Talán bírálatnak fog tűnni, és lehet, hogy jogosan, de attól, hogy sok jó dolog történik, a hiányosságokra is fel kell hívni a figyelmet, még fideszes szavazóként is. Az arra hivatottak értékeljék ezt inkább javaslatnak, mint bírálatnak!
Komoly változásokat jelentettek be a a CSOK-kal kapcsolatban a kormányinfón. Nagy lehetőség ez a családoknak, akár vidéki, akár nagyvárosi családokról van szó. Viszont megint kiszorult egy jelentős csoport, akiket valamiért mindig elfelejtenek, és róluk is beszélnünk kell. Ezek pedig az otthonmaradók, vagyis akik valami okból nem hagyták el a szülői házat.
Nem a mamahotelesekről van szó hanem azokról, akiknek nem volt lehetőségük külön költözni, mert a szülők nem tudták őket támogatni, esetleg maguk a szülők is támogatásra szorultak, vagy akiknek már csak egy szülő élt mikor családot alapítottak, és rendelkezésre állt a kellő méretű ház, kerttel, telekkel, amit rendben kellett tartani, és logikusnak tűnt számukra, hogy egymást segítve otthon maradva, nagymama a gyerekeket, gyerekek a nagymamát segítve tervezték a jövőt. Lehet, hogy ez nem is opció volt, mert a szülő is rászorult a gyerekekre, mert egyedül már nem tudta volna fenntartani a házat. Ez nem új dolog, hiszen régebben is jellemzők voltak a többgenerációs házak, és bizony egy idős nagyszülőnek legalább akkora segítség ha a gyerekek otthon maradnak, mint a gyerekeknek a nagyszülő támogatása.
Azok akik így döntöttek, semmilyen támogatást nem kaptak, ellenben az évek során felújították, korszerűsítették ezeket a házakat. Egyedüli gyermekek esetében az örökségükre költöttek, de akik osztoznak az örökségen, ők nagyot veszíthetnek. A CSOK ugyanis nem vehető igénybe tulajdonrész kivásárlásra, nem vehető igénybe közeli hozzátartozótól (testvér) vásárlásra. Nem jár államilag támogatott hitel, csak piaci kamatozású. Ezek a családok sokszor 10-15 év után, mikor megöröklik az általuk lakott ház rájuk eső részét, a testvér részének kivásárlásához semmilyen támogatást nem kapnak. Ha szeretnék a támogatásokat igénybe venni, akkor egyetlen választásuk van a költözés, mert piaci kamatozású hitellel a tulajdonrész kivásárlása majdnem annyiba kerül, mint egy másik ház vásárlása CSOK-kal, támogatott 3%-os hitellel. Ekkor viszont elveszik az addig befektetett munka, mert azt senki nem fizeti ki nekik, az emlékekkel együtt.
Talán érdemes lenne ezt átgondolni, hiszen ahogy a kormányinfón is elhangzott, a gyerekek után jár a támogatás, mert ők lesznek a jövő adófizetői, de ez akkor is igaz, ha ezek a gyerekek egy olyan házban nőnek fel, amit a szüleik a testvéreiktől vásárolnak a nagyszülők halála után. Arról nem is beszélve, hogy ezek a gyerekek olyan családban nőnek fel, ahol fontos a családi kötelék, az egymásról való kölcsönös gondoskodás, és bizony ha 10-15 éves korukban azt látják, hogy ez miatt esnek ki a szüleik a támogatottak köréből, az jelentős hatással lehet a saját felnőttkori életükre is.
A saját lakás vásárlása mellett, én biztosan támogatnám az otthonmaradást, az idős szülőkről való gondoskodást is, és mikor eljön az idő, a szülői ház megvásárolását is legalább olyan mértékben, mint az „idegen” házakét.
Remélem, eljut ez a bejegyzés olyan helyre is, ahol érdemben is tudnak róla gondolkodni!
Új hozzászólás