Levél Frölich Róbert országos főrabbinak

LEVÉL FRÖLICH RÓBERT ORSZÁGOS FŐRABBINAK!

-Lázár János kenderesi kijelentései kapcsán-

https://telex.hu/.../horthy-miklos-kenderes-lazar-janos...

 

 

Először is nem gondolom, hogy Lázár miniszternek szüksége lenne pártfogóra, így nem is helyette, hanem az ún, Horthy-ügy kapcsán kívánom Önt megszólítani:

Sokszor írtam már, haragudni nem segítek senkinek és a gyűlölet tengerébe sem leszek vízhordó. A gyűlölet nem old meg semmit, csak indulatokat gerjeszt. Konfucius már jóval előttünk megmondta:

„Mielőtt bosszút állnál valakin, két sírt áss!”

Soha nem származás, vallás vagy bőrszín alapján tettem értékítéletet, hanem csak az elvégzett cselekedetek után. A magyarság nem a test, nem a vér, hanem a lélek kérdése- mondja Györffy István. A kijelentésével teljes mértékben egyet is értek. Magam is sokszor leírtam, hogy a magyarság kérdése nem csupán „kinek a fia vagy”, hanem minőség kérdése. Amit biztosan tudunk, hogy összeköt bennünket a közös nyelv és a közös történelem, s bizony a magyar zsidósággal való históriánk régtől fogható.

Az alábbi dolgozat-ennek tükrében- Venetianer Lajos (1867- 1922) „A magyar zsidóság története” c. 1922-ben megjelent könyvén alapul. Betűt el nem véve, mondatot hozzá nem téve, csupán elemezve és vizsgálva - minden esetleges elfogultságot nélkülözve- a jó tollú kecskeméti rabbi fiának jeles munkáját.

Mielőtt, azonban ezt megtennénk - rövid kitérőt kívánok eszközölni - a történelem útján, hogy választ nyerhessünk arra, hogy - összehasonlítva más nemzetekkel- vajon, hogyan viszonyult zsidósághoz a mindenkori magyarság?

A zsidók furcsa szokásai, a különös megjelenésük, a saját törvényeik szigorú betartása, közösségük zártsága, de leginkább felfoghatatlan felsőbbrendűségi tudata, már nagyon régtől kezdődően megkülönböztette őket más nemzetségektől. Mindezek törzsi istenük, Jahve parancsaiból következik, aki „kiválasztotta” őket a világ összes népei közül s parancsot adott nekik, hogy évezredekkel előbb- Palesztina területére érkezvén- gyilkoljanak le minden férfit, nőt és gyermeket, vágjanak le minden állatot és minden élőt kivétel nélkül:

„Ne hagyj életben egy lelket sem! Irtsd ki őket mindenestül; a hettitákat, az emóriakat és a kánaániakat, a perizzieket, a hivvieket és a jebúsziakat, ahogyan megparancsolta neked Istened, az Úr” (5 Mózes 20, 16-17)

Az egységessé és magyarrá (megyerivé) lett törzsek érkezése előtt, kétségtelen tény, hogy sok nép – rokon-nem rokon - lakta egykoron a Kárpát-medencét; pannónok, azalok, kelták, szkíták, stb, majd az ie. I. században a Római Birodalom kézére jutott Pannónia egy része. A rómaiakat követték a gótok, a longobárdok, gepidák, a hunok, germánok, szlávok és avarok. A római légiók fegyvereinek árnyékában zsidó kereskedők is érkeztek Pannóniába.

Gyülekezetük létszáma csekély volt s kétséges, hogy megérték-e a magyarok 895. esztendei "honfoglalását" (hazatérését). A törzsszövetségünkkel tartó kabar (kazár) törzsek ugyan türk származásúak voltak, de egy részük kétségtelen tény; zsidó valláson élt (vérségileg semmi közük nem volt Izrael szétszóródott törzseihez).

1050-ben, az Esztergom városában élő zsidó hitközség már templomot tartott fenn, egyházi bírósága volt s bántódás nélkül gyakorolhatták hitüket. Zsidók, mint adószedők, pénzváltók és pénzügyek intézőjeként (is!) tevékenykedtek az országban. 1092-ben, Szent László király uralkodása alatt a pápa nyomására a szabolcsi zsinat hozta meg az első zsidókkal is kapcsolatos törvényt: eltiltotta a zsidó-keresztény házasságot (a keresztény-más vallásút is), eltiltotta a zsidót (és más vallásút is) a keresztény rabszolga tartásától és megtiltotta a keresztény ünnepen, vagy vasárnapon való munkát minden felekezetnek.

Könyves Kálmán királyunk 1100-ba enyhítette a törvényt, a más felekezetűek „pogány” rabszolgák tartásáról, és a zsidóknak olyan módon kedvezett más szabályozási dolgokban, amelyek messze felülálltak a külföld hasontárgyú intézkedéseinél.

II. Endre 1222-ben az Aranybullában rendeli el, hogy „kamaragrófok –pénzverde, só- és adóhivatalnokok, csak nemesek lehetnek, de zsidók és izmealiták nem”. Ezt a király saját maga hirdette törvényét (ezt sem) tartotta be, továbbra is számosat közülük megtartott tisztségében, pl Téka gróf. IX. Gergely pápa számon is kéri királyunktól (1225-ben és 1231-ben), aki a pápai utasítás előtt kénytelen volt meghajolni és 1233-ban a szentszéki követ előtt esküt kellett tennie, hogy ezentúl nem tűr meg zsidót a közhivatalokban és rendeletben erősíti meg, hogy a zsidók és izmealiták megkülönböztető jelet viseljenek.

Mindössze 1239-ig tartott-közben a kényszerből cselekvő II. Endre elhunyt- IV. Bélát az új pápa (IX. Gergely) felmentést adott a zsidók részére, csupán azt kötötte ki, hogy minden izmaelita és zsidó tisztségviselő munkáját egy keresztény felügyelje.

IV. Béla 1251-ben szabadalmi levelet adott ki a zsidók részére, ami elrendelte, hogy ők a királyi kamara része és közvetlenül a király védelme alatt állnak. 1262-ben az újabb pápa (IV. Orbán) levélben fedi meg a magyar királyt, hogy az a közjövedelmeket bérlő zsidók mellé nem állít keresztény ellenőrt és túl nagy bizalommal van a zsidók felé.

Károly Róbert király teljes polgárjogot adott a zsidóknak, de az őt követő Nagy Lajos már válaszút elé állította őket; vagy keresztényhitre térnek, vagy kiutasítja a zsidókat az országból. Végül is a király a törvényét csak részben foganosította és négy év múlva (1364-ben) hivatalt állított fel részükre (zsidók saját bírája) és kitérésüket is elfogadta. 1365-ben nevezte ki az első zsidóbírót, Simon mester személyében, utána Jakab tárnokmestert és sorban a többieket.

Erzsébet királyé idején Zámbó Miklós hatalmaskodott a zsidókkal, ezért őt a királynő felmentette állásából és elégtétel megadására kötelezte.

Zsigmond király az Ausztriából elűzött zsidókat befogadta és az őt követő királyok, kormányzók (Albert, Hunyadi János, V. László, valamint Mátyás) nagy elfogadással voltak a zsidók felé. Még Mátyás özvegye és Corvin János is figyelmeztette a nagyszombati magyarokat, hogy a zsidók a királyi kincstár alkalmazottai és királyi védelemben állnak.

II. Lajos trónra lépésekor elrendeli a zsidók jogainak megtartását és kiváltságaikat, míg 1526-ban Mohácsnál király, főúr, s ország mellett a zsidó is vesztes lesz, de 500 esztendőig kis hibákkal békés volt a magyar-zsidó együttélés.

A török-korban az iszlám hit sokkal megengedőbb volt a kereszténynél, a zsidók szabadon kereskedhettek, sőt Buda visszafoglalása után (1686) sok zsidó ment a törökök után.

A Habsburg királyaink nem bánnak kesztyűskézzel a zsidókkal. I. Ferdinánd adja ki rendeletében, hogy a zsidók kötelesek ruhájukon sárga gyűrűsfoltot hordani és Rudolf lesz az, aki 1578-ban kétszeres házadóval sújtja a zsidókat. III. Ferdinánd 1647-ben kimondatja: „vámok bérlésétől mozdíttasanak el a zsidók, kik az ország jogainak nem részesei”.

II. Károly és I. Lipót uralkodása alatt is jog nélkül élnek a zsidók és helyzetük nem változott Mária Teréziánál sem. De vajon, hogyan nézett ki a középkori Európa zsidóssággal kapcsolatos álláspontja?

Az első keresztes hadjáratok idejétől a francia és Rajna-menti városokban ölték halomra a zsidókat. Franciaországból 1306-ban, Angliából 1290-ben, majd a német városokból 1348-ban, végül Bécsből Lipót császár űzi ki őket „örökre”. Sok zsidó kerül ezekből az országokból- a pogromok elől-lengyel földre, vagy cseh városokba és az akkori észak magyar határ melletti iparvárosokba. Magyarországon nem voltak pogromok.

II. József (1741-1790) uralkodása alatt került sor a „türelmi rendelet kiadására, amely alapján szabad vallásgyakorlatot hirdetett és a zsidók is szabadon költözhettek a Habsburg birodalom egész területén. S a zsidók tömegesen érkeztek a birodalom területeire: Csehország, Magyarország, Ausztria), ahol őket megértéssel fogadták.

1832-ben az országgyűlésen Deák Ferenc állt ki a zsidók ügyében és 1840-ben is jogaikban tovább léptek. Az 1848-49-es szabadságharcban a tótok, szerbek, oláhok és horvátok kivonták magukat, de sok zsidó a magyarokkal együtt harcolt,pl Lüllei Emánuell, Ganz Ábrahám és honvédek, tisztek és sokan mások is. Klapka György nyilatkozata:

„Az én zászlóaljam (veszprémi) nyolcszáz főből állott, annak tizenketted része volt zsidó, de tudom, hogy a szegediben is éppoly sok volt”. 1867-ben nyertek a zsidók végre emancipációt a polgári jogok és politikai jogok élvezésére.

A zsidó állam megálmodója, Herzl Tivadar magyar-osztrák zsidó származású volt, 1897-ben ő szervezte meg az első cionista világkongresszust, amelynek élete végéig elnöke is volt.

Ez már okot adott a kor zsidóellenességének.

Az I. világháborúban a zsidók is nagyszámmal vettek részt és Ferenc József császártól bárói és egyéb más címeket is nyertek. A háborút követően (1927-ben) megalakult Magyarországon a Magyar Cionista Szövetség, amely a németek bevonulásáig (1944. március 19.) törvényesen működhetett (Egyébként a zsidó Rákosi Mátyás tiltotta be 1947-ben).

A cionizmus bántotta a magyarságot, akik asszimilációt ajánlottak a zsidóknak, mert ők beilleszkedést és aktuális hazájuk társadalmába való együttélés lehetőségét ajánlották a zsidóságnak. 1919-ben Kun Béla és Szamuely Tibor mellett számos zsidót azonosítottak a proletárforradalommal és az sem segítette a zsidók ügyét, hogy voltak olyan foglalkozások (bankár, jogász, filmipar, újságírás, stb), amelyekben a zsidók számarányukhoz képest jelentős túlsúllyal bírtak, és még sok-sok minden más…

A Horthy-éra Magyarországáról:

„Magyarország javára szól, hogy ameddig Németország meg nem szállta, az ország a Németországból, Ausztriából, Lengyelországból és Romániából menekült zsidók utolsó mentsvára volt Közép-Európában.” (Anne O’Hare Mc Cormick, New York Times 1944. július 15)

„A zsidók nem szenvedtek annyit, mint a szomszédos országokban élő zsidók, mert a legrosszabb üldözés csak azután kezdődött, hogy a németek 1944-ben teljes mértékben a markukba kaparintották az országot. Az előtt zsidó vállalkozásokat ’árjásítottak’, de az átvevők közül sokan a tulajdonukból megfosztottak barátai voltak és a vagyonukat őrizték számukra.” (Mc Cormick, New York Times, 1945. november 26-i szám)

Montgomery nagykövet így emlékezik Horthy Miklósnak a zsidók iránti érzéseiről:

„Szemében a zsidók emberek voltak, mint ahogyan példaképének, Ferenc József császárnak is, akinek uralkodása idején zsidó szülők gyermekei lehettek a vezérkar tagjai, tábornokok és tengernagyok. A kormányzónak az antiszemitizmussal szembeni ellenállását Magyarország prímása, Serédi bíboros és mindkét egyház osztotta. A parlamentben a kormányzónak a kérdésben elfoglalt nézetét nagy hangerővel osztották az arisztokraták is, akik exkluzív klubjukban, a Nemzeti Kaszinóban olyan dalt énekeltek, amelynek refrénje így hangzott: ’Nem, nem vagyunk árják…’ Ez arra utalt, hogy a magyarok turáni származásúak.”

A zsidótörvényekről ezt írja emlékiratában az Egyesült Államok egykori budapesti nagykövete:

„Magyarországon a zsidók biztonsága nagymértékben annak volt köszönhető, hogy milyen törvényeket hoztak korlátozásukra. Ezek a törvények ugyanis azt a látszatot keltették, hogy Magyarország eleget tesz a zsarnok követeléseinek, de valójában éppen ezeknek a törvényeknek a segítségével fel tudott fennmaradni, mint menedéket nyújtó oázis. Ha megtagadta volna, hogy bármilyen törvényt is hozzon a zsidók ellen, a zsidók tényleges biztonságának időszaka kétségtelenül sokkal gyorsabban véget ért volna, mint a valóságban.”

„És az én fajom? Én nem félhetek a fajomért!? Az én fajom nem szenvedett eleget?! A háború folyamán elvetődtem Magyarország minden pontjára. Voltam a fronton, a front mögött, falun és városban. Láttam mindenféle embert, mindenféle viszonyokat. Voltam nyáron a fürdőkben, a Tátrában, a Balatonon, mindenütt, ahol egészséget isznak és örömet élnek. Kik voltak ott? Zsidók, zsidók, zsidók. Menj a színházba, a mulatóhelyekre, mindenüvé, ahol élvezetet zabálnak. Kik élveznek? Zsidók, zsidók, zsidók. Menj a városokba, kiket emelt fel a sárból a háború, kiknek csordult teljes dézsával a háború emlője? Kik lettek az élet urai? Zsidók, zsidók, zsidók. Nézd meg, hova omlik a föld, kik veszik meg a fejős birtokokat, kik lesznek gazdái az elbitangolt udvarházaknak, kiké lesz a szőlő bora, a kalász magva, kik állják körül a föld csecseit? Zsidók, zsidók, zsidók. Menj a bankokba, ahol uralkodik a pénz, a szerkesztőségbe, ahol uralkodik a betű, az üzletekbe, ahol összetörik a másoktól végzett munka, a központokba, kirendeltségekbe, a trénhez, a gazdasági vállalatokhoz, mindenüvé, ahol biztos az élet és könnyű a haszon. Kiknek folyik pénzt az egész megbomlott élet? Zsidóknak, zsidóknak, zsidóknak. És hol van az én fajom, az én megrabolt, kihasznált fajom? Menj Tirolba, Palesztinába, Flandriába, mindenüvé, ahol hősen, gyermekkedvvel kell meghalni. Kik halnak ott az első sorban? Magyarok, magyarok, magyarok. Menj a kishivatalokba, ahol becsülettel kell éhen halni, postához, vasútra, iskolába, törvényszékre és ezer más helyre, ahol buta becsületesen vacogó foggal kell megállni a végsőkig a sarat. Kik nyomorognak hatszoros munkával, kik fáznak, kik döglenek napról napra éhen? Magyarok, magyarok, magyarok. Magyarország most egy mesebeli óriás koca, millió éhes szájjal, millió csorduló emlővel. A szájak magyar csontot, magyar húst, magyar velőt, magyar szívet rágnak, magyar könnyet, magyar vért, magyar verejtéket isznak, az emlőket ti markoljátok, ti szívjátok és bitang grófi rablók. Hát az én fajom nem szenvedett a múltban? Igen, a tiétek is szenvedett, de most részeg kedvvel fizet a jelen. Mi a fizetése az én fajomnak? És ezt nem szabad kiüvölteni? Oláh, szerb, tót, zsidó beleordíthatja faja jogait a történelembe, ha mi megmukkanunk, az barbár sovinizmus, elfogultság, antiszemitizmus. És te, te sem akarod ezt látni és érteni?” (Szabó Dezső: Az elsodort falu c. könyv-részlet)- olyan, mintha az 1919-ben megjelent könyv témája ma is valóságos lenne…

A németeket követték a szovjetek, a kommunisták és az ÁVH. Az ÁVH, amelyben sok zsidó kért s kapott feladatot. A kádári időszakban a zsidók szerepet vállaltak a szocializmus építésében, éppen úgy, mint más nációk, majd jött a „rendszerváltozás” és az ország jelentős részének vagyona zsidó kézbe került, sőt az izraeli államfő is állást foglalt:

„Annyi pénzünk van, hogy Magyarországot, Lengyelországot és Manhattant is meg tudjuk vásárolni…”

1998-as választás utáni zsidó politikusi üzenet: ”Van ebben a városban (Budapest) ötezer ember, akik nélkül, vagy akik ellenére nem lehet, és is nem fogtok kormányozni!

Mit gondoljak én ezek után?

Tisztelt Rabbi Úr!

Könnyen megeshet, hogy a magyar történelem megítélése nem egyezik az Ön ízlésével és másképpen lát egy-egy régen volt eseményt, de hely és időhiány okán - tőlem ennyi telhetett.

A lényeg, amelyet el szerettem volna mondani Önnek:

A magyar egész történelme során befogadó nemzet volt, a fenti írás és históriája, erről szól. Nem vagyok fasiszta, nemzetiszocialista, rasszista, és nem vagyok tagja egyetlen pártnak sem és nem akarok meglovagolni semmilyen "antiszemita-hullámot" minden honfitársamat egyformán szeretem.

Soha nem akartam foglalkozni a zsidó, vagy más faji kérdésekkel, de a ma társadalmában történt események kényszerítik írásra tollamat.

Hogyan is kezdtem az írományomat?

Sokszor írtam már, haragudni nem segítek senkinek és a gyűlölet tengerébe sem leszek vízhordó. A gyűlölet nem old meg semmit, csak indulatokat gerjeszt. Konfucius már jóval előttünk megmondta:

„Mielőtt bosszút állnál valakin, két sírt áss!”

Végezetül:

Egyetlen dolgot tudnia kell!

Mi maiak, nem felelhetünk az időben előttünk járók valós vagy vélt hibáiért. Sem a zsidóért, sem a magyarért, sem másokért! Az elmúlott időből tanuljunk, értékeljük ki és haladjunk a jövő felé a jelenen át és tartsuk tiszteletben egymást, és tartsuk tiszteletben egymás történelmi múltját!

Talán Ön csodálkozna a legjobban, amikor Kenderes városában a Horthy-kripta előtt egyik oldalamon roma, a másikon zsidó ember karol belém, amikor évente lerovom a közösségem tiszteletét az egykori kormányzó felé.

 

 

Üdvözlettel:

Zetényi-Csukás Ferenc

Horthy Miklós Társaság

tb. elnök

A borítóképen Horthy kormányzó sírja a hálás zsidók koszorújával.