A morvák II. rész – A nép származása és eredeti önazonossága

Franzoni Zoltán írta 2024. 05. 14., k - 19:46 időpontban

A morvák I. rész – A fiktív „Nagy-Morávia”

 

 

Az egész „szláv-kérdés” legszilárdabbnak vélt pontját a morvák állítólagos „szláv eredete” adja. Ha ez a tétel megdől, akkor az úgynevezett. „szláv népekről” alkotott egész hivatalos történelemkép hamissága lelepleződik. A hivatalos magyarázat szerint a későbbi Morvaország területére a VI. század folyamán úgynevezett. „szláv törzsek” érkeztek, akiket a Morva folyó után „morváknak” kezdtek nevezni. Ez a rendkívül primitív magyarázat ugyanakkor nem válaszolja meg azt a kérdést, hogy a szóban forgó népesség kiktől kapta a „morva” népnevet? Mint ahogy arra a kérdésre sem kapunk választ, hogy a „morvák” miféle önazonosságú nép voltak korábban? Mivel ugyanis a szóban forgó népesség a Morva folyóról kapta a nevét, a folyó vidékén történő letelepedése előtt nyilván más nevet (vagy neveket) viselt. Azt már most valószínűsíthetjük, hogy a „morva” néven ismert nép egy olyan történelmi „tabula rasa” áldozata lett, melynek során az eredeti önazonosságát nagy gondossággal törölték. Az eredeti népnév bizonyára túlságosan árulkodó volt a nép eredetét illetően és ezért nem illett bele azoknak a terveibe, akik ezt a népet nyelvében és kultúrájában mindenképpen „szlávvá” akarták tenni. Az etnikai vonatkozásban semmitmondó „morva” elnevezés sokkal jobban megfelelt a manipulátorok céljainak.

Anonymus Gesta Hungaroruma a „morvának” nevezett nép valódi kilétével kapcsolatos kutatásaink tekintetében nélkülözhetetlen forrás. A „morva” népnév feltűnő hiánya a Névtelen jegyző történeti munkájában ugyanis mindenképpen logikus magyarázatot követel. Két lehetőség kínálkozik: az egyik szerint Anonymus össze-vissza írogatott mindenfélét, amit egy magára valamit adó történész nem vehet komolyan, a másik szerint viszont abban a korban, melyben a magyarok második bejövetele lezajlott, „morvának” nevezett nép még egyáltalán nem létezett. A magyarországi hivatásos történészek minden esetben görcsösen kitartanak az első magyarázat mellett, amivel csupán saját alkalmatlanságukról állítanak ki bizonyítványt. Ha viszont a második állítás igaz, akkor ez azt jelenti, hogy az a folyamat, melynek során a Morva folyó vidékén élő nép eredeti önazonosságát törölték, csak a magyarok második bejövetele után zajlott le.

Bár a hivatásos történészek nagyon szeretnék elhitetni velünk, hogy a Gesta Hungarorum nem történeti munka, hanem egy szépirodalmi mű, de ez valójában nem így van. Anonymus így üzen nekünk, kései utódoknak:

„Illetlen és méltatlan dolognak tartanám, hogy Magyarország kiváló nemzete eredetét, hősi cselekedeteit a parasztok csalfa történeteiből vagy az igricek fecsegő énekeiből, mintegy álomképekben ismerje meg. Inkább az Írások biztos híradásából és a történetírás egyértelmű magyarázatából jusson illő módon tudomására a történtek igazsága.” (Anonymus: A magyarok cselekedetei, Előszó.)

Tehát a Névtelen jegyző „az Írások biztos híradásából” vette adatait, ami félreérthetetlenül azt jelenti, hogy amikor Anonymus megírta a Gesta Hungarorumot, akkor írott források alapján dolgozott. Ezek között nyilván olyanok is voltak, amelyeket mi már nem ismerünk. Nagyon jellemző, hogy míg az első mondatot a hivatásos történészek gyakran szokták idézni, a másodikat már egyáltalán nem. Ez érthető, hiszen ennek a mondatnak a figyelembevétele a részükről azzal a következménnyel járna, hogy Anonymus Gesta Hungarorumát már nem lehetne úgy tekinteni, mint egy írott források hiányában a fantáziára hagyatkozva megírt művet.

A „morva” népnév hiánya Anonymusnál arra vezethető vissza, hogy a szerző az általa feldolgozott magyar történeti forrásokban egyáltalán nem találkozott ennek a népnévnek a korai említésével. A Névtelen jegyző a régi forrásokban ehelyett egy másik népnevet találhatott. Ám ennek a bizonyos népnévnek a megjelenése összezavarta krónikásunkat, mert nem értette, hogy a magyarok második bejövetele idején a Morva folyón innen és túl élő, a magyarokkal lényegében azonos eredetű nép miképpen válhatott az ő korára (XI. század) a „morva” nevezetű, szláv nyelvű néppé. Az ő számára ez az egész megmagyarázhatatlan volt. Anonymus megoldása erre a problémára az volt, hogy történeti munkájában sem a régi forrásokban talált nevet, sem a saját korában már létező „morva” népnevet nem használta, hanem „csehekről” írt. Mivel Anonymus idején Morvaország felett már hosszú ideje a cseh fejedelmek uralkodtak, ezért kézenfekvőnek tűnt, hogy a számára felfoghatatlan „népcsere” problematikáját a szerző a „cseh” gyűjtőnév használatával oldja fel. A hivatalos történetírás emiatt anakronizmussal vádolja Anonymust. Holott a Névtelen jegyző nem kevésbé lett volna anakronisztikus akkor, ha a „morva” népnevet használta volna egy olyan korra vonatkozóan, amikor az még nem létezett. De annak se lett volna értelme, ha Anonymus a régi forrásokban szereplő eredeti népnevet írja le, hiszen akkor olvasói ugyanabba a dilemmába estek volna, mint ő maga. Végül a Névtelen jegyző a régi forrásokban talált népnevet mégiscsak lejegyezte, csak éppen nem népnévként, hanem személynévként. Anonymus az alábbiakat írja:

„Ugyanis Attila király halálát követően a csehek fejedelme foglalta el a Vág és a Garam, illetve a Duna közti területet egészen a Morva folyóig és egy fejedelemséggé egyesítette. Abban az időben a cseh fejedelem kegyéből Zobort tették meg nyitrai vezérnek.” (Anonymus: A magyarok cselekedetei, 35.)

A ZOBOR név valószínűleg nem a Névtelen jegyzőtől ered, hanem a Kárpát-medencébe érkező magyarok nevezték el így a nyitrai vezért arról a népről, amelyhez tartozott. Anonymusnál a bolgárok esetében ugyanilyen névhasználattal találkozunk. Így lett I. Borisz bolgár fejedelem nagybátyjából ZALÁN (AZ ALÁN). De megemlíthetjük a Kézai Simon által lejegyzett SZVATOPLUK nevet is (SZABAD POLÁK), ahol a név ugyancsak viselőjének etnikai önazonosságát hordozza. ZOBOR nyitrai vezér neve így válik bizonysággá a Morva folyó vidékén élő nép eredeti önazonosságára vonatkozóan (SZABAR, illetve SZABÍR).

Az Attila király halála és a hun törzsszövetség felbomlása után a hatalmas nép töredékei külön- külön fejedelemségekben, törzsi vezetőkből felemelkedett fejedelmek uralma alatt, különböző népneveken kezdtek új életet élni. A szabírokra utaló Zobor név szerényen bár, de arra figyelmeztet, hogy a Morva folyó vidékén élő, a X. században elszlávosított és „morvának” elnevezett nép nem a Pripjaty-mocsarakból, hanem Felső-Mezopotámiából származik. A „morvák” főbb néprajzi csoportjainak elnevezései is érdekes adalékkal szolgálnak a szóban forgó nép valódi eredetét illetően. E tekintetben különösen a HORÁCI (HORÁK, azaz HURRIK) és a HANÁCI (HANÁK, azaz HUNOK) elnevezés figyelemreméltó.

Bár Dr. Padányi Viktor a „Dentu-Magyaria” című művében részletesen foglalkozott a szabír- kérdéssel, ám ő csak a bejövő magyar törzsek között, illetve Ázsiában kereste a szabírok nyomait. Padányi még nem feltételezte, hogy a szabírok a magyarok második bejövetele idején Közép- Európában már jelen voltak. Jó okunk van feltételezni, hogy eredetileg nemcsak az eddig „szláv eredetűnek” elkönyvelt „morvák”, de nagyrészt a magyarok által „bajovár” elnevezéssel illetett bajorok is szabír önazonosságúak voltak. A szabírnak nevezett népesség jelenléte a Felső- Mezopotámiában lokalizált SUBARTU vidékétől SZIBÉRIA területén át a japán SAPPORO városáig, nyugaton pedig Európa közepéig kimutatható. A Kárpát-medencében is számos helynév őrzi a szabírok emlékét, többek között SAVARIA neve. A Morva folyó vidékén élő SZABÍR- SZAVAR testvérnép „szláv morva” néppé válásának a magyarok számára felfoghatatlan rejtélyét mindennél egyértelműbben leképezte a magyar nyelv „ZAVAR” szava.

 

A borítóképen egy „hanák” népviseletbe öltözött pár látható.

Új hozzászólás