Megmérettetésem a 2021 –es „esztendő” tükrében

Tóth Margit írta 2021. 12. 31., p - 21:29 időpontban

Szép kerek esztendőmnek  roskadó termése… Ha  meg nem szólalhatnék, az nem es én „vónék”. Jobb felé terelni a világot, világodat ahhoz fel kelle nőnöd önmagahoz. Meg kelle tapasztalnod körüled mások is vannak. -Csak akkor és csakis akkor kiálthatod bele a világba, világodba: A világ egy és én benne más akarok lenni!

Miért is ne, ezen  esztendő ( 2021) megtaníta kesztyűbe dudálni. Formálta jellemed, személyiséged, s benned az embert… Másabb, érettebb lettél.  Íme, az ember - gyarló, esendő. Te sem valál és vagy, fogd vissza magad, a tökély szímbóluma- mondám magamnak, magamról.

Megismerni megtapasztalni, átélni... mit is? Szemtanúja vagy egy emberi ész, elme egy élet alattomoson lassú hervadásának. Mi az amit emberileg tehetsz érte?

Mentőövként nyújtani két kezed jaz esztendő széltében- hosszában az abba görcsösön  belekapaszkodónak, hogy napjai elviselhetőbbek legyenek. Csakhogy ide szív kelle- Nincs olyan, hogy muszáj, szánalom, sajnálat, fájdalom, kötelességtudat. Ha ilyesformán állsz a dolgok mellé megette a fene. Ne tedd! Amit tenned kelle azt szeretet, hűség, féltés,  türelem, odafigyelés, gondozás, emberi mívoltod teljes egészébe tegyed. - mondám magamnak magamról.

Megismerni, megtapasztalni, átélni... mit is? Fáradtan ébredsz. Húz magához az ágy. Maradnál még. Oszt elszakad türelmed fonala. Kiborulsz. - Kész! Vége! Elég volt! Feladom! De... de fel kelle kelned muszájból. És ez a muszáj ott van benned. Ösztönösön ösztökél. Talpon vagy. Kezdődik minden előlről. Nyújtod két kezed az abba belekapaszkodó sorvadó életnek. (Nem fáj sehol, csak nincsen testem-szerinte) Így telnek a napok, napszakok. A végén odajutottál,  alíg várod este legyen és jöjjön az éjjel setét világa. Letetted a napnak nehezebbik terhét. Egy kicsikét felszabadultál, magad vagy magadnak. Szabadon engeded képzeletid, álmaid, vágyaid álomvilágát. Szabad utat kap a lelked is. S akárcsak a szerelmetösen szép bajlátotta fődeden a virágot csókoló kicsi madárkád, szárnyal a magosság felé miközben Tündérkertjében fújja énekit maga örömire, maga szépségire.

Na szóval, számadásként… Hogy mit mutatsz fel? Hogy mit tettél le ezen esztendő (2021) asztalára? Hm, mit is… Már az is valami, ha reggel kiszeded magadot az ágyból. Indul a nap s te napestig teszed dolgodat. Írni? Egyszerűen irnod kelle, mert az olyan lelkednek, mint a levegő, mint anyádsütötte kenyér. Írnod kelle magad szépségire, magad örömire. Szerzői mívoltommal nem dicsekedhetek. Legyen ez a magam gyávasága, hibája. Isten áldásával adassék meg azoknak, akik erre méltóbbak. Minden tiszteletem.

Van amire te is büszke vagy… Megdolgoztál érte. Hiszen ez az év embert faragott belőled, másat, érettebbet. Sok csatát elvesztettél ez igaz, de a háborút megnyerted. Mit is? – Megtanultad észre venni  a setét fellegek megett a napot! Hogy ez hogy sikeredett? Nem vala könnyű, megküzsdöttél érte. Sokat, sokszor perlekedtél isteneddel, amíg megértetted, hogy panasz, zokszó nélkül kezelni tudd a hírtelen jött bajok, szomorodások súlya – terhét.

Megtapasztaltad, átélted... mit is? Ezen  esztendő sirámainak sirámit. Ebben az évben sok jó ismerősöm áment mondott e földi világnak – Emlékük legyen áldott! Béke poraikra- Megtapasztaltad  a szép pillanatok tiszta örömeit. Köszönöm ezt  unokáimnak és minden jó ismerősömnek- szeretettel, tisztelettel- Adjon az Isten mindannyiótoknak egy szebb jövőt, holnapot!

Baj van a világgal, jobb felé terelni, mely írtózatoson gurul lefelé a lőtön vesztibe s benne világom, miközben sok igazságra rájöttem. Csupa külszín, csupa álarc a világ! Romlását megállítanod kelle. Addig nem sikeredik amíg benned sincs minden rendben, amíg nem szembesülsz önmagaddal- Ki vagy Te?

Ökölbe szorított kézzel dolgozz, hallgass ez a magunkfajta, az én fajtám sorsa. Mióta is? Egyenes gerinc, egy kimondott szó, egy kézfogás s a rend hajdanán megpecsételtetett-   Soha ne felejtsd el honnan jöttél, mert az ők nyelvük az te nyelved is minden bútól- örömtől virágba borulva. – mondám magamról, magamnak.

Végezetül:

A megpróbáltatások, buktatók, küzdelmek, ellentmondások, a csakazértis, a szép pillanatok  napjainak éve volt ez az esztendő. Mindannyian győztesei vagyunk akik reggel felkelünk  és végigéljük napjainkat tisztán, emberül. -legalábbis nekem igen.

Isten segedelmével és általad 2021-es év lett lelkem, teherbiró képességem edzettebb, felékesítve jazt magam s a körülem lévő világ  sikerélményiből kirakott diadalút koszorújával. - Ennyi, amit asztalodra letehettem 2021-es „esztendő”.  

Úgy szeretem Sepsiszentgyörgyöt, hogy nem feledhetem Gidófalvát!!! - Belőlem ennyi tellett de az igazbúl, tisztán… - köszönöm, köszönöm, köszönöm szépen- szeretettel, tisztelettel.

2021. December havában…

 

 

A borítókép forrása: Patheos.

Új hozzászólás