A Szent Jobb megtalálásának napja

Cabe Ferrant írta 2021. 05. 31., h - 05:46 időpontban

A Szent István halálát követő trónviszály idején a fehérvári káptalan aggódott, hogy a holttestet megszentségtelenítik, ezért kiemelte a testet a Nagyboldogasszony - bazilika közepén álló márványszarkofágból és a templom alatti sírkamrába rejtette. Ekkor választották le róla a mumifikálódott jobb kezet, – mivel csodás erőt tulajdonítottak neki, – és a bazilika kincstárába vitték. 

Innen a kincstár őre, Merkur eltulajdonította és elrejtette. Hartvik püspök 12. század elején keletkezett legendája a lopásról nem tesz említést. Szerinte a Szent Jobbot a szentté avatási eljárás során Szent László király emeltette ki a sírból, ahol 45 éve nyugodott. 1083-ban, mikor István király szentté avatási eljárása zajlott Fehérvárott, I. László hallott az ereklyéről, meglátogatta Merkurt bihari birtokán, ahol az ereklyét őrizte, megbocsátott neki, és itt alapította az ereklye őrzésére a szentjobbi apátságot, melyről Szentjobb település (ma a romániai Partiumban) nevét kapta.

A Szent Jobb megtalálásának napját, május 30-át (egyes források szerint május 29.) már a 13. századi naptárak is említették. A korabeli legendák a történetre többféleképpen emlékeznek vissza. A kézereklye tiszteletét már az 1222-es aranybulla törvénybe iktatta. 

Évszázadokon át zarándokoltak a hívek a Szent Jobbhoz. A török hódoltság idején az ereklyét előbb Fehérvárra menekítették, majd Boszniába került, ahol keresztény kereskedők vásárolták meg drága pénzen és 1590 körül a raguzai dominikánus kolostorba vitték. A Szent Jobb holléte Magyarországon kétszáz éven át ismeretlen volt, majd magyar főurak akadtak a nyomára véletlenül. Ők figyelmeztették I. Lipót császárt, majd Mária Terézia császárnét, akinek hosszú diplomáciai tárgyalások után sikerült visszaszereznie az ereklyét.

Előbb Schönbrunnban, majd Budán helyeztette el, ahol a Budavári Palota Zsigmond-kápolnájának prépostja (egyben udvari plébános) és az angolkisasszonyok zárdája főnöknőjének őrizetére bízta. A visszaszerzés emlékére pénzt is veretett. A Szent Jobb megtalálásának emléknapja május 30. Mária Terézia ekkor rendelte el augusztus 20-ának, Szent István király szentté avatási napjának rendszeres megünneplését.

II. József császár parancsára az ereklye őrzéséről a többnyire cseh „vörös csillagos vitézek” gondoskodtak. 1865-től az Esztergom-Budapesti főegyházmegye, 1882 óta pedig a király által kinevezett budai királyi palota plébánosa őrizte. 1862-ben a magyar püspöki kar új ereklyetartót készíttetett. Az eredeti az Esztergomi bazilikában látható, most Szent Kőrösi Márk ereklyéit őrzi.

A Szent Jobbot 1900 és 1944 között ismét Budán, a Magyar Királyság szakrális központjává vált Zsigmond-kápolnában őrizték. 1818-tól az állami ünnepek rangjára emelkedett, a minden év augusztus 20-án a Zsigmond-kápolna és a Nagyboldogasszony - templom (Mátyás - templom) közötti útvonalon megtartott körmenet.

1938-ban, a Szent István halálának 900. évfordulójára rendezett szentévben megemlékezésként körbehordozták az országban, többek között Székesfehérvárra is elvitték, ahol rendkívül nagy ünnepségek közepette fogadták az ereklyét. Az ünnepségsorozatot május 30-án nyitották meg, közvetlenül az Eucharisztikus világkongresszus után. A Szent Jobbot egy különlegesen kialakított vonatkocsiban, megtervezett és jóváhagyott útiterv szerint, az „Aranyvonat” - nak nevezett szerelvény vitte körbe vasúton az országban. 

A Szent Imre (korábban IV. Károly) és a Szent István (korábban Zita királyné) gőzhajók a világkongresszus rendezvényhajói voltak és a feladatuk volt, hogy a Dunán a Szent Jobbot körbehordozzák. Hajókörmenetet is rendeztek a fényárban úszó Dunán Budapesten. „Lassú ütemben, méltóságteljesen úszott a hajókörmenet felfelé a Dunán. A pesti ágban felhajózva megkerülték a Szent Margitszigetet. A parton egybefolyt a leventék ezreinek kezében lobogó fáklyák fénye. A Szent Margitsziget partszélein cserkészek sorfala helyezkedett el.”

A második világháború alatt Pajtás Ernő ezredes vezetésével a Koronaőrség a Szent Jobbot a magyar koronázási jelvényekkel együtt egy salzburgi barlangban rejtette el. A jelvényeket később az amerikai hadseregnél helyezték biztonságba, akik Salzburg érsekének adták át megőrzésre. Magyarországra az Amerikai Katonai Misszió hozta vissza, és az 1945. augusztus 20-i körmeneten már körbehordozhatták. 

A Szent Jobbot 1950-ig, a rend feloszlatásáig a budapesti angolkisasszonyok zárdájában őrizték. A Rákosi-korszakban betiltották a körmenetet, és a Szent Jobbot a Szent István-bazilika páncélszekrényében rejtették el.

1987. augusztus 20-án Paskai László bíboros, esztergomi érsek szentelte fel a Szent Jobb-kápolnát a Szent István-bazilikában, és itt helyezték el az ereklyét. Szent István halálának 950. évfordulóján ismét körbehordozták az országban, eljutott az érseki és püspöki székhelyek többségére (érdekes módon Székesfehérvárra nem), valamint Pannonhalmára. 1989 óta ismét megrendezik az augusztus 20-i körmenetet.

A 2013-as Szent István Emlékév keretein belül a Szent Jobb ismét a Királyok Városába látogatott, ahol a püspöki palotától a Szent István-bazilikáig tartó körmenet után Spányi Antal, székesfehérvári megyés püspök ünnepi szentmisét celebrált a bazilikában, ahol egész nap ezrek rótták le tiszteletüket az ereklye előtt. Majd több száz év után ismét az egykori királyi bazilika (Középkori Romkert) területén a Szent Jobbal és a fehérvári Szent István-hermával a középpontban a király sírja felett néhány méterrel szentmisét mutattak be Erdő Péter, Esztergom-budapesti érsek és Spányi Antal székesfehérvári püspök vezetésével.

 

Források: Wikipédia, Rubicon.hu.

A borítóképen kalocsai Szent Jobb ünnepség. A felvétel 1938. június 26-án készült. / Adományozó: Jezsuita Levéltár / Fortepan 100222.

Új hozzászólás