Normális világban élni?

Barta Ferenc írta 2024. 05. 09., cs - 18:13 időpontban

A normális élethez ragaszkodók jobban teszik, ha elköltöznek a Föld nevű bolygóról. Lehet, hogy durván hangzik ez a tanács, de van benne ráció. Mielőtt valaki felháborodna rajta, kérem, tegyen meg egy apróságot.

Gondolja végig - ismereteihez mérten – az emberiség néven elhíresült „közhasznú” társaság történelmét. Ha arra a következtetésre jut, hogy minden rendben volt, úgy ahogy történt, vagy legalábbis többnyire rendben volt, akkor nem is érdemes tovább olvasnia ez a kis „szösszenetet”.

Voltak egyáltalán valaha „normális” idők? És mit nevezünk normálisnak?

Normális volt-e az az – egyébként korának színvonalán magasan képzett – tudós, aki, mikor elé hoztak egy füstölgő meteorit darabot, kijelentette, hogy kacsa az egész, kövek nem potyoghatnak az égből.

Vagy normális volt az az úriember, aki logikai alapon vitatta, hogy a Föld gömbölyű. Teljes képtelenség – állította – hiszen akkor a gömb túlfelén élők egyszerűen lepotyognának a Földről.

Normális volt-e Johannes Kepler, aki 1596-ban megjelentetett Mysterium Cosmographicum című művében közölte számításainak eredményeit, miszerint a világ Kr. e. 4977. április 27-én 11 órakor keletkezett.

Normális volt-e Sir Isaac Newton, aki fizikai meglátásait az abszolút idő létezésére alapozta? Vagy 230 évig mindenki hitt neki, aztán jött egy Albert Einstein nevű gyanús alak, aki bebizonyította, hogy nem az idő abszolút, hanem a fény sebessége. (Ha ugyan a fény sebessége abszolútum, már ezt is megkérdőjelezik egyesek.)

Normális volt-e René Descartes, aki azt feltételezte, hogy az egész világmindenséget egy éter nevű anyag (vagy mi?) tölti be, és ez a fény terjedésének közege.

Normális volt-e a tekintélyes német matematikus, Michael Stifel, aki hajszálpontosan kiszámította, hogy a világvége 1533. október 18-án érkezik el.

Normális volt-e Giovanni Schiaparelli olasz csillagász, a milánói Brera Obszervatórium igazgatója aki árkokat, csatornákat fedezett fel a Marson távcsövével.

Normális volt-e Linus Pauling, a 20. századunk kémiájának egyik jelese, aki a C-vitaminban először az influenza, majd a rák gyógyszerét vélte megtalálni. Az alapos klinikai vizsgálatok egyik hatást sem igazolták, de a hit még a mai napig felbukkan.

És a legsúlyosabb tévedés: a 20. században egy svájci tudós téves adatokat közölt a spenót vastartalmáról az európai gyerekek generációi voltak kénytelenek spenótot enni, pedig a kakaóban több a vas…

A tévedés jogát fenntartom a fenti információkkal kapcsolatban. Pont én ne tévedhetnék? Jó részüknek utána lehet nézni az interneten, másokért kénytelen a kutató „analóg adatbázishoz”, azaz könyvhöz fordulni.

És ezek csak tudományos baklövések. Tán nem is a legnagyobbak. És mekkorákat követtek el az emberek az élet más területein, úgy az utóbbi pár ezer évben…

Normális világban élni? Tessék mondani, mikor fordult elő ilyesmi a történelem során?

 

 

A borítóképen liba elegáns nyakkendőben.1930./Fortepan 7466.

Új hozzászólás