Kiss Istvántól kaptam egy levelet az alábbi képpel (1. ábra) és közlésekkel, amelyért itt is köszönetet mondok:
1. ábra. Magyar hieroglifákkal díszített VII-IX. századi idolok, Bojna (Szlavónia, Horvátország)
"Egy sírban találva 2011 és 2015 között a szlavóniai Glina városa közelében Bojna nevü falu mellett Sisak-Moslavina megyében. 7-9 század. ... Magyar irodalom ezekhez a leletekhez nem létezik. Horvát irodalom viszont csak, ami a helyi vagyis a sziszeki újságban jelent meg, vagy esetleg egy zágrábi újságban. ...
Projekt koordináció:
Ph.D. Ivana Miletić Čakširan, a Horvát Köztársaság Kulturális Minisztériuma Kulturális Örökségvédelmi Igazgatóságának Természetvédelmi Osztályának és Felügyeleti Osztályának Sisakban működő természetvédelmi osztályának vezetője; tel. 044 51 51 80; Mobil 099 21 67 706; ivana.miletic@min-kulture.hr e-mail címen található. Koordináció a zágrábi Régészeti Múzeumban:
Davorka Maračić, marketing és PR munkatárs, Marketing és PR osztály; tel. 01 48 00 008; Mobil 095 43 23 188; e-mail dmaracic@amz.hr
Anita Dugonjić, kurátor, Középkori Tanszék; tel. 01 48 00 011; e-mail adugonjic@amz.hr"
Az idolokon a jobbára alfabetikus székely írás elődjének, a magyar hieroglif írásnak a szójeleiből alkotott mondatjeleket látunk. Az összetevők jól egyeztethetők a hunok és avarok által is használt magyar hieroglifákkal (ősvallási vonatkozású szójelekkel) és a belőlük kialakult, napjainkig folyamatos használatban maradt székely rovásbetűkkel.
A lelőhely rövid története
A közeli Sziszeket (horvátul Sisak, latinul Siscia) kelták alapították a Kr. e. IV. században. A római korban Siscia Pannónia egyik legfontosabb városa, 297-től Pannonia Savia tartomány székhelye, ahol pénzt vertek és püspöke is volt. A bojnai idolok - az írás és a nyelv azonossága alapján - az avarhun uralom, vagy hatás dokumentumai. Különösen fontos adat a 3. idolon lévő, fát ábrázoló tapar "szabír" ős mondatjel (Patkanov szerint a tapar a szabírokat jelöli). A szabírokról Jordanes írja meg, hogy ők az igazi hunok utódai. Az avar Baján még a sztyeppén csatlakoztatta őket és együtt vonultak be a Kárpát-medencébe. Itt legyőzték a gepidákat, majd 568-ban kiszorították onnan a longobárdokat is.
A szlávok a VII. században érkeztek erre a vidékre, esetenként az avarok segédcsapatai voltak. 626 nyarán a bizánci fővárost a kagán kezdeményezésére avar és alárendelt szláv seregek kezdték ostromolni. A szlávokat részben az avarok, részben a bizánciak telepíthették a határterületeikre határőröknek. Az avaroknak a frankokkal szembeni térvesztésével párhuzamosan a szlávok egyre meghatározóbb szerephez jutottak. Rómában III. Leo pápa 800-ban koronázta császárrá Nagy Károlyt. Ezzel lehet összefüggésben, hogy 810-ben Sziszekben rendezte be székhelyét az első szlavón herceg Ljudevit Posavski, aki 819 és 822 között folytatta a frankokkal vívott harcot. A pannóniai hercegség bukása után Sziszek frank uralom alá került.
A szakirodalomban ellentétes értékeléseket olvashatunk a szabír-magyar azonosság kérdéséről. Két ok miatt sincs okom a hivatásos kétkedők álláspontjának elfogadására.
- Egyrészt tapasztalom a "tudományos konszenzus" részéről a tudatos történelemhamisítást (például Jordanes szavainak félremagyarázását), a leletrongálást (lásd a budapesti késő középkori jelvény jeleket hordozó felületének lereszelését!), a cenzúrát és a hasonlókat. Intő példa a nikolsburgi ábécében megőrződött tprus mondatjellel kapcsolatos szégyenletes akadémikus cselekménysor is (lásd erről A temporius téveszme diadalútja!).
- Másrészt egy általuk figyelembe nem vett új forráscsoportra, a magyar hieroglif írással írt nyelvemlékekre (mint például a most tárgyalt bojnai idolok jeleire) is építhetek.
Az első idol
2/a. ábra. Bojna 1. idol, hatszor szerepel benne a nagyon nagy szövegfordulat és kétszer az él hieroglifa
A balról első idolon kétszer szerepel egymás fölött a Nagyon nagy, nagyon nagy, nagyon nagy Szár ten él, mai magyarsággal a Nagyon nagy, nagyon nagy, nagyon nagy Úr(is)ten él mondat. E mondatokból figyelemre méltó a nagyon nagy fordulat és az él hieroglifa, mert ezeknek kitűnő párhuzamát ismerjük a hun és szarmata írásemlékek közül (2/b - 2/e. ábra).
2/b. ábra. A turulos kercsi ékszertöredék lyuk/Lyukó, szár, nagy és Üdő hieroglifái (balra), a kercsi hun ékszertöredék (középen) és a kercsi hieroglifáknak megfelelő székely "ly", "sz", "n" és "ü" rovásbetűk (jobbra), az olvasat: Lyukó szár a nagyon nagy Üdő, mai magyarsággal: Lyukó úr a nagyon nagy idő(isten)
2/c. ábra. A Nyergesújfalu Sánc-hegyen előkerült hun nagyszíjvég (középen), a hun nagy és szár/sar hieroglifák (balra, fentről lefele), valamint a székely írás e hieroglifákból keletkezett "n", "sz" és "s" rovásbetűi (jobbra) a szíjvég olvasata: Bél a nagyon nagy úr
2/d. ábra. A csömöri hun cikádafibula (középen), a fibula ég, él és lyuk/Lyukó hieroglifái (balra, fentről lefele), valamint a hun hieroglifák megfelelői a székely írásban: a "g", "l" és "ly" rovásbetűk, az olvasata lentről felfele: Lyukó él az égben
2/e. ábra. A filipovkai szarmata aranyszarvas és hieroglifáinak magyar párhuzamai, az ábra bal alsó sarkában látható szarmata él hieroglifa párhuzama megjelenik az 1., 3., és 4. bojnai idolon is
A második idol
3/a. ábra. Bojna 2. idol
A balról második idolon a Ragyogj! Dana ten sar. Ragyogtál. mondatok olvashatók. Ez egy istenidéző szertartás szövegkönyvének vázlata. A szövegből a Dana ten, mai magyarsággal: Dana isten szófordulat több helyről ismert (3. ábra). Itt Dana az isten egyik neve. Erdélyben ma is használják a Dana verjen meg! mondást. A Dana ten jelpár felett egy sar "sarok, úr" hieroglifát fog közre két ferde vonal (a székely írás "r" betűjének megfelelője). E ferde vonalak egyike a Ragyogj!, másika a Ragyogtál. szavakat rögzíti. Ezek jelzik, hogy itt egy istenidéző szertartás szövegkönyvének vázlatával állunk szemben.
3/b. ábra. A Nagy Károly által az avar kincstárból elrabolt aranytárgyak egyike a Dana ten országa (mai magyarsággal Dana isten országa) mondattal a Conques-i kincstárban
3/c. ábra. A székelyderzsi tégla rovásfeliratának elolvasása 1938 óta meghaladta a "tudományos konszenzus" lehetőségeit, mert a középen lévő, szójelekből alkotott Dana ten "Dana isten" ligatúra létét nem képesek megemészteni
3/d. ábra. A somogyvári (Magyar Kálmán nyomán, balra) és a magyarszecsődi (Fettich Nándor nyomán, középen, ebből ma már csak egy kereszt látható) és a vizsolyi Dana ten "Dana isten" mondatjel
A harmadik idol
A balról harmadik idol mondatjelének központi eleme a három ágpárral rendelkező égig érő fát ábrázoló tprus (tapar us "szabír ős") hieroglifa. A Berze Nagy János által ismertetett szibériai mítoszok szerint a fa ágai az égbolt súlya alatt hajlanak meg. E jelforma legkorábbi előfordulása a 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszoborról ismert, amelynek feltalálási színhelye földrajzilag nincs túl messze az idolok lelőhelyétől. Ez a hieroglifa a tehénszobron a ten "isten, élet" jelentést rögzíti. Mint a régi szójelek általában, ez is több jelentést hordozhatott. Közülük a ten "Isten, élet" jelentést ma már csak az egyetlen ágpárral rendelkező jelváltozathoz kötjük (3. ábra). Ez megtalálható a székely jelek között is. A több ágpárral rendelkező tprus "szabír ős, isten" változat is megőrződött a székely írás nikolsburgi ábécéjében, de a használatára már nincs példa. Az avar korban azért jelölhette a szabírok ősét (az istent), mert az isten szavunk egy "ős élet" értelmű összetétel, tehát az ismert alkalmazások szemantikája (4. ábra) logikus és összetartozó.
A balról harmadik idol olvasata lentről felfele: Nagyon nagy, nagyon nagy, nagyon nagy sar tapar ős él, mai magyarsággal: A Nagyon nagy, nagyon nagy, nagyon nagy úr, a taparok őse, él. Patkanov közölte az 1800-as évek végén szibériai földrajzi nevek alapján, hogy a szabírok egyik neve a tapar volt. A harmadik bojnai idol az avar időkben Szlavóniában élő szabírok jelenlétéről tanúskodik.
4/a. ábra. A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobron a szaporítás szervén jelenik meg a ten jel képszerűbb változata
4/b. A Gizella-kincs avar készítésű turulos fibuláján szintén a termékenység szervére tették a ten hieroglifát (annak egyszerűbb változatát)
Irodalom
Berze Nagy János: Az égigérő fa, Pécs, 1958.
SZ. Patkanov: A szabirok nemzetisége, Ethnographia, XI, 1900.
Z. Tóth Csaba: Az aranyfejedelem éneke, egy osztják hõsi ének és szabir vonatkozásai, Országépítő, 3. sz., 2005.
Horbulák Zsolt: Konstantinápoly 626. évi ostroma: mítosz és valóság, AETAS 25. évf. 2010. 3. szám.
Szabirok a magyarok a szabirok a magyarok a, Nyelv és Tudomány, Rénhírek (nyest.hu)
Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.
Varga Géza: A csömöri hun cikáda fibula hieroglifikus "Lyukó él/lakik az égben" mondata
Varga Géza: Istenidéző szertartások szövegkönyve
Varga Géza: "Dana ten országa" hieroglifikus mondat a Nagy Károly által az avaroktól rabolt ékszeren
Varga Géza: Jordanes Getikájáról és a szabír néven szereplő hun-utód magyarokról
Varga Géza: Jordanes Getikája Kiss Magdolna ferdítésében
Varga Géza: Budapesti késő középkori jelvény bibliográfia
Varga Géza: A temporius-téveszme diadalútja
Varga Géza: A filipovkai szarmata szarvas jelei
Varga Géza: Hun szíjvég a hieroglifikus "Bél a nagyon nagy úr" mondattal Nyergesújfalu Sánc-hegyről
Varga Géza: A székelyderzsi Dana ten mondatjel és társai
Varga Géza
Új hozzászólás