Nem kéne titkolni a fiatalok előtt...

Barta Ferenc írta 2024. 05. 09., cs - 19:14 időpontban

Nem kéne titkolni a fiatalok előtt, hogy 40 éve Magyarország olyan szegény volt, hogy még a szalámit is sertéshúsból csinálták! Igaz, az sem szabadna elhallgatni, hogy a 25 forintos banán drágának számított. Már ha egyáltalán lehetett kapni…

Nem kéne elhallgatni a fiatalok előtt, hogy a gyümölcsökre, zöldségekre nem kellett ráírni, hogy „Magyar termék”, mert ez teljesen egyértelmű volt. Igaz, máshonnan származó krumplit, paprikát, fokhagymát nem is igen lehetett kapni.

Nem kéne rejtegetni a fiatalok előtt, hogy annak idején bizony olyan gyenge volt a forint, hogy száz forintért némelyik baráti, szocialista országban – kapásból kettő jut eszembe – egy szatyorral kaphattunk a helyi pénzből. Igaz, ha kijutott valaki valamely „nyugati” országba, az állam által biztosított valutakeret úgy nagyjából az éhezéshez volt elég. Már, ha nem 1-2 napig akart ott tartózkodni.

Nem kéne leplezni a fiatalok előtt, hogy annak idején 100 forintért bárki egy szatyor könyvet vehetett a könyvesboltokban, igaz nem volt minden kapható. Bőven akadtak „szempontok”, amelyek miatt indexre tehettek, betilthattak bizonyos műveket. Emlékszem, a Tarzan regények például szinte elérhetetlenek voltak, mivel – úgy mond – csorgott belőlük a brit imperializmus magasztalása.

Nem lenne jó, ha a fiatalok nem tudnák, hogy annak idején az alkalmazottak adókulcsa 0 százalék volt. És mivel majdnem mindenki alkalmazottnak számított, nagyon keveseknek kellett csak adózniuk a jövedelmük után. Igaz, viszont, hogy az alkalmazottak bére általában messze nem érte el az átlagos európai bérszínvonalat… Ahogy ma se éri el. De legalább fizethetünk adót.

Nem kéne elkendőzni a fiatalok előtt, hogy az oktatás az óvodától az egyetemig ingyenes volt, igaz, hogy a jobb középiskolákba kerüléshez néha protekció kellett. Az is igaz, felsőoktatásba se volt mindig egyszerű bejutni, itt is érvényesültek „szempontok”, hogy ki „érdemli meg”. Persze, ha valakinek protekciója volt…

Nem kéne azt sem elmismásolni a fiatalok előtt, hogy az egészségügy mindenki számára ingyenes volt. De azt is meg kéne említeni, hogy virágzott a hálapénz intézménye, olyannyira, hogy némelyik doki előre megmondta mennyibe kerül nála egy szülés, vagy egy valamilyen orvosi beavatkozás.

Nem kéne elhallgatni a fiatalok előtt, hogy annak idején szinte mindenki jogosult volt megfizethető árú és bérű állami bérlakásra, már ha ki tudta várni, azt, az öt, tíz olykor több évet, míg kiutaltak neki egy lakást. Persze, ha akadtak jó kapcsolatok és némi protekció, mehetett gyorsabban is. A pénzesebbek megreszkírozhatták a szövetkezeti lakást, a törlesztés részletei – ha olykor nőttek is - nem ugrottak hirtelen az égig. Ja, és akkoriban nem nemigen lehetett kilakoltatásokról hallani.

Nem kéne elmismásolni a fiatalok előtt, hogy negyven évvel ezelőtt az újságokból, híradókból (filmhíradó a mozikban és tévé híradó az állami tévékben) csak úgy áradt a korabeli propaganda. Na, mondjuk, erre maguktól is rájöhetnek, mert ez azóta se változott…

Talán nem kéne azt mondani a fiataloknak, hogy az egy jobb világ volt. De azt se, hogy rosszabb. Talán mi, akik megéltük, talán már mi se emlékszünk rá pontosan. (Csak zárójelben: meszesednek az erek és fogynak az agysejtek.) De az sem lehetetlen, hogy nem is akarunk rá pontosan emlékezni. Sokan és sok mindent elfelejtenének… Mások meg olyasmire is emlékeznének, ami sosem volt…

Ja, és azt is meg lehetne említeni nekik, hogy nagymamáink is szerettek telefonálni és nem hordtak túl hosszú szoknyákat. 

 

 

A borítóképen Budapest V. Régi posta utca 15. számú sarokház Váci utcai oldala. 1972./Fotó adományozó: Urbán Tamás/Fortepan 89734.

Köszönetnyilvánítás: Köszönöm annak a hölgynek, vagy úrnak, akitől „az olyan csórók voltunk, hogy még a szalámit is disznóból csináltuk”. Nem tudom ki volt, de nélküle ez az egész nem jutott volna eszembe.

Új hozzászólás