Matovic, Babis, Orbán…

Stier Gábor írta 2021. 04. 26., h - 12:23 időpontban

Matovic, Babis, Orbán…

 

Amerika visszatérésével Közép-Európa ismét az Egyesült Államok és Oroszország szembenállásának frontvonalába került. A szlovák, majd a cseh példa megmutatta, hogy Washington nem tűr el semmiféle „boltolást” Moszkvával – de lassan Pekinggel sem -, és a hatalmon lévő szuverenista pártok elfáradásával, valamint Joe Biden győzelmével lendületet vett globalista erők egyre nagyobb nyomás alá helyezik a térség elitjeit. Igor Matovic megbukott, Andrej Babis kétségbeesett erőfeszítéseket tesz ennek elkerülése érdekében. Felkészül  Orbán Viktor?

„Biztosak lehetünk abban is, hogy mindezzel a naivnak aztán igazán nem nevezhető magyar kormányzó erő politikusai tisztában vannak, és kemény harcra készülnek”

Joe Biden hatalomra kerülése, és ezzel Amerika globális aktivitásának látványos visszaerősödése új helyzetet teremtett a világban. Tovább növekedett a feszültség, és a globális pozícióit minden áron megőrizni akaró Egyesült Államok immár nemcsak a kihívóit, hanem a szövetségeseit is fokozott nyomás alá helyezi. Elvárja tőlük, hogy a Kína és Oroszország ellen folyó harcában egyértelműen felsorakozzanak mögéje.

„Így aztán minél kisebb egy ország súlya, annál kevésbé tud ellenállni a visszautasíthatatlan kérésnek. Azoknak a politikai erőknek pedig, amelyeknek csökken a hazai támogatottsága, különösen megnövekedik a kitettsége”

A jelenlegi felfordulásban gyorsan a demokratikus értékek védelmezőjének ideológiai köntösében harcba induló globalisták célkeresztjébe kerültek a populista, és a szuverenitást kiemelten fontosnak tartó úgynevezett illiberális erők. A liberális támadások kereszttüzében áll egy ideje Janez Jansa Szlovén Demokrata Pártja, és egyre nehezebb helyzetében az olasz Matteo Salvini Legája is inkább behúzódott a globalista Mario Draghi vezette kormány védőernyője alá. Egyelőre stabilan kormányoz, ám sötét felhők gyülekeznek az Amerika iránt elkötelezett, ugyanakkor Trump adminisztrációjával túlságosan jó kapcsolatot ápoló lengyel Jog és Igazságosság (PiS) felett is. Az Andrej Babis vezette centrista populista ANO (Elégedetlen Polgárok Akciója) is kétségbeesetten küzd a hatalomban maradásért, de az őszi választásokon már nem neki áll a zászló, hanem a Washington támogatását maguk mögött tudó „kalózoknak”.

„Mindezek fényében nem meglepő, hogy a cseh belpolitikai csaták részévé vált az Oroszországhoz fűződő viszony. De látva a Szlovákiában történteket – Lengyelországról már nem is beszélve -, ez lassan már egész Közép-Európára érvényes”

A Szputnyik V beszerzése körüli viták megrendítették Matovic helyzetét, Babis pedig egy Moszkva elleni frontális támadással menti a menthetőt. Ebben a kontextusban az már nem is meglepő, hogy Prága keménykedése után Pozsony immár jobb híján a geopolitikai helyzetre hivatkozva utasít ki orosz diplomatákat. Mint ahogy az sem, hogy a Roszatomot kizárják a cseh atomerőmű bővítésének pályázatából. Annak ellenére, hogy a Skoda már idáig is komoly megrendeléseket kapott az orosz holding révén. Ez nem jó előjel a rejtélyes módon még most sem elkezdett paksi bővítésre nézve sem.

„A Biden győzelmével a Kelet és a Nyugat között egyre feszültebbé váló viszony minden bizonnyal hatással lesz a magyar külpolitikára, és nem lehetünk meglepve azon sem, ha a választási kampányra is rányomja a bélyegét. Egy kormányváltás biztosan, de akár már annak komoly veszélye is visszafoghatja a tíz éve tartó magyar keleti nyitást”

Az amerikai elnökváltás új fejezetet nyitott a kétoldalú viszonyban. A Washington és Budapest közötti nyugalom, a Fehér Ház és az Orbán-kormány közti megértés immár a múlté. Biztosak lehetünk abban, hogy az új adminisztráció nem fogja szó nélkül hagyni a magyar kormány minden tekintetben unortodox, illiberális, az amerikai érdekekkel sok tekintetben szembe menő politikáját.

„Egyelőre a magyar–amerikai viszony kielégítően alakul. Még csend van, de inkább csak azért, mert az Egyesült Államok fontosabb kérdésekkel van elfoglalva”

Nem lehetnek azonban illúzióink a jövő alakulását illetően. Orbán Viktor volt az, aki elsőként, és végig kiállt Donald Trump mellett, így már csak emiatt sem kedvence Joe Biden csapatának. Mint ahogy a kampányban Szijjártó Péter is keményen beleszállt Bidenbe, és ezt aligha felejtik el Washingtonban. De a demokratikus értékek mellett hangosan kiálló új amerikai adminisztráció egyáltalán nem lehet elégedett a magyar jogállamiság helyzetével sem. Mint ahogy ferde szemmel nézi azt is, hogy Budapest túlságosan jó kapcsolatokat ápol Moszkvával és Pekinggel.

Sok jóra nem számít a kormány sem. A katonai beszerzések irányával, és a védelmi költségvetés megnövelésével igyekszik ugyan Washington kedvében járni, ám ez már kevés lesz. Ez Trump idején elég volt a nyugalom megteremtéséhez, most azonban Orbán inkább csak abban bízhat, hogy Magyarország nem olyan fontos Amerika számára, így nem fordít komoly energiát a megbuktatására.

„Washingtonnak és a befolyása alatt lévő civil szervezeteknek a Magyarország <demokratizálását> célzó aktivizálódására azonban bizton lehet számítani. S ez az új adminisztráció első lépéseit nézve nem igazán attól függ, hogy az adott országban milyen állapotban van a demokrácia”

A parlamenti választások közeledésével a cseh példát látva az Orbán-kormányra is nehéz idők várnak. Minden bizonnyal felerősödik a balliberális erők amerikai pátyolgatása és támogatása. Anthony Blinken külügyminiszter magyar kapcsolatai, valamint a jelenlegi kormánnyal szemben egyértelműen kritikus álláspontja ismeretében ez egyértelműnek tűnik. Ehhez Blinken minden bizonnyal megtalálja a megfelelő nagykövetet is. Borítékolható, hogy hasonlóképpen fokozzák a nyomást Orbánra az európai intézmények liberális erői is. Valahogy úgy, ahogy az a Sargentini-jelentés idején történt.

„Biztosak lehetünk abban is, hogy mindezzel a naivnak aztán igazán nem nevezhető magyar kormányzó erő politikusai tisztában vannak, és kemény harcra készülnek”

Mint ahogy a Fidesz minden bizonnyal azzal is tisztában van, hogy számára romló nemzetközi környezetben, a külpolitikai mozgástér szűkülése közepette kell megvívni a kampányt. Hiszen közben eltűnt a feje fölül az Európai Néppárt jelentette védőernyő is, és egyre kevésbé számíthat Berlin támogatására. Egyrészről a német politikát leköti a választási kampány, másrészt az Orbánt azért mindig megvédő Angela Merkel is gyengül. Arról nem is beszélve, hogy távozik a hatalomból, és egy baloldali liberális kormány alakulása végképp megnehezítheti Orbán helyzetét. A Zöldek ugyanis még a jelenlegi mértékben sem fognak ellenállni Washington és Brüsszel agresszív globalista törekvéseinek. Sőt!

Ennek figyelembe vételével érdemes nézni a közép-európai fejleményeket, tudva persze azt is, hogy Orbán Viktor támogatottsága jóval nagyobb, mint Babisé vagy Matovicé. Mint ahogy a magyar politikai rendszer is erősen eltér a csehtől vagy szlováktól. Ezért aztán egyáltalán nem biztos, hogy a magyar kormányfő is beáll ebbe a sorba. Abban azonban biztosak lehetünk, hogy nem lesz egyszerű dolga. Azt pedig végképp nem tudhatjuk, hogy Orbán mit fog útközben feláldozni az amerikai érdekek oltárán csak azért, hogy hatalomban maradhasson. Mint most Babis.

 

Stier Gábormoszkvater.com

Új hozzászólás