"Egy hónap múlva újabb Horthy-szobrot fogunk avatni…"

Zetényi-Csukás… írta 2021. 05. 08., szo - 17:47 időpontban

Alig több mint egy hónap múlva újabb Horthy-szobrot fogunk avatni, és majd újra megfogalmazódnak a vélemények pro s kontra. A várható állásfoglalások előtt azt szeretném kérni, hogy olvassa/olvasd el az alábbi szerény számvetést! 

Köszönöm!

„Ha egy hazugságot elég sokáig, elég hangosan és elég gyakran ismételsz, az emberek el fogják hinni.” 

MAI MAGYAR VALÓSÁG HORTHY KORMÁNYZÓ EMLÉKEZETE KÖRÜL

Számomra egyszerűen felfoghatatlan, hogy miképpen lehetünk „bűnös nemzet”, hogyan is lehet valamiféle kollektív felelősségünk egy elmúlott történelmi kor okán, amely történelmi időszakban nem is éltünk, életkorunknál fogva nem is élhettünk?

Meddig tart még a Canossa - járásunk, meddig kell megbánást tanúsítanunk valamiért, amiben részünk sem lehetett?

Elegem van az állandó magyarázkodásokból, olyan dolgokért, amelyet nem követtem el - tojáshéjon járva -, hogy senki érzékenységét meg ne sértsük, senki cizellált lelkét meg ne bántsuk!

Akaratlanul is felvetődik a kérdés:

Vajon a párizsi békeszerződés vagy a trianoni gyalázat elkövetői, haszonélvezői, avagy tétlen szemlélői figyelemmel voltak, vagy vannak a széjjelszakított magyarság lelkületére?

A honi és külföldi zsidóság nem „antiszemitázik” már egy ideje és az izraeli miniszterelnökkel is megvolt a kölcsönös látogatás. Reneszánszát éli Magyarországon a zsidó társadalom, a magyar történelem során, még sohasem virágzott így a kultúrájuk, a gazdasági gyarapodásuk, hagyományaik ápolásának lehetősége, és még számtalan dolgot sorolhatnék. 

Tényszerű az is, hogy hazai kormány még nem ápolt - legkevesebb a rendszerváltozás óta - ilyen jó viszonyt a zsidósággal, mint a jelenlegi,

Mégis, ha Horthy Miklós neve mellé egy dicsérő jelzőt tesz bárki is - legyen az, akár miniszterelnök vagy miniszter! - akkor ez a jó viszony megszűnik és fellángol a vita parazsa a téma körül. Egy esetlegesen államilag támogatott Horthy-szobor felállításáról ne is beszéljünk!

Azért is elképesztő ez a „persona non grata” Horthy-ügy, mert Magyarország kormányzóját még csak meg sem vádolta a háborús bűnösök ügyét tárgyaló Nürnbergi Nemzetközi Törvényszék. Tehát, nemhogy elmarasztalták volna, hanem kizárólag csak tanúként hallgatták meg!

Ámbátor, a Törvényszék a következő három szempontot vizsgálta:

1. Bűncselekmények a béke ellen

2. Háborús bűncselekmények

3. Bűncselekmények az emberiség ellen

No, de hogyan jutott el az egykori kormányzó német fogságból át amerikaiba, majd egészen Nürnbergig?

Horthy Miklóst és családját a bajor Weilheimbe deportálták 1944. október 18-án a háborúból való sikertelen kilépése után. Május 2-án állították elő Patch tábornok elé, így lett az amerikaik foglya.

Május 17-én Jugoszlávia háborús bűnösként kérte ki a szövetségesektől, de azok a megkeresést válaszra sem méltatták.

Augusztus 28-tól kezdődött meg a volt kormányzó kihallgatása, még Wiesbadenben, majd 1945. szeptember 24-től december idusáig Nürnbergben. Tito újbóli kiadatási kérelmét - immáron írásban - ismételten elutasították. Washington, Moszkva és London „korlátozott bizonyítékokra” hivatkozott. 

Horthy Miklós 1945. december 18-án szabadult meg fogságából és tért vissza Weilheimbe.

Tartja magát egy Nagy Ferenc miniszterelnöktől származó történet, miszerint Sztálinnal való beszélgetésekor a „generalisszimusz” ezt kérte tőle:

„Kérem, ne ítéljék el Horthyt! Először is Horthy öregember már, azután pedig nem szabad neki elfelejteni, hogy mégiscsak fegyverszüneti ajánlatot tett 1944 őszén!”

És a Magyar Népbíróság?

Ők sem kérték ki.

Miért?

Íme a válasz a kérdésre:

„…A Magyar Kommunista Párt vezetői a kérdést megtárgyalták, és arra az elhatározásra jutottak, hogy nem javasolják a koalíciós kormánynak Horthy kiadatásának kezdeményezését. A döntés okai elsősorban és főleg belpolitikai jellegűek. Horthyt a magyar nép hosszú időn át elismert vezetőjének tartotta. Ma, természetesen már a legtöbben elfordulnak tőle, de még szép számban vannak, akik Horthyt nem tartják bűnösnek, sőt egyenesen vélt érdemeit magasztalják...” (Rajk László kommunista politikus, 1946 január).

Vitéz nagybányai Horthy Miklós röviddel az események után Portugáliába költözik, ahol 1957. február 9-én adja vissza a lelkét Teremtőjének. Életében meg nem vádolták, halálában gyalázzák.

Magyarországra az elveszített világháború után szomorú világ várt. Negyvenöt esztendeig szovjet megszállás alá került a nemzetünk. A kormányzóról szélsőségesen hamis, fasiszta (sic!) és náci (sic!) képet festettek róla, megítélése nem volt különb az ördögnél. 

A rendszerváltozás után többször is aktuálpolitikai érdekek szerint kívánta felhasználni a személyét egy-egy párt, de a kormányzó tisztes emléke ezt is „túlélte”.

A kormányzó úr felett csak az törjön pálcát a bűntelen, ő közel negyedszázadig a hazánk legfőbb közjogi méltósága volt. Horthy Miklós történelmi szerepét semmi esetre sem a napi politikának kell megítélnie, hanem a témát kutató történészeknek, ill zsidóknak és magyaroknak, kell eljutniuk a konszenzusig. 

Mert csak így lehet! 

Amennyiben ez nem sikerül, úgy ez a kérdés örökké napirendre kerül.

Isten áldja Horthy Miklós emlékét!

 

Zetényi-Csukás Ferenc

A borítóképen Csák Attila kiváló Horthy mellszobra látható.

Hozzászólások

Új hozzászólás