Kedves feleim, bocsássátok meg nekem, hogy olykor rettentő jól mulatok az aktuális erkölcscsőszök felháborodásán. Bezzeg a mi időnkben! Bezzeg anyáink idejében! Még nem így öltöztek a lányok! Merő egy erkölcstelenség, az a feszes nadrág, az a pocimutogató top!
És azok a táncok! Már a rock and roll-ról és twistről is megállapították egyesek, hogy egyenesen a sátán sugalmazására pusztítanak ezen a földön, amí meg ebből következik: fertőbbek a fertőnél!
Bezzeg a régi szép időkben, amikor még jó erkölcs dívott!
Akkor tiltották a hopszázást…
Hogy mi az a hopszázás? Ha valaki olyan öreg, mint én, az minden bizonnyal látta a Mágnás Miska című filmet, ahol Gábor Miklós és Mészáros Ági mutatta be a Hopsza, Sári, hopsza hó című dalt és táncot. Az úr megfelelően snájdig, a hölgy gyönyörű és fantasztikusan forog, szóval tuti a filmsiker.
Maga a hopszázás persze jóval korábbi, nagyjából ükanyáink járhatták először valamikor a 20. század elején. Azt az apróságot persze hozzátenném, hogy azokban az időkben a parasztlányok, asszonyok nemigen hordtak bugyit. Alul a pendely dívott, ami egy vékony anyagból készült alsószoknya volt , ami persze előírásszerűen lebbent az ugrós, forgós táncoknál. Azaz ükapáinknak nem kellett sokat strapálniuk magukat a fantáziálással…
Persze a töretlen fejlődés – valamint a városi szolgálatból hazatérő cselédlányok – utóbb vidéken is elterjesztették a bugyiviselés divatját, de addig a helyi erkölcsökre ügyelők legfeljebb annyit tehettek a felnövekvő nemzedék morálja védelmének érdekében, hogy tiltották a hopszázást. Ahogy a magam idejére és az akkor tiltott táncokra visszaemlékszem, nem túl sok sikerrel.
De ez általában így megy. A tüzes ifjúság mível valamit, ami az idősebbeknek meg nem tetszik. Arra már nem emlékeznek – vagy csak nem akarnak? –, hogy anno maguk is megérték a pénzüket, hát kitör a fene nagy nemzedéki ellentét, amely pont olyan mondvacsinált, mint a legtöbb „nagy ellentét”. A gerjesztőik valamiért úgy képzelik, hogy ez így a jó és csak az ő álláspontjuk lehet a helyes, aki meg nem osztja nézeteiket, az minimum a pokolra való.
A többiek meg remekül megvannak a hopszázással, a twisttel, a rock and roll-lal, a pogóval – ez az én ifjúkoromban dívott – és olykor dühöngenek, olykor meg csak mulatnak a kiváló felháborodókon. Olykor még rá is tesznek egy lapáttal: Tessék csak mérgesnek lenni!
Ilyenkor szokták elkönyvelni őket lázadó ifjoncoknak. Mint ükanyáinkat…
Amikor először láttam, még fogalmam sem volt, mi az a hopszázás. Ebből kifolyólag: muszáj volt utánanézni.
Új hozzászólás