Gebin

Barta Ferenc írta 2024. 05. 11., szo - 17:54 időpontban

És volt, kérem szépen, annak idején a gebin. Ifjú barátaimnak – akiket olykor nyeretlen két éveseknek titulálok - már valószínűleg a szó jelentését is el kell magyaráznom. A gebin „vendéglátói vállalkozás volt, pontos elszámolási kötelezettség nélkül a pártállami időkben”. Ez nagyjából azt jelentette, hogy valaki – gebinesnek hívták az ilyen szerencséseket – kibérelt egy éttermet, presszót, kocsmát előre meghatározott éves, havi díjért, aztán úgy gazdálkodta ki a bérleti díjat – és nem utolsósorban a maga hasznát –, ahogy tudta.

Gebines persze nem lehetett akárki. Összeköttetések kellettek hozzá, nem ártott, ha a dolgozó jól állt „pártvonalon” , esetleg nyert egy-két olimpiát, világbajnokságot, ilyesmit. Mindent összevetve, egy darabka kapitalizmus – már, ahogy mi képzeltük – volt a szocialista tábor kellős közepén. A gebinesek nagyjából két véglet között helyezkedek el. Az egyik egy év alatt akart meggazdagodni – mert, ki tudja miért az ilyesmit akkoriban is kedvelték a népek – és ott csalt, húzta le a vendéget, ahol csak tudta. A másik típus hosszabb távra tervezett és tisztes üzletmenettel próbálkozott. Természetesen rengeteg átmenet létezett a két véglet között.

De az tuti, hogy egyiknek sem volt túl könnyű a dolga. A hatóságok gyakran – bár teljesen törvényes volt a buli – mégiscsak görbe szemmel néztek a gebinesekre. Mert ugye gyanús, ha valaki épülő-szépülő hazánkban csak úgy nekiáll maszekolni.

Gebinesek akadtak országszerte, de a legnagyobb bolt nyilván a fővárosban és a Balatonnál volt ilyen üzletet nyitni. Igaz, a Balatonnál két három hónap alatt kellett összehozni az éves hasznot. Talán ezért is ment ott a legnagyobb trükközés.

De a dolgozók kedvelték az ilyen vendéglátóipari kirendeltségeket. Naná, majd nem! Azokban az időkben komoly vállalkozásokat lehetett alapozni az olyan kézzel rajzolt táblákra, miszerint: „Pacal: van!”. Mert az állami éttermekben vagy volt pacal, vagy nem. Inkább nem. A gebines meg beszerezte a föld alól is, ha ez kellett a dolgozó népnek. És persze ő sem járt rosszul…

Már ha elég „ügyes” volt és jól vigyázott kötéltánc közben, hogy mindenki, az állam és polgárai igényeit is úgy tudja kielégíteni, hogy maga is jól járjon. És ez az igyekezet azért néha elég gázosra sikeredett. Legendák szóltak az olyan gebinesekről, akiknél a brassói aprópecsenyét az előző napi maradék pörköltből, sült húsokból állították össze. Akár olyan alapanyagokból is, amelyek már egyszer megfordultak egy másik vendég tányérján…

De aki nem élt ilyen piszkos húzásokkal, az is küzdhetett a szocialista hiánygazdaság áldásaival. Mert kérem, nem csak a pénz számított! Legalább annyit a kapcsolatok is. Jó minőségű alapanyagot folyamatosan beszerezni nem volt egy könnyű mutatvány. Szóval mindenki úgy sumákolt, ahogy tudott. Ezért is volt természetes, hogy a gebinesek leginkább családtagjaikat, közeli haverjaikat és egyéb megbízható léhűtőket foglalkoztattak. Mert kérem, ha valakinek eljárt a szája… Jött a Népi ellenőrzési Bizottság és…

Aztán jól elmúltak ezek az idők is. És jött a megbízható, nyugodt vadkapitalizmus…

És egy ki szóelemzés a végére: gebin – valószínűleg a német Gewinn (‘haszon’), illetőleg annak hazai német formája alapján jött létre és lett divatos az ötvenes évek végétől.

 

 

A borítóképen 1965. Városliget,Budapesti Nemzetközi Vásár,a Balaton étterem kerthelyisége./Fotó adományozó: Bauer Sándor/Fortepan 127405.

Új hozzászólás