Somfai Kara Dávid a magyar etnogenezisről

Varga Géza írta 2021. 05. 03., h - 09:10 időpontban

Kákonyi Lehel kedves olvtársam kérte a véleményemet a Somfai Kara Dáviddal készített Mandiner-interjúról, ezért azt másodszor is elolvastam. A cikk címe: Honnan jött a magyar nép, és honnan a magyar nyelv? – Somfai Kara Dávid etnológus a Mandinerneka szerzője Kovács Gergő volt (2021. április 25.). A cikk az első olvasatban vegyes érzelmeket keltett bennem, ezért illetlenül hamar el is felejtettem, miről beszélt az interjúalany. A felkérés hatására azonban újra nekiveselkedtem az elolvasásának és találtam is benne néhány gondolatot, amire mégis érdemes válaszolni.

1. ábra. Amur menti sziklarajz részlete (Kr. e. 4000 tájáról), a fej tetején magyar mondat, amelynek közepén az Isten jól felismerhető szójele olvasható, a teljes olvasat: Szár Ak isten, ügy szár (mai magyarsággal: Úr Ak isten a folyó ura, vagy Heraklész isten a folyó ura)

 

Somfai Kara Dávid a cikk első mondatában leszögezi, hogy "a magyar nyelv eredete teljesen független a magyar etnikum kialakulásától". Ez volt az a mondat, ami az első olvasáskor elvette a kedvemet a további odafigyeléstől. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a nyelv és az etnikum eredete valamilyen mértékben összefügg, hiszen az ember általában a testét és a nyelvét is a szüleitől kapja, ezért nem lehet ezt a kettőt egymástól teljesen függetlennek nevezni. Nem gondolom illendőnek puszta igennel, vagy nemmel válaszolni erre a lényeges kérdésre, amely nyilvánvalóan alaposabb elemzést érdemelne. Később árnyaltabban vázolja a nyelvről alkotott elképzelését: "A kelet-európai síkságon a lovasnomád életforma – vaskor, Krisztus előtt kb. 1200 – kialakulása révén szükségessé vált, hogy olyan közlekedő nyelvek – lingua franca – alakuljanak ki, melyek nagy területet öleltek át". Amihez csak azt tehetjük hozzá, hogy nyilván a közlekedő nyelv is kötődött valamilyen eredeti etnikumhoz és ezek (nyelv és etnikum) egyaránt formálódtak az idők során. 

Ha a közlekedő nyelvet hordozó etnikum a hun (ebben egyetérthetünk a kutatóval), akkor a nyelv a magyar volt (amit hieroglifikus nyelvemlékek sora igazolja), ám a használata nem korlátozódott az északi prémútra (amit Somfai Kara Dávid megalapozatlanul, a hieroglifikus nyelvemlékek teljes figyelmen kívül hagyásával feltételez), mert a magyar nyelvemlékek a déli területeken, (hun, alán, párthus, tibeti stb. leleteken) is jelen vannak.

Az interjúban elhangzó első kérdés már jelzi a kutatásban ma kitapintható ellentmondást: "Miért fontos a Kaukázus északi előtere a magyar őstörténet szempontjából?" A Türk Attila nevével fémjelezhető kutatócsoport ugyanis az Urál vidékéről indítja a honfoglaló magyarokat a Kárpát-medencébe és mintha elhanyagolni látszana a Kaukázusi őshazára utaló emlékeket. Bizonyos, hogy mindkét kutatócsoport magyarok nyomaira bukkant, mert ez megállapítható a honfoglalást megelőző leleteken lévő hieroglifikus nyelvemlékek alapján (2. és 3. ábra).

2. ábra. A Káma-Vjatka vidékén előkerült aranytál a Türk Attila vezette kutatócsoport által bemutatott, múzeumi tárgyak közül, amelyiken az égig érő fa (a Tejút) elolvasható hieroglifikus ábrázolása látható, az olvasat: Jó, nagy Egy ős ten (mai magyarsággal: Jóságos, nagyságos Egy Isten), az ábra jobb szélén lentről felfele a székely "j", "n", "gy", "ten" és "ős" jelek láthatók (az Isten összetétel hamar önállósult, ezért "lóg ki" a sorrendből)

 

Ezzel szemben a Somfai Kara Dávid és Lezsák Gabriella nevével femjelzett kutatási törekvés a Kaukázus-vidéki adatokat keresi és mutatja fel. E két célkitűzés között létező ellentmondás azonban mesterséges és a "kis nép, kis területű őshaza, rövid őstörténet és a honfoglalás előtt nem sokkal történt etnogenezis" finnugrista előfeltevésén alapul. Örvendetes, hogy e megalapozatlan téveszmétől a riportalany elhatárolja magát: "Korai kijelenteni azt, hogy a magyar etnogenezis Nyugat-Szibériában, vagy az Urál vidékén ment végbe, hiszen a Kaukázus térségének szisztematikus vizsgálata magyar őstörténeti szempontból csak pár éve indult meg igazán." ... "A lovasnomádok számára tulajdonképpen a Kaukázus és Urál közti füves pusztaság volt az élettér, a hegyek csak ennek határait jelölték ki. Ezért etnogenetikai szempontból az Urál-Kaukázus szembeállítás értelmezhetetlen." 

Hozzátehetem, hogy nincs okunk azt feltételezni, hogy a magyar etnogenezis egyszeri alkalom volt, ami nem sokkal a honfoglalás előtt esett volna meg a Kárpátok, az Urál és a Kaukázus közötti térségben. Inkább egy soha nem szünetelő folyamatnak kell tekinteni, amelyik az őskőkorban kezdődött. Ha a szkíták és a belőlük kialakuló hunok magyarul beszéltek (s ez a helyzet), akkor a magyar etnogenezis időpontja - a hieroglifikus írásemlékeink alapján - szinte korlátlanul kitolható az idő feneketlen mélységeibe.

3. ábra. Kaukázusi turulábrázolás a hieroglifikus Nagyságos Bél országa mondattal (a Lezsák Gabriella által bemutatott leletek közül)

 

Somfai Kara Dávid így érvel: "Etnogenetikai szempontból azért fontos a Kaukázus előterét, a Kubán vidékét figyelembe vennünk, mert a honfoglalás korabeli írott forrásaink, de a későbbi források és krónikás hagyományunk is mind erre a területre utalnak, mint a honfoglaló magyarok egykori szállásterületére. A magyarság etnogenezisével kapcsolatba hozható etnikumok, népek ugyancsak ezen a területen éltek, mint a hun, onogur, bolgár, türk, kazár, kabar, szabir, alán népek." 

Az olvasó felfigyelhet rá, hogy a kutató a magyarság etnogenezisével kapcsolatba hozható etnikumok, népek közül elsőként a hunokat említi. Ez a hun eredeztetés kitűnően igazolható a hieroglifikus nyelvemlékekkel. Ez nem csupán a magyar hagyománnyal egyezik, hanem lomtárba utasítja a fent említett tudományellenes "merjünk kicsik lenni" kutatási prekoncepciót is. Ha a magyarság azonos a hunokkal, amiben az előkerülő hieroglifikus szövegek miatt nincs okunk kételkedni, akkor az őshaza nem volt kis területű (Kínától a Kárpát-medencéig terjedt), nem volt rövid az őstörténetünk (bizonyos adatok a Kr. e. V. évezredig érnek le) és az ősnépünk nem tekinthető igazán kis létszámúnak sem.   

4. ábra. A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor magyar szövege (a tenyésztés szervére a ten "élet, isten" szójelét tették, stb.) nem hagy kétséget a felől, hogy a Kárpát-medencében magyarul, vagy magyarral rokon nyelven beszélő nép élt

 

Somfai Kara Dávid olyan nyelvre vonatkozó kérdéseket tesz fel a riport végén, amelyek indokolatlanul szkeptikusak éppen akkor, amikor fontos új adatcsoport tárult fel előttünk. Az ő kérdéseire a hieroglifikus írásemlékek alapján alapján már tudható a válasz: "A magyar nyelv történetével kapcsolatban számos fontos részletet nem ismerünk. Mikor került a Kárpát-medencébe? (4. ábra - VG) Vajon Árpád honfoglaló magyarjai egységesen magyarul beszéltek-e, vagy többnyelvűek voltak? (1) A Kárpát-medencében talált úgynevezett késő-avarkori népesség vajon használta-e a magyar nyelvet? (5. ábra - VG) Mindezen tisztázatlan kérdések azt jelentik, hogy etnikus történetünket nem tudjuk nyelvészeti alapokon vizsgálni." 

A riportalany téved, mert ezek a kérdések - a módszertan tudományos alapokra helyezése esetén - tisztázhatók. Ez megkívánná minden létező nyelvemlék és megfontolás figyelembe vételét. A magyar hieroglifikus írásemlékek - amint az a jelen cikkben bemutatott példák alapján is kiderül - jó lehetőséget adnak az ős- és nyelvtörténetünk nyelvészeti alapokon történő vizsgálatára. Semmilyen tudományos igényű magyarázat nincs arra, hogy a nyelvészek miért tagadják le a nyelvi tényeket, miért nem hajlandók a magyar nyelvtörténet százszámra elérhető új adatainak (nyelvemlékek sorának) elemzésére és hasznosítására. 

5. ábra. A gátéri avar madár mellé az Ég szár (mai magyarsággal: az Ég ura) mondatot írták

6. ábra. A csúcshegyi honfoglalás kori pecsétgyűrű szárnyán ugyanazt az Ég szár (mai magyarsággal Ég ura) mondatot olvashatjuk, amit a gátéri avar madár mellett is és amelyet egy neolitikus kínai tálon is megtalálunk

7. ábra. Kínai Banpo tál (Kr. e. 4. évezred) az ismétlődő Ég szár (mai magyarsággal az Ég ura) mondattal 

 

 

Jegyzetek

(1) Bíborbanszületett Konstantin megírja, hogy a hét magyar törzshöz csatlakozó kabarok kétnyelvűek voltak, a saját nyelvük mellett ismerték a magyart is.

8. ábra. Magyarországi hun ékszer a Dana isten magas köve mondattal

9. ábra. Kercsi hun ékszertöredék a Nagyon nagy Üdő és a Lyukó szár (mai magyarsággal: Lyukó úr) mondatokkal

10. ábra. A Telki hun kincslelet egyik tárgya a Lyukó ragyog az égben (vagy inkább a Lyukó úr ragyog az égben) mondattal

 

 

Irodalom:

Kovács Gergő:  Honnan jött a magyar nép, és honnan a magyar nyelv? – Somfai Kara Dávid etnológus a Mandinernek

Varga Géza: Magyar hieroglif írás

Varga Géza: Hun és avar tartalom

Varga Géza: A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor magyar hieroglifái

Varga Géza: Hatezer éves magyar mondat Kínában, valamint az avaroknál és a honfoglalóknál

Varga Géza: Alán amulett "nagy ős" olvasattal

Varga Géza: Párthus tartalom

Varga Géza: Szarmata tartalom

Varga Géza: Tibeti ogur aranyálarc magyar hieroglifákkal

 

Varga Géza

Hozzászólások

Rátki Zoltán

2021. 05. 05., sze - 21:07

Nagyra becsülöm Gézát a JEL-KÉP-ek feltárásáért és a küzdelmeiért! A hangzósításokért és az együttműködési hajlam hiányáért már kevésbé! Ezzel együtt nálam benne van az az udvartartáson belül az első 6-ban, akik munkásságát kiemelt figyelemmel kíséri a Király-ék! A következő IDŐ meg arra IS való, hogy megtehessük amit eddig nem tudtunk, és/vagy nem akartunk megtenni! ( "ÉKES" írás) Szerettel a "nyelvelős udvari bolond, a történelem előtti alkotmányból"! Egyébiránt "etnogenezis" Sicc!

Új hozzászólás

Forrás neve
Varga Géza írástörténész blog