Itthon, otthon vagyok

ITTHON, OTTHON VAGYOK

Kinek mondjam, ki hallgat meg

 

Üdőbe tellött míg előkerekedett magam csendje. Oszt csendemnek nyugodt csendjében kuszált gondolataim is a legnagyobb csendben a helyükre kerekedtek, ki-ki a maga arcával, formájukat hozván dallamba rímelve, mint "Nagyapó mesefája" elmesélve. Hogy ez velem megtörténe, itt és most megese, a te érdemed én jó öreg körtefám. Majdnem száz esztendeje az én szerelmetösen szép bajlátotta földem minden fekete gyászinak, bánatinak, menyegzője minden virágba borulásának szemtanúja voltál s lám-lám én meg leánkaként veled együtt sok mindent megélve hozzád öregedtem én öreg körtefám.

Bekopogott az Ősz ajtómon, elindult hódító útjára Szeptember. Még elevenek bennem a nyár emlékei. Hívséged, elkötelezettséged soha fel nem adva, árnyékod alá meghúzódva, kényeztettél engemet pépes, kásás bélű körtéiddel én jó öreg hű körtefám.

Kinek mondjam, kinek mondjam, kinek panaszoljam magam, neked mondom jó körtefám hallgassál meg s lombod alatt oltalmazzál.

Mind azt mondják, hogy rossz vagyok, hogy másokat rágalmazok, magamagát fényezi világ, csak én viselek álarcot .

Légy istenem segedelmem cipelem a keresztemet. Teher alatt nő a pálma! Zokszóra ne nyíljon ajkam.

Ez a világ olyan világ, sokat ígér s kénlódást ád, nincsen rangom, se cimerem se vezető beosztásom. Egek ura! Tudom Atyám, megtanultam hol a helyem.

Ha méges mást megelőznék ne büntessél én istenem, szemfülesek kiebrudálnak s esment sor végire állok.

Tudom Atyám megintettél: - Balgával nincs mit kezdeni, hadd menjen fejjel a falnak nagyot koppan s oszt elhallgat...

Legyél bölcs, mérsékletes ne kisértsd a lehetetlent. Teher alatt nő a pálma, s alkonyodnak rigolyája, -ha bűnhödtem büntess Uram!

***

Légy istenem segedelmem Kit vétettem, Kit nem soha, mit miért megvan az ára... Teher alatt nő a pálma!

Kisért a múlt, benne éltem s amit nem örökül hoztam: - Szól a harang a szívemben s otthonomnak napjaiban.

Lépten- nyomon virágozzék, termése hadd gyümölcsözzék, lészön lelkünk tápláléka, hívségünknek hozadéka.

Ott lebeg a szemem előtt apámnak a makacssága, gyöngédséget, vágyakat kelt bennem anyám danolása..

Bármi érte idők során: - Soha meg nem futamodtak ellent' álltak gyalázatnak, viselték a mivoltjukat tisztösséggel, alázattal.

Nem lobogott kezükben zászló, sem zsindelyes házunk falán, de megfogták az eke szarvát, szemtanúja voltál mindnek jó körtefám.

Itthon, Otthon szült meg anyám, láttam meg a napvilágot, ahol apám apjának apja, s apjának a dédnagyapja.

Itt születtek ezen a földön, az anyaföld itt fogadta sírhantjukba. Egek Ura! Uram, Atyám, add meg néköm hol "sírjaik domborulnak" ott nyugodjam örök álmom.

Végezetül jó körtefám: -Bontsd rügyedet, hadd fakadjon, illatozzál, virágozzál, s minden arra éhezőnek termésidből osztogassál!

Megfogadtam istenemnek, soha tégöd el nem hagylak, hol lehetnék jobb helyt másutt, mint Itthon, Otthon, s maradok míg csak a szusz bennem vagyon.

Bajlátotta szülőföldem, benned lüktet szívem, lelkem, átélvén a viharokat és veled együtt , amíg csak vagy termést adó én jó öreg hű körtefám.