Tóth Margit: Édesanyám rózsafája - anyák napjára

Tóth Margit írta 2021. 05. 02., v - 09:31 időpontban

Édesanyám rózsafája, orgona ága, barackfa virága, öltözzetek új ruhába, anyák napja hajnalára, illatoson... Mi löve vélem  magam sem tudom. Úgy érzem magamra maradtan vagyok, mintha csak az anyám szeretne. Szótalan csendemben anyámra gondolok. Kevés fényképem van róla. De ja szívem teli vagyon, mint rózsafának  lombozata, mint rózsaágnak ágvirága, emlékeim sokasága, fődig hajol, fődig húzza. 

...Édesanyám rózsafája hervadozik féltett ága, kesergése fődig húzza, tövis szúrja, bánat nyomja, egyre jobban nyomdokolja, egyre jobban nyomdokolja...

***

...Anyám, anyám, én jó anyám, el ne menjél, el ne hagyjál, ne hagyj  ingem ijen árván, ne hagy ingem  ijen árván…

Annyi szépet írtak rólad. Megformáltak. Alakodat kőbe véstek, megfaragták, megöntötték. Mint  hegedű síró hangja, bánatidról, örömidről szólt a nóta. Méltóságod, szépségedet vászonra  vitték,  megfestették. Ódát zengtek anyaságodról,  oltárnál tett hűségedről. És a gyermek, kit világra hoztál egykoron, mesélni kezd, tündérmesék, balladák, regék .és  népdalokkal ékesítve fonja- szővi  emlékképit, anyám a Te tekinteted, lelked tükrét, édesanyám rózsafáját,  jannak es a legszebb ágát.

„Édesanyám, hun van az az édös tej/ Amejikkel katonának neveltél” ... ”Szült az anyám de nem magának/Keserűség leányának”...

Oh anyám, vagy napnak ragyogása, sugarának  homlokodon koszorúja.  Oh anyám vagy a bánat,  sirámok, fekete gyászok  siráma.  Ó anyám,felnevelő dajkám  kicsi vótam, hezzád bújtam. Ölbe vettél, úgy kényeztettél, széltől es fé’tettél. Jajj  a szíved, jajj a szíved,  mint kőbálvány hideg, kemény,  ledönthetetlen, mikor engem bántódás ért, bántalmazóktól  megvédtél. Jajj a szíved, jajj a szíved, be gyöngéd vót lelkem anyám,mint galambnak gyönge szíve, mikor engem nevelgettél s hej, be sokszor a jó útra, jó felé terelgettél.

„...Édesanyám sok szép szova/kit fogadtam, kit nem soha/ /Megfogadnám de má’ késő/Hull a könnyem, mint az eső...”

„Hideg szél fú édesanyám, kösse fel a kendőt” ... ”Látod édesanyám, látod édesanyám, mért hoztál e világra.” 

...Anyám, édesanyám panaszimot kinek mongyam, ki hallgat meg, ki nem engem,  rajtad kívül senki nem hallgat meg engem. Megöleltél, hozzám bújtál, hozzád bújtam, engemet úgy vigasztaltál. Nyugovásom nálad leltem, ha beborult egem felett. Kihez máshoz, ha nem hezzád, a megtévedt gyermeked,  hej be sokszor hazatértem. Otthonomra, hol ringatgattál  én jó anyám  nálad  leltem. Ha örvendtem, úgy örvendtél, ja szíveddel melengettél. 

Úgy szeretnék szépet adni, valami szépet  mondani.  Úgy szeretném  dalba fogni,   úgy ahogy van  ja szívem  elidbe tenni.  De nem tudok ennél szebbet, mint ahogy jaszt Te es tudod, milyen nagyon szerettelek. 

Amikor má’ öreg lettél, megváltoztak a szerepek,   mintha én vónék  az anyád, s te a  gyermek,  ki   hozzám bújtál. Mintha csak az anyád vónék, én a gyermek magamhoz öleltelek, hozzád bújtam úgy féltettelek, mint  féltettél. Hozzám bújtál, hozzád bújtam, úgy szerettelek, mint  szerettél amikor még  kicsi vótam.

Édesanyám rózsafája, én vótam a féltett ága... Amióta elmentél anyám, amióta magamra hagytál,  ojan tisztán fáj a szívem,ojan tisztán fáj a szívem.  Jajj be nagyon szerettelek. Jajj be nagyon szerettelek.

...”Anyám, édesanyám/Elfeslett a csizmám/Elfeslett a csizmám/Ki varrja meg immár.” … "Hozzád bújtam, hozzám bújtál...  Anyám, édesanyám… be nagyon szeretlek..."

 

A borítóképen: Szervátiusz Tibor szobrászművész alkotása, a rózsakerti madonna

Hozzászólások

Új hozzászólás