A branyiszkói ütközet

Barta Ferenc írta 2024. 02. 05., h - 05:37 időpontban

175 esztendeje, 1849. február 5-én a Branyiszkói-hágónál Guyon Richárd honvéd ezredes csapatai vereséget mértek Franz Deym tábornok csapataira, és ezzel kierőszakolták a feldunai hadsereg áttörését a Tiszánál összpontosított magyar főerő felé. A branyiszkói ütközet az 1848–49-es szabadságharc téli hadjáratának egyik jelentős következményekkel járó ütközete volt, Guyon Richárd számára a branyiszkói győzelem hozta meg a hírnevet és a tábornoki kinevezést

Guyon a rá jellemző önbizalommal előre megírta győzelmi jelentését, majd csapataihoz a következő szónoklatot intézte: „Vorwärts dupla lénung, rückwärts kartács schiessen” (Ha előrementek, dupla zsoldot kaptok, ha hátráltok, kartáccsal belétek lövetek.) Mikor a honvédek első rohama kudarcot vallott, be is váltotta ígéretét, majd a következő rohamot személyesen vezette. 

Guyon Richárd honvéd vezérőrnagy (litográfia, ismeretlen művész műve)
Guyon Richárd honvéd vezérőrnagy (litográfia, ismeretlen művész műve)

A sikerben nagy része volt Erdősi Imre piarista szerzetesnek, aki szlovákul lelkesítette a friss szlovák zászlóalj katonáit: "Egyszerre mintha sebet kapott volna Erdősi, egy szikla mellett térdre roskad… Azonban nincs baja, csak megpihen, hogy újult erővel hatoljon, törjön fölfelé… Pár pillanat, s már ott áll ismét élükön, gyorsan vezeti a hadat előre, s amint végerőfeszítéssel megközelíti a sáncokat, felmagaslik nyúlánk termete, megcsóválja feje fölött a keresztet, s a sáncok mögé vonult ellenség közé vágva azt, dörgő hangon szól vissza a legényeknek: ‘És ti otthagynátok az ellenség kezében Isteneteket?!’ Dehogy hagyták ott: az összezúzott ellenség hulláin keresztül hatoltak a sáncokra s esti öt órakor ott lengedezett a tricolor a vérrel tarkázott hómező fölött, az utolsó lövések villanásaitól meg-megszaggatott télesti tájképben…" Alleker Lajos (1851–1895).

Deym, hogy a bekerítést elkerülje, megpróbálta a hágó melletti mellékutakat és ösvényeket is megszállni, azonban ez azzal járt, hogy a hágó védelmére nem maradt elég embere. Az elszántan rohamozó honvédek így egyre inkább teret nyertek. Guyon először csak színlelte, hogy Deym csapatait megkísérli megkerülni, majd a honvédek egy része valóban meg is indult a meredek hegyoldalon. Deym attól tarthatott, hogy egész haderejét elveszítheti, ezért végül feladta a hágó védelmét és Eperjes felé visszavonult. Az ütközetben a magyar csapatok vesztesége százötven, a császári csapatoké mintegy nyolcszáz fő volt.

Görgei a lőcsei honvédbálon éjfél körül kapta kézbe Guyon győzelmi jelentését, azonnal riadót rendelt el és hadseregével átvonult Eperjes irányába. Az általános katonai helyzet ezzel a magyar fél számára kedvezőre fordult. 

Átkelés a Stureci-hágón (Keiss Károly olajfestménye)
Átkelés a Stureci-hágón (Keiss Károly olajfestménye)

A feldunai hadsereg a felvidéki hadjárat ütközeteinek túlnyomó részét elvesztette, a hadjáratot azonban lényegében megnyerte, mert hetekre visszatartotta Windisch-Grätz erőit a Tisza-vonal elleni frontális támadástól és végül – a branyiszkói áttörésnek köszönhetően – súlyosabb veszteségek nélkül került ki a császári csapatok gyűrűjéből. A Schlik-hadtest bekerítése – a felső katonai vezetés, elsősorban Henryk Dembiński tehetetlensége miatt – végül nem sikerült, de a branyiszkói győzelem mégis jelentős hatással volt a háború további menetére, mert lehetővé tette a Görgei-hadtest és a magyar főerők egyesülését és végeredményben a győzelmes tavaszi hadjárat megindítását.

A 33. honvédzászlóalj hősies magatartása elismeréséül Görgeitől egy „Branyiszkó 1849. február 5.” felirattal ellátott aranyhímzésű zászlószalagot kapott. 

 

 

A borítóképen Erdősi Imre a branyiszkói ütközetben (Stech Alajos festménye, 1880 körül).

Új hozzászólás