Keresztények győzelemével végződött a Csepelen vívott csata

Szőnyi Balázs írta 2020. 09. 28., h - 11:51 időpontban

„Azon a helyen Dervis pasa tíz apródjával hosszú ideig szemben állt a hitetlenekkel s a futamodókat magához vonta. Sokan azonban nem voltak a segítségére, s midőn apródjaival a hitetlenek egyik nagy csapatával összeütközött, azonnal vértanú lett.” 

– írta meg ezekkel a szavakkal Ibrahim Pecsevi, a török felmentő sereg krónikása Dervis pasa halálát a csepeli csatából.

 

1603. szeptember 28-án a Csepel-sziget északi felében komoly összecsapásra került sor a Budát ostromló keresztény és a várat felmenteni szándékozó török seregek között. A győzelem az előbbieké volt, az ország egykori fővárosát mégsem sikerült felszabadítani.

Buda harmadik ostromára valójában nem is került sor. Hermann von Russwurm császári fővezér csapatai szeptember közepén érték el, és mentették fel az egy éve ostrom alatt álló Pestet. Lala Mehmed nagyvezér pedig Érd alatt vert tábort, és rögtön Buda megerősítéséhez látott. Hatalmas mennyiségű lőszert, élelmet, katonát küldött a várba, ezt a keresztények képtelenek voltak megakadályozni. 

Russwurm hidat veretett a Dunán a Szentendrei-sziget végében, hogy biztosítsa csapatai túlpartra jutását, valamint a Csepel- sziget északi csücskét is megerősítette és csapatokat küldött oda. Hidat is veretett a pesti oldal és a sziget között, amelynek később óriási szerepe lett.

Lala Mehmed elhatározta, hogy seregével kiűzi a Csepel-szigetet őrző keresztény katonákat, de ezt időben elárulta Russwurmnak egy hajón a Dunán átjutó pribék. A törökök anélkül, hogy hidat verhettek volna, sietősen átkelésbe kezdtek a szigetre, élükön a leváltott boszniai Dervis pasával, és a megtért dzseláli Deli Haszánnal. Russwurm rögtön ellentámadást határozott el, és többezer főnyi seregével átkelt a szigetre. A köd segítette hadmozdulata leplezését, a megépített híd pedig a gyors csapatmozgatást. Russwurm négyes rendben állította fel seregét, majd lassan megkezdte az előrenyomulást a sziget belseje felé. 

Dél körül 1500 fekete bőrű lovasra bukkantak, akik görbe karddal és parittyával voltak felszerelve. Nádasdy Ferenc huszárai, Seifried von Kollonitsch és Heinrich Matthias von Thurn lovasai vetették rájuk magukat, és rövid idő alatt szétverték a szívósan védekező törököket. 

Keresztények győzelemével végződött a Csepelen vívott csata
A csepeli csata, 1603. szeptember 28. (Kép forrása: Wilhelm Peter Zimmermann metszete)

A komolyabb csata délután fél három táján bontakozott ki. A keresztény katonáknak parancsba adták, hogy ne ejtsenek foglyokat. A fő cél az ellenség Dunába szorítása volt. Nádasdy és Kollonitsch lovasai kettészakították az ellenséges lovasságot, és véres kézitusában aprították őket. Elesett a belgrádi pasa, a szendrői bég, sőt maga Dervis pasa is. A híd hiánya miatt a törökök nem tudtak elmenekülni. Többezer (6-8.000 fő) török holtteste borította a csatateret, csak kevesen (kb. 2.000-ren) tudtak úszva vagy csónakokon a túlpartra menekülni. 

A komoly veszteség azonban nem rendítette meg a török fővezért, továbbra is tartotta állásait. Russwurm sem mert komolyabb ütközetbe bocsátkozni a teljes török sereggel. Így a két sereg hetekig farkasszemet nézett egymással, pedig Lala Mehmed serege sokkal gyengébb volt, mint a korábbi években. Október végén Russwurm átkelt a budai oldalra, de Mehmed pasa nem vállalta a harcot, hazavonult. A közeledő tél miatt a keresztények sem láthattak neki a megerősített Buda vára ostromának, hanem Hatvan bevételét követően téli szállásra vonultak.

Valószínűsíthető, hogy a csata fő helyszíne a mai csepeli Rózsa-domb előtt elterülő sík, illetve annak dombjai a Rózsa utcától az ún. Ófaluig. A Szabadkikötő helyén álló királyi kastélyhoz szőlődombok is tartoztak, amelyek egészen a mai Fácán-hegyig húzódtak. Ezek keleti oldalán volt Szőlős települése is a középkorban. Ez a terület a túlsó Promontor magaslatairól jól belátható. Innen könnyen nézhette végig Pecsevi a csatát, és Zimmermann, az augsburgi metsző is készíthetett kitűnő, forrás értékű ábrázolást a török elvonulta után. A Háros-sziget, mint a török átkelés helyszíne ugyan kicsit délre található, de pont ez jelentette az előnyét is. A néhány metszeten is feltűnő, a volt királyi kastélytól még északabbra húzódó „névtelen” (azóta már eltűnt) sziget nem lehetett a török átkelésének helye, mert túlságosan a keresztény erők torkában volt. Az érdi és esetlegesen a tököli sziget pedig annyira messze volt a Sziget-csúcstól, hogy sem távolságban sem időben nem lehetett a török átkelésének helyszíne. Vagyis a helyszín lehetősége ezzel egyetlen térségre szűkült: a Háros-sziget és a csepeli Fácános-hegy dombsora, valamint az előtte húzódó sík, a volt királyi kastélyig.

 

Források: csepel.info; ujkor.hu

Új hozzászólás