Bizony mondom néktek és akkor pediglen vala móka és kacagás, zene meg tánc. Az Úr 1973. évében, mikor tiszta erőből bulizott a hajdani, az akkori szülők szemével nézve, bizony nagyon züllött ifjúság.
A fiatalabb hölgyek figyelmét külön felhívom arra az el nem hanyagolható tényre, hogy a nagymami – aki most kritizálja a szoknyáik rövidségét – valaha ilyen minikben járt. Az urak „züllötten” hosszú haja pedig jól demonstrálja, hogy a fiatalok frizuradivatja sose tetszik az előző generációnak… De legalább a következőnek sem!
Sanda gyanúm szerint a „tomboló” ifjúság jócskán fogyaszthatott az alkohol nevű tudatmódosító szerből. Igen, minden előzetes híreszteléssel ellentétben, kedves unokák, ez bizony megesett a nagymamival és nagypapival is…
Határozottan emlékszem egy – ma már nagymama korú – hölgyre, akit a vállamon átvetve kellett felcipelnem az emeletre, mert alkoholos befolyásoltság okán járóképtelennek bizonyult. Most – köszöni szépen – jól van. Nem is tudom, diplomája, vagy unokája van-e több.
Sajnos, egyikért se én vagyok a felelős…
Az a nemzedék se forgatta meg a világot, ahogy – valószínűleg – a most aktuális sem fogja.
Mi se voltunk jobbak. Csak mások…
A borítóképen bulizó fiatalok 1973-ban/Adományozó: Erky-Nagy Tibor / Fortepan 13979.
Új hozzászólás