Adj' isten, Február!

Tóth Margit írta 2024. 02. 02., p - 20:30 időpontban

Szembe találtam magamat Februárral.

- Isten hozott Február! Ha tudnád mennyire vártalak, álmomban is téged akartalak! - mentem elibe nagy örömmel. Böjtelő havának üdvözlésére még a nap is szélesebben kivillantotta mosolyát az égen. Hamar híre kelt Télutó jöttének és valahonnan, talán szürkés felhők, vagy havas erdők mögül a szél is előkerekedett. Örömében körbe nyargalta a helyet, felém tartott, felülkerekedett benne játékos kedve, cirógatni kezdte arcomat, borzolta hajamat. Szívem ösztönösen kalimpálni kezdett. Február, február- hol a nyár? - nem hagyott békémet, motoszkált bennem egy különös érzés. Szokatlan dolgok, történések elé nézek. - tűnődtem magamban. Mintha az ébredés simogatását, a zsenge illat friss leheletét érezném magamon, miközben a szél tovább űzte játékos kedvét arcomon.

Böjtelő hava, magaddal hoztad a tisztulást, a termékenységet, a természet, a népi hiedelmek világában lejátszódó jelenségeket. Mondd Február, te már csak tudod, felébred-e a barnamedve téli álmából, ki jön-e a barlangjából?

Nap- nap után dermedt álmukból alvó magvacskák ébredeznek, apránként megduzzadnak majd szétpattanak és csirába szökken bennük az élet. Alvó fűben, fában, virágban alig észrevehetően mocorogni kezd az újraszületés, kezdetét veszi a nedvkeringés. Vajúdik a világ. Fut az áram, kering a levegőben, érzem, megérint, megrezzenek tőle.

- És még mit hoztál nekünk, nekem, Február?

- Magammal hoztam magamat, hófoltos napjaimat, a vigasságot, farsangot, az ujjongást, a tél elűzését, az olvadást. A sáncban csordogáló hó levét, erdőn, mezőn, patakmentén elődbe teszem a hó alól kibújt virágokat. A zsendülő határban neked hoztam, hallgasd a pacsirta énekét, lelkedben a téli didergés helyett a zöldülő reményt.

- Egy titokzatos sejtelem azt súgja nekem, hogy megleszünk mi jól egymással, Télutó hava, Február. Te vagy nekem a fagyos didergések vége, a tisztulás, a tavasz kezdete. Szépséged az erényed. Tedd szebbé, melegebbé, öltöztesd fel a föld ébredésével, zsenge virágaiddal, madárkák énekeivel napjaimat, s ha ez sikerülni fog neked, ígérem, hogy megteszem és dalba öntöm lelkemet. Február, hol a nyár? - "Március, március tekereg a kertben/ Lyukas köpönyegben topog a kertben"... Tavaszi szél vizet áraszt virágom virágom - juta eszembe, és dúdolgattam útközben csendesen.

Új hozzászólás