.

„A nyugati, latin kereszténység felvétele ellenére a görög egyház István és utódai idején zavartalanul élte életét magyarországi kolostoraiban: ebből az időből Visegrád, Zebegény, Pásztó és Dunapentele közösségeiről tudunk, valamint arról, hogy a kalocsa-bácsi érsekségben békében éltek együtt a latin és a görög hívek. A bizánci kereszténység zavartalanul működött tovább Magyarországon.”

Azt kellene végre megértenünk, hogy őseink is emberek voltak és a történetíróink is. Voltak politikai és vallási érdekeik. Ahogyan már leírtam; egyszerűen csak emberek voltak, a maguk jó cselekedeteikkel és a hibáikkal. Éppen úgy, mint a mában mi.

A múltunk elemzésében mi magyarok, sokszor megyünk ölre egymással, pedig helyette a jelenben, akár össze is foghatnánk… A múltat faggatva, a jelenben cselekedhetnénk a holnapért.

Legyen így!

Mert a magyar és az Isten egy!

 

Zetényi-Csukás Ferenc

Új hozzászólás