420 - ra...

Szőnyi Balázs írta 2021. 04. 20., k - 21:06 időpontban

A 20. század elejétől a kannabisz bármilyen célra történő felhasználását a szabályozók és a nyugati kultúrák széles körében betiltották. Az Egyesült Államokban az 1900-as évek végétől kezdődően sorban születtek a rendeletek, melyek egyre nehezebbé tették a kannabiszhoz való hozzáférést, és végső soron megszületett az 1937-es "Marihuána adótörvény," amely szövetségi bűncselekménnyé nyilvánította a kannabisz használatát. Eközben a tilalom Kanadában 85 évig tartott, amíg a közelmúltbeli fejlemények miatt ez meg nem változott.

Érdekes azonban, hogy a 20. századi tilalom napjainkig tartó periódusa valójában csak egy kis idő a kannabisz szélesebb, 6000 éves idővonalán. A növényt ugyanis széles körben elismerték a terápiás potenciálja miatt sok évezreden keresztül a különböző kultúrák szerte a világon. A kannabisz orvosi felhasználásának lehetőségeire sok kultúra rájött az idő múlásával. Alkalmazták már az ókori birodalmakban, mint például Rómában, ahol az orvos Dioszkoridész kannabiszt írt fel fog- és fülfájásra. A görög orvos Claudius Galénosz megjegyezte, hogy a birodalom egész területén fogyasztották. A római elit női tagjai a kannabiszt a szülési fájdalmak enyhítésére is használták. Egyiptomban kannabisz pollent találtak II. Ramszesz fáraó múmiáján, akit halálát követően időszámításunk előtt 1213-ban mumifikáltak. Az orvosi ismeretek egyiptomi papirusza megjegyzi, hogy az orvosi kannabisz képes kezelni a gyulladást. Az asszírok a kannabisz pszichotróp hatásait rekreációs és gyógyászati célokra alkalmazták. És Kínában Hua Tuo elsőként írta le orvosként a kannabiszt, mint fájdalomcsillapítót. Műtét előtt kannabisz és bor keverékét használta a betegek elaltatásához, de a magyarok ősei is előszeretettel használták, mint a gyógyítás és mint a szertartásos eseményeknél is. A szkíta népek kannabiszt használtak a gőzfürdőkben, és a temetkezési rituálék során kannabiszmagokat égettek.

A növény ősei a Himalája enyhébb lejtőiről származnak, és attól északra az Altáj-hegységből. A pontos eredet a kontinenst átszelő kőkorszaki nyomoktól elfedve száz százalékosan nem ismert. Adva a növény tulajdonságait és az emberiség kíváncsiságát a találkozás elkerülhetetlen volt. A természetes terjedés lassú és a növények a magvaikat az ágaik alá lehullajtva sűrű bozótban növesztik.

Kínában az "öt gabona" egyikének tekintették, és nagy élelmiszer forrásként termesztették időszámitásunk elött 4000 - ben Pan-p'o faluban, melyről írásos feljegyzések sora tanúskodik. A ruhák, amit az emberek viseltek, a háló, amivel halásztak - vadásztak, és a kötelek, amit a legrégibb gépezetekben használtak, mind hosszú, erős és tartós rostból készültek, kenderből. Ez az értékes rost a Cannabis szárából válik ki, amint az elbomlik (elázik).

Időszámításunk előtt 2737 -ben Pen Ts'ao Ching dokumentálásait tartják a kannabisz legkorábbi gyógyászati használatáról szóló feljegyzésnek. Ebben az időben Sen-nung császár több mint 100 betegséggel kapcsolatban ismerte el orvosi tulajdonságait, mint például a köszvény, a reuma és a malária.

Sharda N Bapat a Cannabis: the forgotten sacred plant of India című könyvében leírja, hogy a kannabiszt a hindu vallási szövegek a "boldogság forrásának", "öröm adónak" és a "szabadság hozója" - ként írják le. Ekkor a kannabiszt naponta használták rituális célokra, melyek során elfüstölték.

A szintén Időszámításunk előtt jegyzett Ayurvédikus orvostudományban a kannabiszt nyílt vallási felhasználása lehetővé tette egészségügyi előnyeinek a feltárását. Ezen időszak alatt számos betegség kezelésére alkalmazták, mint például az epilepszia, a veszettség, a szorongás és a bronchitis.

1025 - ben  Avicenna perzsa-arab polihisztor,  orvos és tudós megírta a "Kánon" című orvosi könyvét, amely szerint a kannabisz hatékony gyógymód a köszvényben, ödémában, fertőző sebektől és súlyos fejfájásban szenvedők esetében. Munkáját széles körben tanulmányozták a 13. és a 19. század között, és tartós hatással volt a nyugati orvostudományra is.

Az 1300 - as években arab kereskedők kannabiszt hoztak Indiából Kelet-Afrikába, ahol a szárazföld belsejében is elterjedt. A malária, az asztma, a láz és a vérhas kezelésére alkalmazták.

Az 1500 - as hódításaik alatt a spanyolok kannabiszt szállítottak Amerikába, ahol több fajta gyakorlati célra használták, például kötél vagy ruha készítésére. Évekkel később azonban pszichoaktív anyagként és gyógyszerként is alkalmazták.

Napóleon az ezerhétszázas évek végén hozta be a kannabiszt Egyiptomból Franciaországba, és fájdalomcsillapító és nyugtató tulajdonságait vizsgálták. Ekkor a kannabiszt tumorok, köhögés és sárgaság kezelésére használták.

William O'Shaughnessy ír orvos 1839 - ben bemutatta a nyugati orvostudomány számára a kannabisz terápiás felhasználását. Azt a következtetést vonta le, hogy nincs negatív orvosi hatása, és a növény felhasználása gyógyszerészeti környezetben ezután gyorsan elterjedt.

Az 1900 - as években az orvosi kannabiszt az émelygés, a reuma és a szülési fájdalom kezelésére használták. Ebben az időben olyan vény nélkül kapható gyógyszerek álltak rendelkezésre, mint a "Piso kúra" és az "Egy napos köhögés kúra".

A marihuána nem volt büntetendő az Egyesült Államokban egész a huszadik század kezdetéig. Kevés amerikai szívott marihuánát és azok is főleg kisebbségi csoportok voltak. Michael Aldrich íróra hivatkozva, "a marihuána betiltása a használók kivolta miatt történt" - akik mexikói munkások, déli feketék és az újonnan meghódított Filippínók voltak.

A 20. század egy érdekes fordulópontja a kender történetében, hiszen rengeteg ország, szerte a világon ekkor kezdte el igazán szabályozni, vagy kriminalizálni.

Majd egyszer csak 1914 - ben a kábítószer használatot az Egyesült Államokban bűncselekménynek nyilvánították a Harrison-féle kábítószer-adózási törvény szerint. Ezt követően a marihuána adótörvény betiltotta a kannabisz használatát és értékesítését az Államokban. Nagy volt a NEM fehér lakosság aránya, rasszista politikusok megalkották a hiedelmet, hogy a marihuána őrültséget, bujaságot, erőszakot és bűnözést okoz. Egy száltól függő lennél, és a marihuána vezetné az utat a "hasonszőrű drogok" használatához – a kokainhoz, ópiumhoz és heroinhoz. Ezeket a hiedelmeket tudatlan újságírók és politikusok támogatták, akiknek se tapasztalatuk, se ismeretük nem volt a kannabiszról, így az marihuána ellenes hisztériává nőtte ki magát a következő generációra.

A marihuánában a társadalom főárama egy védtelen bűnbakot talált, amivel elfedte a szegénység, rasszizmus és kulturális előítéletek bajait. A san francisko-iak "meg voltak rémülve a 'Cannabis indica-t követelő hinduk beáramlásától', akik fehéreket avattak be a szokásukba." A szerkesztők fokozták a félelmet a pánikkeltő főcímeikkel, mint a "marihuána veszedelem" és "gyilkos gaz", a félelem a kannabisztól fokozatosan elterjedt a Nyugaton. 1929-re 16 nyugati állam hagyott jóvá marihuána használatot szabályzó szigorító intézkedéseket.

A kannabisz aktív komponensének, a THC-nek a molekuláris szerkezetét Dr. Raphael Mechoulam izraeli vegyész fedezte fel és szintetizálta 1964 - ben. A 70 - as évektől a kannabisz az Amerikai Egyesült Államokban 1-es osztályú kábítószerként került besorolásra, ami korlátozta a növénnyel kapcsolatos további kutatásokat, és az "orvosi használatra nem elfogadott" listára került.

Még ma is érezzük a hatását a jelenlegi törvényeinkben és a marihuánára félelemmel teli reakcióban, ami sok emberben él, aki anslingeri felfogásban nőtt fel. Szegény kannabisz, veszélyes kábítószerként beállítva, ami tisztítótüzet hoz mindenkire, aki csak egy slukkot is szívott-erőszak, függőség, bujaság, őrültség- nevezz meg bármit, a marihuána okozta. Amit valaha is tett, annyi, hogy a "csúcsra" juttatott... a dolgok egy kicsit lelassultak... eléggé, hogy megálljunk és szétnézzünk.

Remélhetőleg mi az utolsó éveiben élünk az illegális marihuána és a növény üldözésének a korában. A kannabisz igazán csodás, az emberi igényeket talán 10 000 éve szolgálja. Megújult figyelmet érdemel, nem csak a kémiai tulajdonságai miatt, de mint ökológiailag észszerű alternatíva a szintetikus rostok helyett általában, és különösen a farostból készült papír helyett. A kannabiszra szükségünk van!

Új hozzászólás