Veresegyház-Göbölyös Árpád-kori rovásírásos gyűrűjének olvasata

Varga Géza írta 2021. 06. 06., v - 12:03 időpontban

Péntek Attila "független kutató" (1) ismertette a 2009 tavaszán egy geológiai terepbejárás során előkerült ezüstgyűrű (1. ábra) feliratát a Rovásfeliratos szalaggyűrű Veresegyház-Göbölyös lelőhelyről c. dolgozatában, amely az academia.edu hasábjain jelent meg 2021-ben. Köszönet illeti a lelet közreadásáért.

 

1. ábra. A Veresegyháza-Göbölyös lelőhelyen fellelt ezüstgyűrű rovásfelirata

 

"Úgy gondoljuk" - írja Péntek Attila - "hogy a rendelkezésre álló hasonló rovásfeliratos gyűrűk ritkasága miatt érdeklődésre tarthat számot a lelet rövid ismertetése. Egyértelműen szeretnénk azonban nyomatékosítani, hogy nem áll szándékunkban sem a gyűrű  „rovásfeliratának” megfejtése, sem a rovásfeliratos gyűrűk kutatástörténetének, a „feliratok” különböző  rovásírás rendszerekre és nyelvekre alapozott megfejtési kisérleteinek ismertetése. 

Nem tudunk azonban maradéktalanul egyetérteni Vékony Gábor megállapításával, miszerint „A székely, illetve magyar rovásíráshoz szokás kapcsolni néhány Árpád-kori és későbbi régészeti tárgyon (többnyire gyűrűkön) feltűnő  jelcsoportokat, jeleket. Ezeknek a tárgyaknak a „feliratai” többnyire írásutánzatok, amelyek eredeti feliratos gyűrűket utánoznak: … ”. A gyűrűk feliratait görög, kufikus arab,latin mintájú írásutánzatoknak tekinti, majd azzal fejezi be a kérdés tárgyalását, hogy „Fentiekkel nem merítettük ki azoknak az emlékeknek a sorát, amelyeken írásutánzat található.” (VÉKONY 1987: 16-17).

A gyűrűk kérdését mindenképpen valamivel differenciáltabban kell kezelni még abban az esetben is, ha a gyűrűk feliratai valóban „csupán” írásutánzatok. A „rovás” gyűrűk esetében egy olyan kétségtelenül egyedülálló kultúrtörténeti  jelenségről van szó, amely

egy igen korai írásbeliségünkre utalhat. Vékony megállapításával kapcsolatban nem véletlenül jegyzi meg találóan Libisch Győző, hogy „sajnos az eredeti feliratokra nincsen elképzelése, - márpedig csak eredetiről lehet utánzatot készíteni.” (1995, 44)"

Megmosolyogtató, hogy a szakmailag agyonképzett Vékony Gábor állításának hamisságát most is a talpig dilettáns Libisch Győző leplezi le (2) s hogy erre az "önálló kutató" Péntek Attila, meg e sorok írója tesz még rá egy-egy lapáttal. Mert a sánta kutya effektus nem azoknak az akadémikus "tudósoknak" dolgozik, akik nem ismerik a székely írás eredetét, vagy kifejezetten nem szeretnének igazat mondani, ha róla szólnak. 

 

A differenciált megközelítés buktatói

A Péntek Attila által kívánt differenciáltabb elemzéshez kívánok hozzájárulni azzal, hogy a jeleket megpróbálom szójelekből alkotott ligatúrákként kezelni és elolvasni. Ha az akadémikus áltudomány évszázados próbálkozásainak az eredménye csak egy "írásutánzat", akkor ideje azzal a módszerrrel próbálkozni, amelyről ők hallani sem akarnak. 

Vékony Gábor és Libisch Győző ugyanis annak idején vállvetve akadályozták meg, hogy a budapesti késő-középkori jelvény rovásfelirata bekerüljön a tudományos világ látókörébe. Ezt a tárgyat akkor még több régészhez hasonlóan egy személyes beszélgetésünk során Vékony Gábor is hunnak, vagy hun korinak minősítette. Mivel egyetlen hangot jelölő betű és szójel egyaránt szerepel rajta, az alapos tárgyalása elvezethetett volna a székely írás eredetének differenciáltabb értelmezéséhez. Ez azonban sem Vékony Gábor, sem Libisch Győző számára nem lehetett igazán kívánatos, ezért még azt is megtiltották, hogy a társulati ülésen a lelet korpuszból való mellőzését kifogásoló szavaim jegyzőkönyvbe kerüljenek. Ugyanis az Ómagyar Kultúra Rovásszakosztálya, amelynek alapító tagja voltam, felhívást tett közzé, hogy az ismert írásemlékek adatainak összeadásával készítsünk egy rováskorpuszt. Én ezt a budapesti leletet küldtem be próbaképpen, de a magas vezetőség erkölcsileg is, meg szakmailag is megbukott. Vékony Gábor szerint ugyanis a székely írás a honfoglalás korában alakult ki, ezért egy hun kori rovásemlék felbukkanása nem volt kívánatos a számára. Ugyanígy vélekedhetett a Magyar Nemzeti Múzeum vezetése is, mert a később múzeumi letétbe helyezett tárgy felületét a Rezi Kató Gábor főigazgató-helyettes úr által vezetett múzeológus-csoport restaurálás ürügyével barbár módon lereszelte, majd Tomka Gábor főigazgató-helyettes úr a maradék rovásjeleket is letagadta róla (2. ábra). 

 

2/a. ábra. Ezeket a fejük tetejére állított rovásbetűket olvasta el Tomka Gábor főigazgató-helyettes "rontott latin M" betűként, amely meghatározást átvette tőle Fehér Bence, a Magyarságkutató Intézet Klasszika-filológiai Kutatóközpontjának vezetője is az akadémikus "tudomány" nagyobb dicsőségére

 

2/b. ábra. A budapesti késő középkori jelvényt (akkori nevén budapesti hun jelvényt) ebben a kötetben mutattam be az északi sarok olvasatával együtt, ám Fehér Bence legutóbb is azt állította, hogy az írásemléknek még nincs olvasata

 

Sajnos Péntek Attila is vékonygábori magasságokba emelkedik (az "írásutánzattal" vetekszik), amikor megkockáztatja, hogy "a gyűrű készítésénél nem is volt cél az értelmes, olvasható szöveg". Ha tudott dolog is, hogy a "tudományos konszenzus" a világosi fegyverletétel óta besenyők elől menekülő műveletlen hordaként kívánja leírni az Árpád vezette magyarságot és utódaikat, akkor az évszázados merjünk kicsik lenni agymosás ellenére is, mégis csak elborzasztó ez az analfabétizmust feltételező gondolat egy saját ősírással rendelkező nép esetében. Nyilvánvalóan csak arról van szó, hogy az akadémikus "tudomány" hazug prekoncepcióival nem egyeztethető össze, hogy eleink nemesfémbe vésték a legszentebb gondolataikat rögzítő szójelekből alkotott ligatúráikat. 

Seregnyi magyar hieroglifikus szöveg elemzése után joggal merül fel, hogy ezen a gyűrűn is szójelekből alkotott ligatúrák sorakozhatnak. A gyűrűn 3*5 mm-es, téglalap alakú vonalkeretekben találhatók a hieroglifák (ősvallási jelentőségű szójelek). A gyűrű teljes feliratának elolvasását a ligatúrák felbontásának nem mindig kézenfekvő volta akadályozza. Az azonban első pillantásra is nyilvánvaló, hogy némelyik vonalkeretbe könnyen érthető magyar mondatot véstek ezzel a szövegtömörítési technikával (szójelekből alkotott ligatúrákkal). Hasonló mondatokkal már a sztyeppi régészeti leleteken is nagy számmal találkozunk. Az egyes keretekben önállóan használt jelmondatok lehetnek, ám az is lehetséges - a gyakran ismétlődő ragyog (ragyogj, ragyogott?) szó utal erre - hogy egy istenidéző szertartás szövegkönyvének elemeivel állunk szemben. 

A Kárpát-medencéből eddig mintegy 30 db. hasonló rovásírásos gyűrű került elő. "A sírba helyezett érmék mint sírmellékletek alapján a gyűrűk túlnyomó részben a 11. sz. utolsó harmadára, I. László korára keltezhetők." 

 

A gyűrű néhány részletének olvasata

A gyűrűn semmi sem jelzi, hogy hol kezdődik és hol végződik a szöveg. Ez esetleg úgy is értelmezhető, hogy egy körben olvasható ima egyenrangú mondatairól van szó. Az alábbi sorrendet Péntek Attilától vettem át, aki véletlenszerűen jelölte ki a szöveg kezdetét.

Egyetértünk a szerzővel, amikor hangsúlyozza "a gyűrűnek azt az egyéb publikált gyűrűk többségéhez viszonyítva egyedülálló sajátosságát, hogy látszólag összevont jelekből álló jelcsoportokat (ligatúrákat) is tartalmaz". Anikor azonban azt állítja, hogy "a ligatúrák meglétének jelensége a székely-magyar rovásirás sajátossága csupán", akkor a székely írás hibás elnevezésének használatán túl is téved, mert a sztyeppén Kínától a Kárpát-medencéig általános a ligatúrahasználat (6. és 7. ábra). 

Ellentmondásba keveredik, amikor megpróbálja típusba sorolni a székely írást: Szerinte "A székely-magyar rovásirás alfabetikus elveken jelöli a hangokat (minden hanghoz egy betűt rendel). Az egy-(néha többhangértékű) jeleket vegyesen is használták."  Amelyik írásrendszerben ugyanis többhangértékű jelek (helyesen: szó-, szótag- és mondatjelek) vannak, az nem alfabetikus. Helyesebb olyan szó- szótagoló, vagy (a jelek ősvallási kötődése miatt) hieroglifikus rendszerről beszélni, amelyiknek van egy kitűnő ábécéje is.

Jellegzetes dilettáns téveszmét közöl, amikor azt írja: "A balról jobbra tartó sorok esetében az írásjegyek függőlegesen tükrözöttek". Valójában nincs ilyen szabály.

 

3. ábra. Az ezüstgyűrű első két mondata (fent) és a keretbe foglalt hieroglifák székely megfelelői, a "j", "r" és "nt/tn" rovásjelek (lent), az olvasat: Jó, ragyogó ten (mai magyarsággal: jóságos, ragyogó isten)

 

4. ábra. Az ezüstgyűrű négy mondata a szöveg közepéről (fent) és a keretekbe foglalt hieroglifák székely megfelelői, a "b", "r", "ü", "sz", "ü", "r" és "R" rovásjelek (lent), az olvasat: Bél ragyog, ügy szár, ügy ragyog, Rá/ragyog (mai magyarsággal: Bél ragyog, a folyó úr, a folyó ragyog, Rá/ragyog

 

5. ábra. Az ezüstgyűrű három végső mondata (fent) és a keretekbe foglalt hieroglifák székely megfelelői, a "j", "ly", "j", "R", "R" rovásjelek (lent), az olvasat: jó Lyukó, jó ragyog, ragyog

 

Az olvasatnak van néhány kérdéses részlete. 

Ide tartozik a ligatúrák felbontása és az elemi jelek azonosítása is, mert ezeket talán másképpen is el lehet végezni. 

Ilyen a "kis r" és a "nagy R" használata is. Nyilván azért használják e rövid szövegen belül a két jelformát, mert nem pontosan ugyanazt a hangalakot rögzítik velük. S éppen az ezekből kiolvasható Rá, ragyogj, ragyog, ragyogott stb. lehetséges hangalakok sokfélesége indokol egy ilyen magyarázatot (eltérő olvasat  feltételezését). Sajnos, a szójelek nem rögzítik a szó pontos hangalakját, ezért további új hieroglifikus írásemlékek elemzésére és gondolatgazdag elemzőkre (3) lehet szükség a továbblépéshez. A múlt ugyan végérvényesen elveszett, de amit még fel lehet tárni a maradékaiból, annak megértésével próbálkoznunk kell. Az alábbiakban egy szarmata és egy hun ligatúrát mutatok be.

 

6. ábra. A szójelekből összeállított szarmata ligatúra olvasata: Ragyogó Óg, a halál

 

7. ábra. Hun ligatúra, az olvasata: Dana magasságos isten köve  

 

Jegyzetek

(1) A Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adatbázisa említi  független kutatóként Péntek Attilát. Így jelzik, hogy "a mi kutyánk kölykéről" van szó. A nem szakmabelieknek egyébként a dilettáns és az önjelölt jelzőt is ki lehet osztani - ahogy arra Sándor Klára és Fejes László gyakorlatában már akadt példa - különösen, ha rovológiai másként gondolkodókról esik szó. 

(2) Korábban Fehér Bence említett egy hasonló esetet, amit az alábbi irodalomjegyzékből elérhető cikkben részletezek.

(3) A gondolatgazdagságot a dilettánsok hibájaként szokás felhánytorgatni a "tudományos konszenzus" szalonjaiban. Pedig az ellenőrzött gondolatgazdagságra (ha úgy "szalonképesebb", akkor a kontrollált kreativitásra) szükség lenne ott, ahol csak "írásutánzatra" és "rontott latin M"-re telik.

 

Irodalom

Varga Géza: Magyar hieroglif írás

Varga Géza: Fehér Bence a "dilettáns" rováskutatótól jót, a "legképzettebbtől" meg egy tévedést idéz

 

Varga Géza

Új hozzászólás

Forrás neve
Varga Géza írástörténész