A fájó trianoni megemlékezések után

Zetényi-Csukás… írta 2024. 06. 06., cs - 16:49 időpontban

Most, hogy túl vagyunk a gyalázatos trianoni rablóbéke aláírásának 104. évfordulóján, úgy hallom egyre sűrűbben emlegetni a 2010-től hivatalosan is „Nemzeti Összetartozás Napja”- ként a nemzet testét és lelkét szétszakító emléknapot, amelyet sokkal inkább a nevén kellene nevezni: 

Nemzeti Gyásznap-ként kellene mondani! 

Jómagamnak is számos ötlete lenne a dicsőséges magyar történelemből egy valóban „Nemzeti Összetartozás Napjának” elnevezendő dátum kijelöléséről, de ugyanakkor egészen bizonyos vagyok abban is, hogy az emlékezés elnevezésének „új keresztszüleit”  - akik nem is olyan régen testületileg kivonultak a parlamenti ülésről, amikor a Trianon kérdés napirendre került - 2010-re már a legjobb szándék vezette. Akárhogyan is volt, az 1920. június 4-én kierőszakolva aláírt szerződést - amely alapján Magyarország elveszítette területének kétharmadát, lakosságának pedig több mint a felét - nem lehet az összetartozással egy lapon említeni. 

Persze, már hallom is a kétségeket, hogy bármilyen más „keresztelés” bántaná a szomszédos országok érzelmeit, vagy miért kell boncolgatni az elnevezést több mint 100 esztendő után?

Ilyenkor valami megmagyarázhatatlan bizsergő érzés fut rajtam keresztül, leírni nem tudom; ezt csak érezni bírom. Hideg van, de én nem fázom, eső esik, de én nem ázom. Egyetlen pillanatra megáll az idő. Erős érzések és indulatok kavarognak bennem, de megmondom szívből, megmondom szívesen! 

Hej, ha ezek a derék honfiak tudnák, hogy a „finom és érzékeny lelkületű” szomszédok milyen nemzeti ünnepekkel bírnak, akkor elhagynának minden kifogást! Egyébként is, ha valamit a nevén nevezünk, az bárkit is, miért bánt? Vajon az mennyire bántott akárkit is egykoron, hogy Románia, Csehszlovákia, Szerb-Szlovén-Horvát Királyság, Olaszország, Lengyelország (!) Ausztria (!) a mi földünkből, vérünkből gazdagodott? 

S végezetül még egy dolog maradt bennem, amiről muszáj beszélnem!

Nevezetesen az, hogy a jeles állami, megyei és városi képviselők a beszédeikben, mint a leprást, úgy kerülték Horthy Miklós nevét. A minisztereit, miniszterelnökei érdemeit említették, de őt módszeresen kihagyták. 

Nem értem, vagy nagyon is értem az okát! 

Tovább nem is folytatom a fájó gondolatok sorát, helyette inkább őszinte szeretettel nyújtom ki kezemet az elszakított területeken élő magyarjaink felé… 

Mert hiszem, hogy húzzanak fel bármilyen mesterséges határt közénk: A magyar, magyar marad, s élni fog mindörökké! Ne csupán mondjuk, hanem tegyünk is érte, hogy vesszen Trianon és vesszen a Párizsi békeszerződés! 

A gazság már megtörtént, most már jöjjön az igazság! 

 

 

Zetényi-Csukás Ferenc

Hozzászólások

Új hozzászólás