Koppány vezér áldozata III. rész – A Képes Krónika miniatúrájának üzenete

Franzoni Zoltán írta 2021. 11. 17., sze - 19:40 időpontban

Az I. rész itt, a második pedig itt érhető el.

 

Most egy olyan történeti forrással fogunk megismerkedni, melyet a hivatásos történészek soha, egy pillanatig sem tekintettek történeti forrásnak, pedig nagyon is az. Érdemes megvizsgálnunk, hogy a Képes Krónikának az eseményekhez mellékelt miniatúrája alapján, mit tudhatunk meg Koppány halálának körülményeiről. A miniatúra tanúságtételét természetesen össze kell vetnünk a már megismert történeti adatokkal, hiszen csak így válik hitelessé az összkép. Előfordul, hogy a Képes Krónika miniatúrái egészen más történetet fogalmaznak meg, mint amit a Krónika szövegében olvashatunk. Bár a Képes Krónika nem egykorú történeti forrás, ám egyáltalán nem lebecsülendő az, hogy a XIV. században hogyan látták a több mint háromszázötven évvel korábbi eseményeket.

Koppány vezér áldozata III. rész – A Képes Krónika miniatúrájának üzenete
1. kép – Koppány vezér kivégzése (A Képes Krónika miniatúrája, XIV. század).

A Képes Krónika miniatúrája jelzi, hogy István hatalmas haderőt mozgósított a „lázadó” Koppány leverésére. A képen nem kevesebb, mint kilenc katonát láthatunk részben vagy egészben. A harci lázban égő katonák a béke megbontóját, törvényen kívüli lázadót láttak Koppányban. Amikor a kezeik közé került, akkor eszerint bántak el vele. A Képes Krónika miniatúrája szerint Koppány vezér nem párviadalban halt meg, bár a Krónika szövegében ezt olvashatjuk. A miniatúrán azt láthatjuk, amint az elfogott és teljesen kiszolgáltatott helyzetben lévő, megkötözött somogyi vezért kivégzik és testét négy felé vágják. De mégis hogyan kerülhetett Koppány ebbe a helyzetbe?

Valószínű, hogy a somogyi vezér látva azt, hogy tettei milyen kiélezett helyzetet idéztek elő, tárgyalni indult az ellenség táborába, a helyzet békés rendezése érdekében. Valószínű, hogy Koppány a sereg felvonultatásával csak Saroltot illető szándékait akarta nyomatékosítani és haderejét csak a legvégső esetben fordította volna István ellen. Mivel ő volt az egyetlen, aki tisztában volt azzal, hogy miért indította el a seregét Veszprém felé, ezért ő maga indult el követként az ellenséghez. Arra számíthatott, hogy a másik oldalon István vezeti a sereget, és ha vele személyesen találkozik, akkor majd közösen elsimíthatják a kirobbant ellentétet. Azonban Koppány azzal, hogy egy hadsereg vezetőjeként bement az ellenség táborába, óriási hibát követett el. Mert bár ezzel bizonyította szándékai tisztaságát, nemes lelkületét és nem utolsó sorban bátorságát, de Koppányt az ellenség táborában nem az az István fogadta, akiről a kortárs Thietmar merseburgi püspök azt írja, hogy „Sohasem hallottam még másról, aki ennyire kímélte volna a legyőzötteket...” Koppányt az a Vencellin fogadta, akinek hazájában a hazaárulás büntetése a Karoling törvények szerint a felnégyelés volt. Vencellin és a bajorok csak egy hazaárulót láttak Koppányban, aki magyar főúrként, fegyveres haddal indult törvényes urának birtoka és feleségének otthona ellen. Koppány tragédiáját az okozta, hogy István ekkor még nem volt a táborban. Az ifjú fejedelem csak később érkezett...

A Képes Krónika miniatúráján az érkező István lova még mozgásban van, hiszen a bal első lábát emeli. A somogyi vezérnek ekkor már fejét vették, derekán és hátán is sebet ejtettek, vagyis Koppány sorsa, István érkezésekor már beteljesedett. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a somogyi vezért az ifjú fejedelem hajszolta bele ebbe az áldozati sorsba azzal, hogy az ellentét megoldását nem maga vette kézbe, hanem a bajor Vencellinre bízta. István fején vaskalap jelzi, hogy az égiekkel való kapcsolattartása, ekkor még igencsak korlátozott volt. István ekkor még nem volt koronás király. A Szent Koronával megkoronázott István, felismerte volna Koppány tetteinek indítékát és az események nem vehettek volna ilyen végzetes fordulatot.

A Képes Krónika miniatúráján István, illetve Koppány vállán egy-egy arany vállkorong jelzi a vállalásukat. Ez arra figyelmeztet bennünket, hogy a földre születésünk előtt mindannyian vállaljuk a sorsunkat. István a mutatóujjával Koppány négyfelé vágott testére mutat. De nem kinyújtott kézzel, parancsolón, mint az erdélyi Gyula elfogatását ábrázoló miniatúrán, hanem kérdőn. Mintha azt kérdezné Vencellintől: Mi történt itt? De számon már nem kérheti Vencellin tettét, hiszen ő maga nevezte ki a sereg élére és ő adott parancsot arra, hogy számoljon le a „lázadó” Koppánnyal. Nemzetünk emlékezete Istvánra terhelte Vencellin meggondolatlan tettének súlyát és immár több, mint ezer éve hordoztatja vele. Ideje lenne végre igazságot szolgáltatni a szent királynak, aki e görög sorstragédiákat megidéző események közepette vált igazán felnőtté.

Ezek után felmerül a kérdés, hogy miért ír mást a Képes Krónika, mint ami a miniatúrán meg lett örökítve és ami valójában történt? A Képes Krónika egy a magyar történelembe való beavatási utat biztosít. A beavatás egy lehetőség, amivel nem mindenki tud élni. Aki szó szerint elhiszi a szövegben leírtakat, a képeket viszont csak „díszítő elemekként” kezeli, abból még lehet nagyon jó történész, de az igazságot ezen az úton nem fogja megismerni.

A hagyomány szerint a Veszprém ostromára induló Koppány serege a várostól keletre, Sóly térségében került szembe István hadaival. Az itteni helynevek (Királyszentistván, Öskü) mintha valóban az egykori esemény emlékét őriznék. Ha valóban volt csata ezen a helyen, akkor azt régészeti feltárással egyértelműen bizonyítani lehetne. Én hajlok arra a feltételezésre, hogy semmiféle sólyi ütközet nem volt. Valószínűnek tartom, hogy a somogyi had, vezérének elvesztése után már nem vállalta a harcot, hiszen annak semmi értelme nem lett volna. A fegyverletétel azonban nem mentesítette Somogy népét a bűn alól, hogy fegyverrel vonult Álmos vére, a törvényes fejedelem ellen. A Vérszerződés nagyon keményen büntetni rendelte a hűtlenséget: 4. Ha utódaik közül valaki hűtlen lenne a vezér személye iránt, a vétkesnek vérét ontsák, miként az ő vérük omlott abban az esküben, amelyet Álmos vezérnek tettek; 5. ha valaki Álmos és a többi fejedelmi személyek utódaiból esküjük állapotát meg akarná szegni, átok alá legyen vetve mindörökké. Somogy kétségtelenül a hűtlenség bűnébe esett, ami nem maradhatott következmények nélkül. A Képes Krónika szerint István a csata előtt tett fogadalmának megfelelően elrendelte, hogy „a Cupan vezér tartományában lakó egész nép gyermekeiből, terméséből és barmaiból örökre tizedet fizessen Szent Márton kolostorának”. Vagyis Somogy népének nemcsak terméséből és barmaiból, de gyermekeiből is tizedet kellett fizetnie, ami azt jelenti, hogy ha valahol tizedik gyermek született, akkor azt a gyermeket a szüleinek Szent Márton pannonhalmi kolostorának szolgálatára kellett adniuk.

Koppány vezér áldozata III. rész – A Képes Krónika miniatúrájának üzenete
2. kép – Koppány (Kupa) vezér áldozatának misztériuma (A Képes Krónika miniatúrájának részlete).

De Koppány áldozata nem volt hiábavaló. A szerelmetes szívvel beteljesített áldozati út mindig megtermi a maga gyümölcsét, függetlenül attól, hogy tudatos-e a vállalás, vagy tisztán csak lélekből jövő. Koppány vezér áldozatának olyan hatalmas ereje van, amely máig ható üdvtörténeti jelentőséggel bír. A somogyi vezér szerelemmel a szívében, ártatlanul szenvedett vértanúságot, hiszen valójában nem István fejedelmi székét, hanem Sarolt kezét szerette volna elnyerni, vagyis a hatalomvágy bűnében, amit a fejére olvashatnánk, ártatlan volt. A Képes Krónika miniatúrája azt üzeni, hogy Koppány vére nem hullott hiába; a somogyi vezér levágott fejéből ömlő vér egy  hármas halmot öntöz. Ez ugyanaz a hármas halom, mely a magyar címerben is megtalálható. Amikor ez a hármas halom megjelenik Somogy földjén, akkor terem majd áldást Koppány vezér áldozata Somogy népének és az egész magyar nemzetnek. Azon a napon Somogy hűtlenségének bűnét örökre eltörli annak áldozata, aki a hármas halmot a saját testével megszenteli.

 

 

Borítókép: Vikidál Gyula Koppány szerepében az István a király című rockoperában (MTI/Németh György)

Hozzászólások

Árpád

2021. 11. 18., cs - 19:33

Árpád vagyok Öskün lakom,szomszéd település Sóly,ahogy az írásban is megemlítődik.Rég óta kutatom ezt a témát,de se nem krónikák,se nem szájhagyományra alapozva,hisz ez zavaros víz.Ezért én a feljebb valótól kértem segítséget,útmutatást.S hiszitek vagy sem kaptam is.De,most nem erről akarok írni.Hanem az érdekelne mit ért a cikk írója ezen a mondatán? :Amikor ez a hármas halom megjelenik Somogy földjén, akkor terem majd áldást Koppány vezér áldozata Somogy népének és az egész magyar nemzetnek. Szeretném,ha kifejtené bővebben,mit ért az alatt? Előre is köszönöm a választ!

Új hozzászólás