1944. október 16-án német segítséggel, puccs révén került hatalomra a Szálasi-kormány (vagy önelnevezése szerint a Nemzeti Összefogás Kormánya)
Horthy Miklós kormányzó 1944. október 15-ei sikertelen kiugrási kísérlete után nyílt lehetőség a nyilasok számára a hatalom megszerzésére. A helyzetben csak a beavatott hungaristák tudták mit kell tenniük, a többiek semmilyen utasítást nem kaptak. Vidéken tartózkodott többek között Csia Sándor és Beregfy Károly, Szöllősi Jenő pedig Horthy rádióbeszéde után indult a Dunántúlra, egy esetleges letartóztatástól félve. A németek által felfegyverzett nyilas pártszolgálatosok eközben megszállták Budapest stratégiai pontjait, és belső embereik segítségével oldalukra állították a karhatalmat is. Este olvasták be Szálasi Ferenc hadparancsát az elfoglalt rádióban, amiben bejelentette a hatalom átvételét. Még aznap délben megpróbálta felkeresni Horthyt a kinevezése ügyében, de a kormányzó kétszer is kidobatta. Végül a fia életével zsarolták meg, aminek hatására október 16-án lemondott és Szálasit nevezte ki kormányfővé.
Szálasi megalakította a Nemzeti Összefogás Kormányát, amiben hét tárcát kapott a Nyilaskeresztes Párt, hármat a Magyar Élet Pártja, egyet a Nemzeti Szocialista Párt és a Magyar Megújulás Párt, két miniszteri tisztet pedig tábornokok töltöttek be. A államfői tiszt megüresedésekor összehívandó Országtanács előtt letette esküjét, és ideiglenes államfői testület alakult Kormányzótanács néven. Ebben Beregfy képviselte a hadsereget, Csia a pártot, Rajniss Ferenc a szövetséges koalíciós pártokat. A kormány első ülésére október 17-én került sor, itt elfogadták az 1945. január 1-ig elvégzendő feladatokat tartalmazó Országépítési terv-et, többek között közigazgatási reformról, az ország teljes hadba állításáról stb. Az Országtanács október 27-én elfogadta a kormányzói és a kormányfői jogkör egyesítést. Az ezután összehívott országgyűlésen a 372 tag közül csupán 55-en jelentek meg és november 3-án megszavazták Szálasinak a teljhatalmat és a nemzetvezető címet. November 16-án a Nyilaskeresztes Párt egyesült a koalíciós partnereivel, így ténylegesen egypártrendszer jött létre, amiben a hatalom Szálasinál koncentrálódott.
A Szálasi-kormányhoz fűződik a vidéki magyar zsidóság addig nem deportált töredékének továbbá a budapesti zsidók egy jelentős részének elhurcolása, illetve egy részük meggyilkolása is. Szálasi a magyar államot teljesen alárendelte a német érdekeknek, Magyarország javait, terményeit, iparát, hadseregét és katonáit önként kiszolgáltatta illetve átadta a Harmadik Birodalom számára.
A kormány 1945. március 29-én a Német Birodalom területére menekült, ahol tagjai mind fogságba estek. A háború végeztével az Ausztriában öngyilkosságot elkövető Jurcsek Béla és a megszökött és később a nyugati nyilas emigrációt vezető Henney Árpád kivételével a kormány minden tagját Magyarországra szállították és népbíróság elé állították. Hellebronth Vilmost és Szakváry Emilt életfogytig tartó kényszermunkára, míg a többieket kötél általi halálra ítélték.
Wikipédiából szerkesztve;
A borítóképen Szálasi már miniszterelnökként a Sándor-palotába látogat/Bundesarchiv, Bild 101I-680-8284A-37A/Faupel / CC-BY-SA 3.0.
Új hozzászólás