Szent István király ünnepe

Cabe Ferrant küldte be 2019. 08. 20., k - 06:50 időpontban

„Ég királynője, e világ jeles újjászerzője, végső könyörgéseimben a szentegyházat a püspökökkel, papokkal, az országot a néppel s az urakkal a te oltalmadra bízom; nékik utolsó istenhozzádot mondva lelkemet kezedbe ajánlom.” - idézi Hartvik püspök Szent István király legendájában a híres felajánlást, melyben az első királyunk Szűz Mária oltalmába ajánlotta országát.

I. István szentté avatását a később ugyancsak szentté avatott I. László királyunk kezdeményezte. Az akkori pápával, VII. Gergellyel történt levélváltása sajnos nem maradt fent, így csak Szent Gellért hátramaradt írásából ismerhetjük meg a pápai döntés szavait: „emeljék fel azok testét, akik Pannóniában a hit magvát elvetették, és az országot a hit hirdetésével öntözték, hogy őket a legnagyobb tiszteletben tartsák és méltó tisztelettel illessék”.

Ez a „felemelés” szó szerint értendő. Akkoriban  a szentté avatás rítusának része volt, hogy a szent sírját megbontották és testét, maradványait az oltárra emelték.

„A 11. századra vált általánosan elfogadottá az uralkodók szentsége Európában. A számos szent uralkodót (Szent Oszvald, Szent Edmund, Mártír Edward stb.) tisztelő angolszász királyságok mellett megemlítendő a cseh Szent Vencel, a kijevi mártír hercegek, Borisz és Gleb, a norvég Szent Olaf és a dán Szent Knud kultusza. A Német-római Császárságban két 10. századi királynét kezdenek szentként tisztelni, Matildát és Adelheidet, I. Ottó császár anyját és feleségét. A 12. század meghozza majd II. Henrik császár (Szent István sógora) és felesége, Kunigunda szentté avatását, továbbá a 11. századi angol Hitvalló Edwardét is.” - Klaniczay Gabor: A Szent László-kultusz kialakulása.

A legendák szerint I. István szentté avatását eredetileg 1083. augusztus 15-ére tervezték. Augusztus 15-én ünneplik a katolikus egyházban Nagyboldogasszony, avagy Szűz Mária mennybevétele napját. „Stílusos” lett volna épp annak ünnepén szentté avatni első királyunkat, akinek országát ajánlotta.

De nem jött össze… Pedig rákészültek rendesen, még háromnapos böjtöt is tartottak a jeles aktus előtt.. Csak éppen - ismét csak a legendák szerint - az István sírját fedő kőlapot nem sikerült felemelni. Három egész napig próbálkoztak vele, de sehogy sem ment. Ekkor kapott égi sugallatot egy Caritas nevű apáca, hogy mindaddig nem is fog sikerülni a király sírjának megbontása, míg az országban testvérviszály dúl, míg Salamon, Szent László unokatestvére börtönben raboskodik. Mi lehetett tenni? László szélnek eresztette Salamont és ment minden, mint a karikacsapás. A sír könnyedén megnyílt…

936 esztendeje, 1083. augusztus 20-án a Nagyboldogasszony ünnepe utáni első vasárnap emeltette oltárra Szent László király a székesfehérvári Nagyboldogasszony-bazilikában István király maradványait, Imre herceg - István király fia - és Gellért püspök ereklyéivel együtt.

Talán nem közismert a tény, hogy I. László király ezzel az aktussal régi családi ellenségét avatta szentté. A Lovagkirály annak Vazul nevű úriembernek volt az unokája, akit éppen István - esetleg Gizella királyné - parancsára csonkítottak meg.

1092-ben a Szent László vezette szabolcsi zsinat rendelte el István király oltárra emelése napjának, vagyis augusztus 20-nak megünneplését. Szent István kultuszának az uralkodó általi erősítése az Árpád-ház, - vagy ahogy sokan emlegetik: a Turul nemzetség - megszentelését jelentette.

1683-ban XI. Ince pápa kiterjesztette az egész egyházra István király tiszteletét, majd 1686-ban Buda visszafoglalása alkalmából elrendelte, hogy a katolikus világ évente emlékezzen meg Szent Istvánról.

1771-ben XIV. Benedek pápa rendelkezése nyomán Szent István ünnepe - sok más szent napjával együtt - kikerült a kalendáriumból.

Mária Terézia - valószínűleg a magyarok iránti gesztusként - szinte azonnal nemzeti ünnepnek minősítette augusztus 20-át. Hosszú diplomáciai tárgyalások után sikerült visszaszereznie a Szent Jobbot, amely még a török hódoltság idején, sok viszontagság után került Raguzába. Holléte Magyarországon kétszáz éven át ismeretlen volt, majd magyar főurak akadtak a nyomára véletlenül. A királyné Raguzából - Bécs, Győr és Pannonhalma érintésével - Budára hozatta az ereklyét.

2000. augusztus 20. óta az ortodox egyházhoz tartozók is szentként tisztelik. Akkor jelentette be I. Bartholomaiosz konstantinápolyi pátriárka, hogy I. Istvánt a keleti keresztények is felvették szentjeik közé. Így a mi hajdani királyunk lett az 1054-en nagy egyházszakadás, a szkizma óta az első, akinek szentségét mindkét egyházban elismerik.

A római katolikus egyház Magyarország fővédőszentjeként és a nemzet mennyei patrónusaként tiszteli, valamint minden magyar katona védőszentje is egyben.[

És a szekularizált, világi gondolkodású emberek? Akad, aki a nagy magyar királyt látja benne, mások a kereszténység felvételéért, a nyugatiak az országba engedéséért mélyen elítélik.

De augusztus 20. nemzeti ünnep. A magyarság ünnepe. Egy ünnep, hogy itt vagyunk Európa közepén. Nem ezer esztendeje. Régebben. Csak abban az időben, úgy ezer éve, volt egy királyunk, aki hozott egy döntést. Egy olyan döntést, amely mind a mai napig hatással van mindnyájunk életére, sorsára.

 

Kép: Budai Vár Szentháromság tér, Szent István szobra (Stróbl Alajos, 1906.).
Forrás: Wikipédia; 24.hu; Talita.hu.

Új hozzászólás