Nincs kétség, ha van egység

Zetényi-Csukás… írta 2021. 04. 29., cs - 11:20 időpontban

„Senki előtt sem lehet kétséges, hogy a hunok vagy magyarok szkíták voltak.” (Coccius Sabechius)

„A kun nemzet a nagy scytha néptörzsnek egy ága, egy külön nemzetet tevő népség.” (Gyárfás István: Jász-kunok története)

 

NINCS KÉTSÉG, HA VAN EGYSÉG 

-Egyek vagyunk!-

 

Kotogu, idős mesterem tanítása pallérozta kisfiúi elmémet, hogy az mindörökre bennem éljen. Az öreg kun minden regéjét az atyjától vette, aki az ő atyjától, s így tovább; egészen az idők kezdetéig. S talán elsőre furcsa hallani, de a legnagyobb tanításokat nem a főiskolai katedrán kaptam, hanem a mi fogalmaink szerint, egy hat elemit végzett idős férfitől. 

Feltétel nélkül hittem a sok esztendőt megélt férfinak, akinek szavai leginkább akkor jutottak eszembe, amikor évtizedekkel később, a régmúlt történészeinek soraihoz jutottam. Menander, Teophylactus, Dsuvejni, Abulgázi, Resideddin, Csao-Juan-Phing vagy a többi kútfő több mindenben is igazolta Kotogu sok-sok magzatos szavát.

A derék kun, már réges-régen a Hadak Útját járja, de hallgassuk csak, ahogyan megidézi az elmúlott idő sorát!

- Az íjfeszítő népek békében és egységben éltek, Tengri bőséget adott nekik, és a bőséghez bölcsességet. Mígnem a rettenetes Kara kán össze nem különbözött saját vérével, Oguz kánnal. Ekkor szakadt szét a puszta fiainak erős lánca és vált szét az egész, hogy legyen belőle sok rész. Oguz leszármazottai lettek a türkök számos nemzetsége, a kipcsakok, ujgurok, kanglik, s mind a többiek. Kara kán nemzetségéből is új nemzetség fakadt, kiket majd később mongolnak mondanak…

Nem bírván kíváncsiságommal és ifjúkorom tüzével, tiszteletlenül közbeszóltam:

- Mester, meséltél nekem Dulo, Terter, Shisman és a Turul-dinasztiákról és az Ashináról, kit farkasanya szoptatott, s most azt mondod, hogy ez mind egy?

- Igen, Fiú! Mind egy! Elég, ha nem is az elején kezdem, csak valahol a közepén. A hsziungnuk utódai a hunok (khunok) s majd több néptörzs mellett a magyarok és a kunok. E nagycsaládból lett a türkök népe, kikből mi is vagyunk…

Ekkor már nem bírtam magammal:

- Kotogu, Kotogu! Nem értelek, akkor Tengri nagyisten, Szulde a mongolok, Jadiz a qunok istene is egy?!

Az öreg elmosolyodott és vágott mandulaszeméből könny csordult barna orcájára:

- Igen Fiam, Isten csak egy!

*

„A hunok neve is megmagyarázható a törökből, illetőleg a törökkel rokon nyelvekből. A különféle nyelvű történeti források, melyek e nevet megőrizték, lényegtelen eltérésekkel hun alakot adnak. E név h hangja – amennyiben török névről van szó – csak k-ból keletkezhetett, tehát a hun népnév azonos a kun népnévvel s köznyelvi megfelelői a következők: török kün 'nép', mongol kümün 'ember', szamojéd kum 'ember', zűrjén komi 'zűrjén' stb. Egy 'ember – nép' jelentésű ősrégi szó van itt előttünk, melynek valószínűleg még a latin homo is rokona.” (Németh Gyula (1890-1976) nyelvész, turkológus).

„De voltak fekete-kunok is. Ilyenek voltak a történelemből jól ismert hunok, vagyis Atilla kunjai. Ugyanis: míg a fehér kunok fehér és kék viseletben jártak, a fekete kunok vagy hunok, színei a fekete és piros [vörös] lévén, ők fekete és piros viseletekben jártak, valamint sötétbarna színűekben is.” (Magyar Adorján)

„Az összes törzsek közt legnagyobb és legnépesebb a guz néven ismeretes törzs… S a guz törzset kun törzsnek is nevezik. Eredeti hazájuk Khata országa volt.” (Katib Mohammed: „A türk népről“ c. munkájából).

„A türkök egy megszámlálhatatlan nép, melynek törzsei a végtelenig oszlanak… E törzsek egyikét alkotják a gúzok, akik két részre válnak, s az egyiket gúznak, a másikat ujgurnak nevezik… A türköknek egy részét teszik a kunok, akik eleinte rossz földön tartózkodtak és azt az országot szűk volta és a legelő hiánya miatt hagyták el. Elűzték a kaj nevű nagy törzset és elfoglalták annak a helyét; ezek Szári tartományába költöztek, Szári lakói pedig a türkök országában telepedtek le.” (Dselálzade Szalih: A türkök országának és népének említése c. munkájából).

„Egyik törzse a türköknek a Madsarka. Országuk nagy, s minden irányban 100 ferszengre terjed. Királyuk 20.000 lovassal vonul háborúba; mihelyt ez lóra ül, azok is kivonulnak sátraikkal. Lakóhelyeik a rúmi tengerhez érnek, fő tartózkodó helyük azonban a Dsi hunon felül van. A szlávokkal állandóan háborúban vannak s mindig győztesen térnek haza. Foglyaikat Rúmba viszik eladni.” (Dselálzade Szalih: A türkök országának és népének említése c. munkájából).

Végszó gyanánt: 

Nem minden hun türk és a hunok is soknemzetiségűek voltak. Nem is volt ez fontos akkoriban. Én hiszem, hogy egyetlen utunk van, amely követhető:

Tisztelni a múltat, megismerni a valós magyar történelmet, összetartani és megmaradni!

Hunként, magyarként, és legfőképpen, emberként…

Így legyen!

 

Zetényi-Csukás Ferenc

Hozzászólások

Zoltán Nagy

2021. 04. 29., cs - 12:17

Köszönet Zetényi-Csukás Ferenc úrnak e nagyszerű történelmi összefoglalórol.Sajnos ezeket az alapvető tényeket eredetünkről kevésbé tanitják az iskolákban.

Új hozzászólás