Mottó:
Egy erős férfira a nő felnéz és tiszteli. Nem, nem a dagadó izmokról beszélek, hanem a férfiúi lélek erősségéről! Az igazi férfira a nő számíthat és képes boldoggá tenni a nőt. A nőt és vele együtt önnönmagát.
NEMZETKÖZI FÉRFINAP VAN MA
Először azt hittem, hogy ez egy bugyuta vicc, majd kicsit utánanézve kellett rájönnöm, hogy valóban egy évek óta meglévő ünnep. Amiről nem tudunk! Vagyis az is meglehet, hogy egyedül az én tájékozatlanságom hibája, hogy eddig nem hallottam e jeles napról.
Tudja a csoda, hogy most - amikor kellő ismerettel bírok a dologról és a nagyvilágban vírus tombol - akaratlanul is Robert Merle: Védett férfiak c. utópisztikus regénye jutott eszembe, ahol a járvány kőkeményen átformálja a társadalmat és a férfiak tömeges pusztulása okán, egyedül a női nem uralja a világot.
Nesze neked „szép” férfinap!
Igazából azt kell, hogy mondjam, hogy mára felborultak a nemek szerinti szerepek. Lassan már nem a férfi verseng a nő kegyeiért, hanem a hölgy szerzi meg magának az urat. Ugyanakkor egyre több a szingli nő és az egyedülálló férfi.
Egyedül állni meg nem jó!
Az ember nem a múltat sírja vissza - hiszen az idő az eltelt időt meg tudja szépíteni - inkább azokat az értékeket, amikor a lányokat és a fiúkat felkészítették az életre, lásd iskolai háziasszonyképző, vagy a cserkész, avagy a Levente-mozgalom.
A „kisasszony”18 éves korára minden számára szükséges dologhoz értett. Igen, megtanultak varrni, hímezni, főzni, mosni és mindent, ami egy akkori nő dolga volt. Nem beszélve arról, hogy a fonóban az idősebb, tapasztaltabb nők járatossá tették őket az ún, női testi-lelki dolgokban is.
Az éra „jelszava” volt hölgy-kérdésben:
„A nő elsőrendű, Istentől kapott hívatása az anyaság, és a gyermeket, gyermekeket nevelő anya megérdemli a férfiakkal való társadalmi egyenlőséget!”
A fiúk a cserkészetben tanulták meg a fegyelmet, a tiszteletet az idősebbek és önmaguk (!) iránt, valamint a szabadban végzett elfoglaltságon sportoltak, túráztak és készültek a levente-életre...
Leventeként fiúk katonai előképzését és nemzeti szellemű nevelését kaptak, a testnevelés mellett jelentős hangsúlyt fektettek a fegyelemre és a valláserkölcsi nevelésre is.
S, ha a hölgyeknél éra-jelszavát használtunk, akkor az egykori férfiakét és írjuk le:
„Isten, haza, család!”
Mondom, nem a múltat szeretném visszahozni, csak megőrizni belőle az értékeket, a jót. Mert a mában ezt a kérdést is túlbonyolítjuk.
Mi lenne akkor, ha minden úgy lenne, ahogyan lennie kellene?
Ahogyan kell, ahogyan való!
A férfi férfi lenne, a nő meg nő.
Nem ez lenne a jó?
Zetényi-Csukás Ferenc
Új hozzászólás