Elfelejtett Nagyboldogasszony ünnepünk…

Stoffán György írta 2021. 08. 15., v - 23:07 időpontban

Gyermekkoromban, az 1960-as években, amikor a budai ferenceseknél megtelt a templom, örömmel énekelte a nép: „Nagyasszonyunk, hazánk reménye, bús nemzeted, zokogva esd!” A szerzetes, aki már megjárta addigra a kommunista börtönöket, s félholtra verve engedték szabadon, a szószékről lelkesítő, hitben és magyarságban megerősítő beszédben emlékezett arról, hogy Szent István miként ajánlotta fel Jézus anyjának a Szent Koronát, és a Kárpát-hazát a benne lakó nemzetekkel együtt… És felcsendült a mise végén egy másik kedves népének:”Óh, Nagyasszony, nemzetünk reménye, rád szegezzük könnyes szemeink…”

És a templomból ragyogó szemű, boldog nép lépett ki, noha a kommunista diktatúra akkor sem kegyelmezett senkinek. Mégis volt 15-20 ministráns és a nép tudta, hogy Mária oltalma ezer esztendős oltalom, amelyet a Jánosnak, a keresztről mondott krisztusi szavak alapoztak meg, amely szavak Máriát a hívők közösségére, a keresztényeket pedig Máriára bízta égi anyjukként: „Íme, a te anyád!” (Jn 19,26-27)

Aztán megváltoztak az idők. A hívek megritkultak a templomokban, a rendszerváltásnak nevezett korszak egyre inkább eltávolította a népeket a hittől, a liberalizmus és a kommunista eszmeiség egy új formában jelent meg, amelyet máig demokráciának nevezünk, s ez a demokrácia minden bajt, bűnt, istentelenséget elfed, hiszen a templomok megújulnak, az állam a keresztény értékekről beszél, amelyet védeni akar, de az iskolák falai között és a mindennapokban híre-hamva sincs a keresztény és a hazafias szellemnek. Annyit ér a keresztény értékek mai védelme, mint egy akkumulátor nélküli okos-telefon, amely ott díszeleg az almárium tetején, és hasznavehetetlen, mert nincs mivel feltölteni. A keresztény értékeket a hit tölti fel és a hit által válnak értékké…

A templomokban ma már nem halljuk a szentistváni felajánlás fontosságát, nem hallunk a Szent Koronáról, és Szent István hitéről. Ehelyett, önjelölt magyarságkutatók magyarázzák meg, miért is hiteltelen az első magyar király személye, hite, munkássága. Teszik ezt, mint a baloldal, egyetlen céllal: meggyengíteni a kereszténységet és valami igazolhatatlan ősmagyarsággal generálni a káoszt. A népénekek közül törölték már Csíksomlyón is a már említett himnuszokat, s igyekeznek elfeledtetni a magyar néppel, hogy Mária oltalmában, Mária országában él, s ekként bízhat a Patrona Hungariae-ban, a Magyarok Patrónusában, Máriában, Jézus anyjában.

Az ünnepet Szent István király halála napjaként, a Szent Korona felajánlásának ünnepeként üljük. Még néhányan… Igaz, a nemzetközileg megtartott ünnep, a Mária mennybevétele kötelező ünnep, ám nekünk, magyaroknak mind egyházi, mind nemzeti elkötelezettségünket kellene, hogy tükrözze. Ezt kellene erősíteni a templomokban, újra meg kellene tanítani a népnek a Mária-himnuszokat, hogy a közös éneklésből azt az erőt nyerje vissza, amely ezer éven át megtartotta, reménnyel töltötte el, és sokszor megtapasztalt segítséget adott a nemzetnek.

Mária, a magyarok királynője ma is patrónánk, és a sok hűtlenség ellenére is nemzete mellett áll a bajban. Tisztelete minden magyar kötelessége, hiszen Máriát – számos félreértés ellenére – nem imádja a katolikus, a magyar keresztény-keresztyén ember, hanem tiszteli, szereti, mint égi anyját, akit Jézus a keresztfáról adott nekünk Jánoson keresztül, majd Szent István király Mária, az Isten-szülő oltalmába adta a hazát, a népeket és a Szent Koronát. Ma is bizalommal forduljunk Hozzá, mert ma is háború van, ma is fel kell sorakoznunk a Máriás-zászló alatt, s ma is megkapjuk azt a segítséget, amelyet ezer esztendőn át minden reménytelen helyzetben megkaptunk… és tanuljunk meg ismét együtt énekelni: Nagyasszonyunk, hazánk reménye, bús nemzeted, zokogva esd!”

(A Nagyboldogasszony ünnep meglétéről a 7. századtól vannak írásos emlékeink. Mária mennybevitelét 847-ben IV. Leó pápa tette hivatalos ünneppé. Elnevezése magyarul az 1446. évi Müncheni Kódexben olvasható először: „Marianac fel menbe vetele.”)

 

 

Stoffán György

Online Videó
The name of the author/owner
Godzsa Béla

Hozzászólások

Szalay Gergely

2021. 08. 18., sze - 08:55

Tisztelt Stoffán György úr!

Remek írás és szomorú, hogy sok igazságot takar, viszont a magyarság ősiségének kutatását ("valami igazolhatatlan ősmagyarsággal") és azoknak az eredményeinek a lekezelése, helytelen és nem is jó irány ha az ember a lelkét és azáltal a magyar nemzetét kívánja helyre tenni.

Üdvözlettel,
Szalay Gergely

Új hozzászólás