Feledékeny vagyok

Kurunczi Mária írta 2021. 05. 06., cs - 18:43 időpontban

Azt hiszem, az én koromban ez már nem okoz különösebb megdöbbenést, csak nekem kellemetlen úgy néha-néha. Gyerekeim gyakran mondják: már harminc fölött Cavintont kell szedni, de én nem akarom itt ezt a gyógyszert reklámozni, különben is vannak újabb gyógyszerek, amit memória ellen lehet szedni. Ráadásul már a kétszer harmincon is túl taposok…

A legegyszerűbb: azt hiszem valamennyien jártunk már úgy, hogy égre-földre keressük a szemüvegünket, csak sokára találjuk meg éppen a rendeltetési helyén, a szemünkön.

Ám ami a minap történt, az egyedülálló esemény. Öregemmel annak rendje-módja szerint megebédelünk, összeszedem a tányérokat, kanalat, villát, és egy az egyben berakom a hűtőszekrény legfelső polcára, majd rácsukom az ajtót, mint aki jól végezte dolgát.

Megisszuk a kávét, majd mosogatnék, de nincsenek sehol a tányérok…

- Csakhogy ezt is megértem! -, sóhajtok fel, hogy az én szerelmetes uram elmosogatott. Boldogan nyúlok a telefonomért, hogy legkedvesebb barátnémnak elújságoljam a nagy eseményt, de nem találom a mobilom. Biztosan az előszobában maradt a kabátzsebemben, de ott sincs. Majdnem estig tanakodtam, hogy hova is tehettem azt a fránya mobiltelefont? Aztán eszembe jutott, hogy a gyerekek úgy szokták megkeresni, hogy egymás telefonjáról csörgetik meg a keresett készüléket. Megkaparintom az uram mobilját, és csörgetem a számot, ebben a pillanatban megszólal az előszobai vezetékes készülék. Felveszem, s egyre csak hallózok, de nem szól bele senki. Ki a fene szórakozik, teszem vissza a helyére dühöngve… újra tárcsázok az uram mobiljáról, megint megszólal a vezetékes készülék, és megint nem szól bele senki, ekkor jövök rá, hogy az uram mobiljáról a saját vezetékesünket hívtam. Na, végre újra nekiveselkedek, és jó sokára meghallom a kamrában csörgő herkentyűt a garabolyban a krumpli alatt. De addigra már azt is elfelejtettem, kinek akartam telefonálni.

A legizgalmasabb viszont az volt, amikor elfelejtettem a piacon zöldséget, paprikát, paradicsomot venni, de még a babot sem tettem bele a bablevesbe, és ekkor sebtiben egészen a temetőig szaladtam friss zöldségért…

 

 

Borítókép: Pixabay.com

Új hozzászólás