Tisztázzuk, mi az a „finnugor elmélet”

Szőnyi Balázs írta 2021. 06. 27., v - 11:14 időpontban

"Nincs a világnak egyetlen országa sem, amelyik annyi pénzt költött volna a saját származása meghamisításának véghezvitelére és a nagyvilágban való publikálására, mint a magyar... Ha az idegen hatalom által erre a célra kiadott hatalmas összegeket, valamint a finnugor-magyar származásra vonatkozó kiadványok papírsúlyát számba vesszük, akkor eszmélünk csak valóban rá arra, hogy micsoda fontossággal bír az emberiség történelmében a magyarság valódi származásának és igaz történetének a feltárása…" (Badiny Jós Ferenc).

Sokan azt hiszik, hogy ezt az egész badarságot a Habsburgok találták ki, hogy néhány karrierista magyaráruló „tudós” és pár, magát magyarnak nevező pribék, mint úgy Paul Hunsdorfer (Hunfalvy Pál) az „égető”, Jozef Budenz (Budenz József), Jozef Faerber (Szinyei József) és Sajnovits János felhasználásával kordában tudják tartani a magyarokat...

Az egész 1517-ben (!) kezdődött, amikor Mathias de Miechow krakkói kanonok, egyetemi rektor írt egy kis könyvet – „Tractus de duabus Sarmatijs Asiana: et Europiana et de contentis in eis” – arról a felfedezéséről, hogy a finn és a magyar nyelvben mennyi a hasonlóság. Ezt a pár oldalas füzetecskét megelőzően már az egyik bíboros, bizonyos Æneas Silvius Picolimini, – aki korábban III. Frigyes császár titkára volt – „olvasmányai alapján” állítólag felfigyelt a magyarok és a Don forrásvidékénél élő, a magyarhoz hasonló nyelvű népcsoport kapcsolatára. Bár legkorábbi könyvében csak ázsiai szkíták kegyetlenkedéseiről és ocsmányságairól van szó, de ez alapján a velük azonosított hunok és magyaroknak az Istentől Kapott Királyságát – mármint Magyarországot – és fejedelmeit, népeit is le lehetett járatni. Mindenesetre, amikor 1458-ban II. Pius néven pápává választották, már „hivatalosan” terjeszthette ezt a zagyvaságot, hogy így segítségnek tudja feltüntetni a „vallási vezetést” és végre ki tudja terjeszteni Hazánkra is, a Vatikán vallási köntösbe bujtatott világuralmi törekvéseit! Ezt a „finnugor hivatkozást” aztán Hazánk ellen nagyban segítették aztán a következő évszázadokban olyan nyelvi megfigyelések, mint amilyenekről beszámolt Siegmund Herberstein (1486-1566) osztrák báró; Georg Stiernhielm (1598-1672) svéd polihisztor, Martin Vogel (1634-1675) hamburgi orvos, vagy épp Philipp Johann von Strahlenberg (1676-1747) svéd katonatiszt.

A "szláv származású", de magyar állampolgárságú csillagász (!), Sajnovits János, csak – mintegy 200 évvel – később írja meg a „Demostrata Idioma Ungarorum et Lapporum Illem Esse” (Pozsony, 1770.) c. értekezését, amiben a többes szám ragjai alapján tételezte fel a lapp–magyar nyelvrokonságot. Ehhez csatlakozott Gyarmathi Sámuel, aki az igék és a névszók ragozott alakjait, ill. – többek között – a melléknevek középfokát vette alapul, az „Affinitas linguae hungaricae cum linguis fennicae originis grammatice demonstrata” (Göttingen, 1799.) c. művében.

Beregszászi Nagy Pál, az erlangeni egyetem tudós tanára mindezeket cáfolja a „Parallelon inter linguam persicam et magyaricam dictum” (Erlangen, 1794.) c. könyvében, ámde Magyarországon a Habsburg erőszak akkor már majdnem mindent elnémít, ami magyar. 

De a kiegyezés előtt tíz évvel azért már megjelent az első tiltakozás Mátyás Flórián tollából: „A Magyar Nyelv Finnesítési Törekvései ellen” (Pécs, 1857).

Tehát ezt a több száz éve hangoztatott – és a kereszténység területén jól bevált – „receptet” szedte elő Ferenc József osztrák császár és tette azt a fentebb említett, nem éppen úriemberekkel, „államvallássá”!

Tény, hogy a finnugor népek legrégebbi régészeti leletei csak kb. 1400 évesek, viszont a mai napig sem találtak egyetlenegy írásos emléket sem. A másik probléma az az, hogy a „finnugor nyelvcsalád” egymáshoz legközelebb álló nyelveit sem vizsgálták az ún. „összehasonlító nyelvészet” módszereivel – pláne a többit…

A „finnugor nyelvcsalád” nyelveit nagyjából 22,820 millióan beszélik világszerte. Apró népekről van szó, közülük kimagaslóan sokan – mintegy 5,5 millióan – csak a finnek vannak, de ők az ún. „balti-finn ághoz” tartoznak. Az ún. „ugor ágat” két nép képviseli, összesen 14,016 millió lélekszámmal; amiből 16.000 (!) az ugor ajkú és 14 millió a magyar! Amint látható, az ugor nyelven beszélők kb. ezredannyian vannak, mint mi magyarok. Kérdem én: Akkor mitől „ugor ág” és miért nem „magyar ág”?! Arról már ne is beszéljünk, hogy az „összes finnugor nyelven” beszélő embernek, több mint a 60%-a magyarul beszél. Tehát felteszem még egyszer a kérdést: Mitől „ugor ág”, mitől „finnugor nyelvcsalád”?

Jelenleg „…az uráli/finnugor nyelvrokonság hirdetői, több mint másfél évszázadnyi tudományos kutatómunka ellenére sem tudnak felmutatni egységes, széles körben elfogadott bizonyítékot, sem a finnugor nyelvek leszármazási rendjét és annak időrendjét, sem az e nyelveket beszélő népek őstörténetét illetően, ami azt is jelenti, hogy a magyar nyelvnek az uráli nyelvek közt elfoglalt pontos helye is tisztázatlan.” (wikipedia)

László Gyula 1981-ben így fogalmazta meg a véleményét: „Az egy magból való szétrajzás elméletének nagy gátja, hogy akarva-akaratlanul olyan népesedési képben gondolkozik, amilyen nem volt a halász-vadász időkben... Újabban egyre több meggondolás hangzik el azzal szemben is, hogy nyelvtudományunk túlságosan bezárkózott a finnugor nyelvek körébe, s mindent abból igyekszik megoldani, pedig szélesebb kitekintéssel történetibb eredményekhez jutna.”

Részlet a „Finnugor elmélet alkonya” c. egyetemi jegyzetből: 

„A XIX. századi nyelvészet az egy nyelvcsaládba sorolt nyelveket egy föltételezett és rekonstruálhatónak hitt ’alapnyelvből’ eredeztette a hangtörvények (a szabályosnak feltételezett hangváltozások) alapján. A létező hangpárok ugyan nem feleltek meg kifogástalanul az íróasztal mellett kitalált szabályoknak, de ha a kivételektől nagyvonalúan eltekintettek, a ’szabálynak’ megfelelő hangváltozásokat már fel lehetett mutatni az elmélet bizonyítékaként. A tévesen értelmezett és meghamisított hangmegfelelések alapján ’rekonstruált’, a valóságban azonban sohasem létezett ’alapnyelvekből’ levezetett rokon nyelveket ezt követően nyelvcsaládként tárgyalták. Az egész téveszme-rendszer megkoronázásaként a nyelvcsaládokat a nyelvek szövevényes kapcsolat rendszerének kifejezésére alkalmatlan fa struktúrával ábrázolták. Ezáltal létrejött egy könnyen áttekinthető, megérthető és oktatható elméleti modell, amelyhez ’bizonyító’ erejű példák sora mutatható fel. Ez az inkorrekt eljárás a tudományosság látszatát kölcsönzi a módszernek mindazok előtt, akik az elhallgatott nehézségek és elvi megalapozatlanságok áttekintésére nem képesek. Azaz a rendszer elfogadtatásának súlyos feltétele van: le kell tagadni, el kell hallgatni vagy alá kell becsülni a kivételeket, az elméletet nyilvánvalóan cáfoló körülményeket (például az alapnyelv rekonstrukciójának elvi hibáit)… A logikus, ám téves modell a nyelvek nem mindig áttekinthető világában csődöt mondott. Nyilvánvalóvá téve, hogy a végiggondolatlan elméletek kényszerzubbonyát nem lehet büntetlenül ráhúzni a valóságra... A kivételek miatt az elmélet rendszeres magyarázatra és korrekcióra szorul. A nyelvcsaládok mesterségesen kreált határain túlnyúló nyelvi jelenségek miatt tilalmak felállítására van szükség. A történelmi prekoncepcióba nem illő és a hangtörvényeket cáfoló esetek miatt ’rokontalan szigetnyelvek’ kijelölésére kényszerült. A finnugorizmus ’eredményeit’ a tudományos életben és az oktatásban gyakran csak hatalmi eszközökkel lehet elfogadtatni. A kezdetben egy nyelvcsaládnak tartott urál-altajiakat szét kellett választani külön uráli és külön altaji nyelvcsaládra, de később az altajiakat is ketté kellett választani. Kiderült ugyanis, hogy a török–mongol nyelvtani és szókészleti egyezések meglehetősen újkeletűek; a mongolok kb. ezer évig tartó török megszállása idején keletkeztek. S nincs semmi garancia arra nézve, hogy a finnugor nyelvekben tapasztalható párhuzamok magyarázata nem hasonló történelmi együttélésnek (felülrétegeződésnek, areális nyelvi kapcsolatoknak) köszönhető… A ma rokonnak tekintett nyelvek kialakulhattak szomszédos, de eredetileg egymástól idegen nyelvek areális nyelvszövetségeként is.”

Mór Elemér kutatásai szerint „A finnugor nyelvek valóban igen távol állnak egymástól, közöttük kölcsönös érthetőségről még a szűkebb értelemben vett kisebb nyelvcsoportok nyelveinél sem beszélhetünk”.

Franz Altheim álláspontja az, hogy „a történelmi kezdeteknél mindenhol nyelvi és nyelvjárásbeli sokrétűséget találunk. Csak bizonyos történelmi események során váltak egyes nyelvi vagy nyelvjárási csoportok dominánssá, s sikerült a sokrétűséget az egységesség javára megszüntetni”.

Götz László így fogalmazta meg 1994-ben a nyelvcsaládfa-elméletek hibáit: „A jelek tehát arra mutatnak: a finnugor nyelvek esetében nem valamiféle eredeti egységes ősnyelv szétágazásáról van szó, hanem ellenkezőleg, sok kis törzscsoport eredetileg eltérő nyelveinek fokozatos kiegyenlítődéséről, bizonyos mértékű egységesedéséről.”

Ami az ún. „finnugor” népek esetében azt jelenti, hogy a nagy területeken élő, de – épp a hatalmas távolságok miatt – egymástól elszigetelt közösségek különféle nyelveit egy velük kereskedelmi kapcsolatba kerülő, magasabb kultúrfokon álló nép nyelvének hatása egységesítette. Ennek folyománya, hogy egy nagyobb területen is megértett összekötő nyelv alakult ki, aminek töredékeit fölfedezve – tévesen – egy nyelvcsaládba sorolták mind a primitívebb, mind a fejlettebb népet. A téma egyik nagy szakértője a következőképpen ír erről:

„A finnugor hangkészletből hiányoznak a következő magyar fonémák: á, é, cs, gy, i, ly, ny, ó, ő, sz, ty, ú, ű, zs… tehát összesen 14 hang és a finnugor nyelvek igekötővel sem rendelkeznek.” (Björn Collinder: Comparative Grammar of the Uralic Languages. Stockholm, 1960.) 

Daniel Abondolo szerint: „... a hagyományos uráli nyelvi családfa kulcsfontosságú ugor ágát még sohasem rekonstruálták, mivelhogy a magyar nyelv gyökeresen különbözik alaktanában, szókincsében és hangtanában a feltételezett testvérnyelvektől...” (In Bernard Comrie (szerk.): The Major Languages of Eastern Europe. London, 1987., 185. oldal és The Uralic Languages. Routledge Language Family Descriptions. London, 1998., 428. oldal)

Angela Mercantonio is részletesen foglalkozik a témakörrel. „…a hagyományos uráli elmélet egy sor olyan feltételezést tartalmaz, amelyek egy alaposabb vizsgálat után hamisnak, a konkrét tényekkel ellentétesnek bizonyulnak. (…) A szóban forgó népcsoportok lényegében őslakosok, és a kimutatható néhány népmozgás, a nyelvészeti modell által feltételezett irányhoz képest egyértelműen ellentétes irányba történt, vagyis délnyugatról északkelet felé.” (Angela Mercantonio: A történeti nyelvészet és a magyar nyelv eredete. 2006., 205. oldal. Lásd még Krantz megállapítását.)

A finnugor alapnyelv létezését a finn (!) tudósok egy része is tagadja. Mi több, az elmúlt 40 évben számos tanulmány jelent meg Észtországban és Finnországban, amely támadja az urali elméletet.

Vilkuna Kustaa finn nyelvész szerint: „A népek kapcsolatáról, útjáról nem lehet egyszerűen azt mondani, hogy közös nyelvet beszéltek, aztán az egyik erre ment, a másik arra.”

Karl Fredrik W. Meinander, a híres finn régész pedig így fogalmaz: „Szerintem semmiféle közös népről, finnugor népek családfájáról nem lehet beszélni.”

És még egy apróság. Az ún. finnugor világban a rovásírás ismeretlen… Hoppá!!!

"...ebben az igaz történetben és igazi származásban már benne van az Isten igéjének, az Isten Fiának és az Isten Népének valóságos története is. Így érthető, hogy éppen úgy ma is - mint a múlt századokban - mindazok, akik ezt a zsidóságból származtatják - ellenségei a magyar nyelvet beszélő magyarságnak. Itt rejlik a zsidóság egyetemes magyargyűlöletének az oka is. A magyar nem antiszemita. A magyar egyszerűen büszke „régi dicsőségére…" (Badiny Jós Ferenc).

 

 

 

Források: angyalimenedék.hu; szilajcsikó.hu; részletek Badiny Jós Ferenc „Káldeától Ister-gámig című könyvéből.

Hozzászólások

Grain András

2021. 06. 28., h - 12:47

A finnugor elméletet azért találták ki, hogy eszünkbe se juthasson, hogy a magyar Isten népe, és királyai Jézus vérvonalán leszármaztathatóak. Jézus Galileában született. Galilea jelentése: nem zsidók földje, pártusok és médek lakták a tartományt. Szűz Mária pártus hercegnő volt, az Adiabene királyi családban látta mag a napvilágot. Emese, aki Álmos vezérünk édesanyja, szintén a pártus Adiabene királyi család leszármazottja, akárcsak Szűz Mária. Az Árpád-házi királyok vérvonala ezért vezethető vissza - anyai ágon - Jézusig. Az Árpád-házi királyok ezért kapták az apostol király megjelölést, és ezért álltak felette minden más királynak, sőt a pápának is. Ez a szent vérvonal az oka annak is, hogy egytől-egyig mind meggyilkolták őket. Jézus nem a júdeai Betlehemben, hanem a galileai Betlehemben született.
"Ez a „júdeai Betlehem" a Beth-"lehem" nevét Jézus halála után kapta a Saul-Pál és követői által megalakított zsidó-keresztény egyháztól, mert ezt a kis települést, Dávid idejétől kezdve Beth-lomon néven ismerték. Jézus valóban Betlehemben született, de ez a Betlehem Galileában van. a goiim-ok (nem zsidók) országában, Názárethtől kb. 6 km távolságban. Nagyon régi városka és Kr. e. 14. századból való „Amarna szövegekben" Bit-Lahmi néven található. Közelében van a Tabor-hegy, ahol a galileus vallásnak volt a magaslatra épített temploma, amit Kr. e. 218-ban III. Antiochus fallal vett körül. A legenda szerint Jézus innen emelkedett fel az égbe. Ennek emlékére Konstantin császár anyja - Helena - Kr. u. 326-ban újra épített ide egy templomot, amit most az arabok romboltak le. Ma, itt a Tábor-hegyen áll a görög ortodox kolostor, amit a XIX. században emeltek." Péter, András, Fülöp, Tamás a pártus származású apostolok.

Grain András

2021. 06. 28., h - 12:53

Minden nép krónikás hagyománya tud arról, hogy az emberiség valamikor az idők kezdetén egy nyelvet beszélt. A Bábeli zűrzavar időpontjáig - úgy mondja a krónikás hagyomány - ez így is volt. Babilonban ez időtájt Nimród uralkodott, akit a krónikás hagyomány a magyarok ősatyjának tart. A krónikás hagyomány alátámasztani látszik Varga Csaba nyelvészeti fejtegetését, miszerint a magyar nyelv lehetett az ősnyelv. A velünk részben azonos szókészletet használó nyelvek kapcsán el kell mondani, hogy ugyan nem mi voltunk a sumerok, az egyiptomiak, az etruszkok, a kelták és a különböző indiánok, de mind, ugyanazon őskultúra kiáradásai vagyunk a Kárpát-medencéből kiáradva, majd - szerencsés esetben - oda visszatérve. Az ősnyelv szilárd, mint a kőszikla, az évezredek során is alig változó, meggyőződésem, hogy a mag népénél őrződött meg a legnagyobb teljességében. Ezért, azt az állítást nem tartom túlzónak, hogy a magyar nyelv az őrzője az ősnyelvnek.
Shakespeare nyelvét az angolok 400 év távlatából ma nem értik, angolról-angolra kell fordítani, hogy a ma élők megértsék, ezzel szemben, az Ómagyar Mária-siralom minden szavát 700 év távlatából a magyar világosan dekódolja, érti.
És azon gondolkodott-e már valaki, hogy a "Mit akar ez az egy ember" ősrégi gyermekjátékunkban mit keres a "Ninive" elnevezés - ha mi finnugor eredetűek vagyunk? Vagy mégiscsak igaza van ősgesztáinknak az akadémiánkkal (sem nem magyar, sem nem tudományos) szemben? Mégis közünk lehet Nimródhoz, a Föld első királyához, aki Ninivében uralkodott, és a krónikáink szerint is Atilla és Árpád ősapja?
MIT AKAR EZ AZ EGY EMBER
Mit akar ez az egy ember? Ninive-Ninive, király-király biztos.
Legszebb lányod akarom-akarom, Ninive-Ninive, király-király biztos.
Legszebb lányom nem adom, nem adom, Ninive-Ninive, király-király biztos.
Betöröm az ablakod-ablakod, Ninive-Ninive, király-király biztos.
Katonaságot hívatok-hívatok, Ninive-Ninive, király-király biztos.
Katonaságtól nem félek, nem félek, Ninive-Ninive, király-király biztos.
Legszebb lányom oda adom, oda adom, Ninive-Ninive, király-király biztos.
Az is alátámasztja nyelvünk ősiségét a Kárpát-medencén belül, hogy a Dunát az itt élők Isternek nevezték. Erre bizonyíték Esztergom (legkevesebb 1100, de inkább többezer éves) városának neve. Esztergom neve eredetileg Iszter-gám. Esztergom (Ister-gam) jelentése magyarul, de sumír nyelven is, Ister kanyarja, vagy görbülete, mert a „gam” sumír nyelven sarlót, görbületet, hajlatot jelent, magyarul is ismeretes a gamó vagy gajmó, mint horgasan meghajló eszköz.
Néhány nagy koponya vallomása a magyar nyelvről:
GEORGE BERNARD SHAW ír származású írófejedelem
„Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna.”
ERBERSBERG N. bécsi tudós:
"Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság, és emellett szorgosan került minden közönségest, kiejtésbeli nehézséget és szabálytalanságot."
TELLER EDE atomfizikus
"… új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar. Amennyiben nem Ady teremtő nyelvén ismertem volna meg a világot, akkor aligha vittem volna többre egy átlagos középiskolai tanárnál." (Grain)

Gyurkó Antal Márton

2021. 06. 28., h - 17:39

A szüleimen keresztül (1902) sok élőszavas történetből azt a következtetést vonhattam le,hogy az ükszüleim is magyarul beszéltek. Minden élőnek és élettelennek magyar neve volt az elbeszélésekben . Nem gondolom, hogy a még korábban élt elődeim nem magyarul nevezték meg a körülöttük lévő világot. Miért is használták volna a számukra " értelmetlen" megnevezéseket???!!!A világlátottabbak hozhattak magukkal idegenül hangzó szavakat,de az hamarosan " magyarosítva lett".

Új hozzászólás