A bolgár történelem rejtélyei VI. rész – Simeon fiktív háborúi és a magyarok etelközi vereségének hazugsága

Franzoni Zoltán írta 2024. 01. 12., p - 20:38 időpontban

A bolgár történelem rejtélyei I. rész – Az al-dunai bolgár állam alapítása

A bolgár történelem rejtélyei II. rész – A bolgárok fiktív uralkodói

A bolgár történelem rejtélyei III. rész – A borissza fejedelem és Anonymus igazsága

A bolgár történelem rejtélyei IV. rész – Az első magyar-bolgár szövetség és az ellenségei

A bolgár történelem rejtélyei V. rész – Vladimir fejedelem és a második magyar-bolgár szövetség

 

 

A bizánciak által trónra juttatott Simeonból később a bizánci propaganda egy Bizánccal szemben ellenséges uralkodót gyártott, aki egész uralkodása alatt szinte mást se csinál, mint Bizánccal háborúzik. A bizánci történelemhamisítók Simeon fiktív hadjáratait alaposan kidolgozták ugyan, de arra már nem fordítottak kellő figyelmet, hogy megmagyarázzák a bolgár cár állítólagos Kárpát- medencei uralmának gyors összeomlását. Vajon a „harcias” Simeon miért nem küzdött ugyanolyan elszántan a Kárpát-medencébe behatoló magyarok ellen, mint ahogy azt Bizánc ellenében tette? Ez már csak azért sem volt lehetséges, mert a magyarok második bejövetele idején nem ő, hanem Borisz fejedelem ült a bolgár trónon, aki nem uralkodott a Kárpát-medence egyetlen szeglete felett sem. Simeon szintúgy nem. Az első bolgár cár valójában csak 913-ban, Vladimir fejedelem megvakítása és börtönbe vetése után jutott hatalomra. Azonban Simeonnak nemcsak a 913 előtti, de a 913 utáni, állítólagosan Bizánc ellen vívott háborúival is komoly gondok vannak. Ugyanis nem tűnik túlságosan logikusnak, hogy a Bizánc által trónra juttatott bolgár uralkodó hatalmas hadjáratokat vezessen Bizánc ellen.

Az alábbiakban Simeon bolgár uralkodónak a bizánciak és a magyarok ellen vívott állítólagos háborúit fogjuk megvizsgálni. Ha csak a 895-896-os évek állítólagos háborús eseményeit vizsgáljuk, melyek Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár szerint az al-dunai térségben és Etelközben zajlottak le, már akkor is érzékelhetjük, hogy a bizánci császár leírása, illetve az Anonymus által leírtak között óriási ellentmondás van. A névtelen krónikás ugyanis egy sort sem ír azokról az állítólagos harci cselekményekről, melyekről a krónikusan hazudozó bizánci uralkodónál olvashatunk. Nyilván azért nem, mert ezek az események valójában VII. Konstantin agyszüleményei, melyeket később a nyugati történelemhamisító műhelyek is buzgón átvettek. A valóságban a magyarok nem szövetkeztek VI. (Bölcs) Leó bizánci császárral a bolgárok ellen, Simeon bolgár cár pedig nem szövetkezett a besenyőkkel a magyarok ellen, már csak azért sem, mert akkoriban biztosan nem Simeon volt a bolgárok uralkodója. Semmiféle etelközi vereség nem volt, mint ahogy „fejvesztett menekülés” sem volt a Kárpát-medencébe. Ha Simeon csak 913-ban jutott a hatalom birtokába, ahogy ez az általunk megismert adatok alapján joggal állítható, akkor mindaz, amit a hivatalos történetírás Bíborbanszületett Konstantin császárra hivatkozva a 895-896- os magyar-bolgár háborúról és a magyarok elleni besenyő támadásról leírt, teljes mértékben hiteltelen. Már csak azért is, mert maga a forrásmű is hiteltelen. Hiszen semmiképpen sem tekinthető hiteles történeti forrásnak egy olyan mű, amit a szerzője politikai érdekek alapján, a valós történelmi eseményeket manipulálva írt meg. „A Birodalom kormányzásáról” című munkát ezek után annak kell tekinteni, ami valójában: egy hamis történelemkép kialakítása céljából, rosszhiszeműen megírt írásműnek, aminek a valódi történelemhez csak érintőlegesen van köze.

Konstantin leírása szerint VI. (Bölcs) Leó bizánci császár az akkor még Etelközben tartózkodó magyarokkal szövetkezett a Bizáncot támadó bolgárok ellen. Egyrészt azt olvashatjuk, hogy a magyarok Árpád fiának, Leventének a vezetésével „végigpusztították Bulgáriát”, másrészt azt, hogy a magyar betörés csak Dobrudzsa területét érintette és bár Simeon két csatát is vesztett a magyarok ellen, de ez csak annyit jelentett, hogy Dobrudzsából ki kellett vonnia a haderejét. Az ilyen ellentmondásos történetek mindig azt jelzik, hogy szemenszedett hazugságról van szó. Stratégiai szempontból is értelmetlen mindaz, amit a bizánci császár leírt, hiszen miközben a magyarok észak- keletről, a Vereckei-hágón át léptek a Kárpát-medencébe, az Al-Duna térségében a bolgár uralom északi határa a Duna volt. Vagyis a magyarokat semmiféle katonai érdek nem vezette arra, hogy a bolgárokat még a Kárpát-medencébe való megérkezésük előtt maguk ellen hangolják. A bizánci propaganda célja a történtek meghamisításával nyilván az volt, hogy a bolgárok körében a magyarokkal szembeni gyűlöletet propagálja és a két nép között az ellentétek magvait elhintse, eközben pedig a magyarok második bejövetelét is hamis módon mutassa be. Valójában semmi bizonyíték nincs arra vonatkozóan, hogy a Kárpát-medence felé vonuló magyaroknak egyáltalán számolniuk kellett volna azzal, hogy az al-dunai bolgárok megpróbálják majd megakadályozni céljaik megvalósítását. Egyébként Anonymus leírásából jól érzékelhető, hogy a Kárpát-medencében uralkodó, bolgár-bizánci kapcsolatokkal rendelkező fejedelmek előzetesen nem tudtak a magyarok érkezéséről.

Ezután jön a bizánci császár újabb hazugsága a besenyőkkel szövetkező Simeonról és a hírhedt történet a magyarok etelközi szállásait megtámadó besenyőkről, akik a magyarokat Etelköz elhagyására kényszerítik és „bekergetik” a Kárpát-medencébe (895/896). A kitalált történetet még egy bolgár győzelem is színesíti az ún. „Déli-Bug menti csatában”, amit a bolgárok állítólag 20 000 fős veszteség árán(!) „megnyernek”. A történet kiagyalója még Borisz fejedelmet is előhozatja a kolostorból és a „győzelem” részesévé teszi. Azt a Boriszt, aki a valóságban ekkor még javában uralkodott a bolgárokon és 898-ban a saját fiát adta túszul a magyarokkal megkötött béke zálogául. Az viszont nem egészen világos, hogy az állítólagos „Déli-Bug menti csatát” tulajdonképpen milyen stratégiai céllal vívták a bolgárok és miben merült ki az ő győzelmük? A fiktív háborút egy fiktív fegyverszünet követi. De Simeon még ezek után sem nyugszik. Miközben a magyarok a Kárpát-medencébe „fejvesztetten bemenekülve” elkezdik felszámolni a helyi bolgár érdekeltségeket, Simeon ezzel egy cseppet sem törődve, megint Konstantinápoly felé veszi az irányt és adófizetésre, valamint „hatalmas területi engedményekre” kényszeríti Bölcs Leó bizánci császárt. (Valószínű, hogy Bizánc I. Borisznak és Simeonnak is engedett át bizonyos területeket. Ez természetesen nem kényszer hatása alatt történt, hanem azért, mert ezeknek a területeknek az irányítása a lakosság nem görög volta miatt a bizánciak számára terhes volt. Ezen túl az is elképzelhető, hogy Borisz esetében a bizánci császár az első magyar-bolgár szövetség létrejöttét próbálta megakadályozni a területi engedményekkel, Simeon esetében pedig a Bizánc iránti hűséget jutalmazta ezzel.)

A bizánciak elleni állítólagos háborút egy húsz évre megkötött békeegyezmény zárta le, ami kiváló indokot szolgáltatott a bizánciaknak arra, hogy 912-ig ne nagyon kelljen írniuk a bolgárokról. Érthető, ha a történelemhamisítók néha igyekeztek ilyen „kronológiai üresjáratokat” kialakítani, különösen akkor, ha egy bizonyos korszaknak az eseményeit közben más időszakra „exportálták”. A bizánci források 896-tól 912-ig alig írnak a bolgárokról, ami érthető, hiszen ebben az időszakban (egészen 913-ig) zajlanak le azok a valódi események, melyeket a bizánciak visszavetítettek a fiktív múltba. (Az előző három részben felvázoltam ennek a korszaknak a valós eseményeit.) Amikor 912-ben a bolgárok visszatérnek a bizánci forrásokba, akkor természetesen megint Konstantinápoly ostromára készülnek. Végül Simeont egy házassági ígérettel és a konstantinápolyi pátriárka általi cárrá koronázással, 913-ban le lehetett szerelni. Ez a történet természetesen ugyanolyan hamis, mint a korábbi, 893-tól 912-ig tartó időszak meséi, hiszen valójában 911-ig Borisz, 911-től 913-ig pedig Vladimir fejedelem ült a bolgár trónon. Ugyanakkor Simeon 913. évi cárrá koronázása nem egy Bizánccal szemben ellenséges uralkodó leszerelésére, hanem egy Bizáncnak elkötelezett uralkodó hűségének biztosítására irányult. A fiktív bolgár-bizánci háborúk a 924-es állítólagos békekötésig sorozatosan folytatódnak (913-914, 917, 920-922).

A történelemhamisítók ezekkel a fiktív háborúkkal próbálták a bolgárok előtt utólag felnagyítani Simeon alakját és elrejteni a bolgárok éppen ebben az időben zajló elszlávosításának részleteit.

 

 

A borítóképen (VII.) Konstantin és Simeon az asztalnál. Miniatúra Ióannész Szkülitzész krónikájából. A bizánciak „őshamisító” császára és a bolgár fejedelmi székbe ültetett „félgörög” trónbitorló bizonyára jól megértették egymást. Velünk meg elhitették, hogy ellenségek voltak...

 

 

A bolgár történelem rejtélyei VII. rész – Simeon cár és a bolgárok elszlávosításának kezdetei

A bolgár történelem rejtélyei VIII. rész – Péter cár és a magyarok bizánci adószedő hadjáratai

A bolgár történelem rejtélyei IX. rész – A szkíta szövetség harca a bolgár nép szabadságáért

Új hozzászólás