Csendre intette a Nyugat Ukrajnát

Stier Gábor írta 2021. 07. 28., sze - 17:45 időpontban

Csendre intette a Nyugat Ukrajnát

 

 

Angela Merkel és Joe Biden washingtoni megállapodása az Északi Áramlat II. befejezéséről egyértelműen a nyugati államok érdekeinek érvényesülését tükrözi, és megfelelő Moszkva számára is. Azért nem mondom, hogy a Kreml egyértelmű győzelemként könyvelheti el a német-amerikai alkut, mert számára azért vannak még buktatók. Egy viszont biztos, a megállapodás legnagyobb vesztese Ukrajna és Amerika legszorosabb európai szövetségesei, így Lengyelország és a balti államok. Ezért aztán milliárdos kompenzációval fogná be elsősorban Kijev száját az Északi Áramlat miatt Berlin és Washington.

A német-amerikai alkuról sokat elárul, hogy a Politico értesülései szerint Washington még az előkészítő tárgyalások idején figyelmeztette legszorosabb európai szövetségeseit, hogy csendesedjenek le, és ne hangoztassák nyíltan ellenérzéseiket a készülő megállapodással kapcsolatban. Varsó ezt a tanácsot úgy, ahogy megfogadta, és a kezdetben hangos elégedetlenségét véka alá rejtette, Kijev azonban sehogy sem tudta lenyelni a békát. Annak ellenére, hogy Ukrajna ígéretet kapott az őt ért károk, mindenek előtt a tranzit legalábbis csökkenéséből adódó 3 milliárd dolláros kiesés kompenzálására. A lap forrásai azt is elárulták, hogy

„a Fehér Ház az ukrán vezetés értésére adta, hogy a hangos kritika folytatódása ronthatja Kijev és Washington viszonyát”

Washington továbbra sem engedett betekintést Kijevnek a tárgyalásokba, ám Antony Blinken tanácsadója Varsóba és Kijevbe sietett, hogy nyugtassa a kedélyeket. Ezt megelőzően mind Lengyelország, mind pedig Ukrajna ígéretet kapott az energiabiztonság milliárdos nagyságrendű erősítésére.

Kijev azonban sértve értezte magát, és hatalmas pofonként élte meg az alku formálódását. Egymást érték az olyan jellegű nyilatkozatok, hogy a Nyugat elárulta Ukrajnát. Zelenszkij és a kijevi elit Washingtont ugyan nem merték olyan nyíltan támadni, Franciaországot és Németországot azonban megemlítették azon országok között, amelyek hátat fordítottak Ukrajnának. Sőt, még Lengyelország is kapott egy oldalvágást, mikor az egyik vezető kormánytag azt fejtegette, hogy Varsó is csak a saját érdekeit követi, amikor kiáll Ukrajna mellett.

„Az elkeseredett vagdalkozást Berlin és Washington azzal igyekezett csillapítani, hogy ismét mindent megígértek Kijevnek”

Egyrészt azt hangsúlyozták, hogy az Északi Áramlatot még készen is leállítják, ha Moszkva politikai célokra használja a vezetéket. A tranzit díj Zelenszkij által felvetett 3 milliárd dolláros kiesésére pedig különböző tervekből összeálló kompenzációt ígértek. Ebben benne van az, hogy közép-ázsiai és román gázzal töltenék a csöveket, avagy éppen a jövő energiahordozójával, hidrogénnel. Berlin emellett kötelezettséget vállalt arra is, hogy igyekszik rávenni a Gazpromot arra, hogy még legalább 10 évvel hosszabbítsa meg az Ukrajnával a gáztranzitról 2024-ben lejáró szerződést. Sőt nyugtatásul azt is megígérték, hogy szankciókkal sújtják Oroszországot, amennyiben politikai célokra használják a projektet. Hogy ez a gyakorlatban mit jelent, az meglehetősen tág fogalom, és értelmezés kérdése. Az ukrán büdzsében azonban addig is ki kell valahogy pótolni azt a 3 milliárdot, sőt emellett újabb hitelekre van szükség a törékeny pénzügyi egyensúly fenntartásához.

Ukrajna kompenzálására mind Berlin, mind pedig Washington milliárdos nagyságrendű felelősséget vállalt, ám ennek mechanizmusa azonban finoman szólva is kidolgozatlan. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy Ukrajna ismét csak ígéreteket kapott, hiszen ez a megállapodás felőle nézve lényegében üres. Persze, ha minden ígéret teljesül, akkor Kijev még nyerhet is, ám erre most elég kicsi az esély. Hogy csak egy pontot említsünk, miként garantálhatja Berlin azt, hogy Moszkva meghosszabbítja Ukrajnával a tranzit szerződést. A békesség érdekében ez lehet ugyan Moszkva érdeke, ám garancia nincs arra, hogy így is lép. Az is kétséges, hogy szankciókat vetnének ki az Európába irányuló orosz energia exportra, mikor az európai országok jelentős része függ az orosz gáztól. Ez a fenyegetés nem több ejnye-bejnyénél.

„A német-amerikai alku nyertesei egyértelműen az Európai Unió nyugati országai, amelyek újabb útvonalon kaphatják a versenyképességüket növelő gázt Oroszországból. Ezen belül a legnagyobb nyertes Németország, amely így folytathatja a már 50 éve működő gázszövetséget Oroszországgal. Ezzel nyert Moszkva is, míg az egyértelmű vesztes Ukrajna, és kisebb részt Amerika legszorosabb európai szövetségesei”

Ukrajna nem csak az évi 3 milliárd dolláros tranzittól eshet el, de így értelmetlenné válhat az egyre rosszabb állapotban lévő vezeték rendszer modernizálása is, ami a jövőbeli lehetőségektől is megfoszthatja Kijevet. Ukrajna szerencséje az lehet, ha Németország a hosszútávú hidrogén stratégiájába – amelynek központjában a hidrogén termelés és ipari felhasználás áll – a kompenzáció jegyében bevonja Ukrajnát is, és ott nemcsak termelő üzemeket létesít, de a szállításhoz a jelenlegi infrastruktúrát is átalalakítja és modernizálja. Ennek kapcsán meg kell jegyezni, hogy Ukrajna nagyrészt maga tehet arról, hogy ide jutott, hiszen az elmúlt másfél évtizedben – kezdve a tranzit megcsapolásától és akadályozásától az elkerülő útvonalak leállításának agresszív követeléséig teljesen átpolitizálta az Oroszország és Európa közötti energetikai együttműködést.

„Amerika ugyanakkor az alkuval üzleti értelemben nem vesztett, még ha előnhyére is vált volna az Északi Áramlat leállítása. Kiszorítani ugyan nem tudta Oroszországot az európai piacról, ám a cseppfolyósított gázt ettől még itt is el tudja adni, ha az árban versenyképes lesz”

De ennél fontosabb most Biden számára a politikai győzelem, hiszen visszatérve a hagyományos amerikai külpolitikához, ezzel a gesztussal helyreállította a Donald Trump idején megingott transzatlanti egységet. De legalább ennyire motiválta Washington az, hogy a szövetségeseitől az ellenfelekig mindenkit felsorakoztasson maga mellé a Kína elleni harcban. A Fehér Ház emellett azt is látta, hogy az építkezés befejezését már megakadályozni nem lehet, illetve az több kárt okozna az érdekeinek, mint amennyi hasznot hozna.

„De térjünk vissza a legnagyobb nyerteshez, Németországhoz, amelynek búcsúzó vezetője a távozás előtt egyértelmű sikerként könyvelheti el az alkut”

Mivel ez a projekt a német lakosság körében is népszerű, Merkel bizonyíthatta, hogy képes a német érdekeket érvényesíteni akár Amerikával szemben is. Ráadásul az építkezést még a választások előtt sikerül befejezni, ezzel pedig még esetleges győzelmük esetén is nehéz dolguk lenne a Zöldeknek a gázszállítás teljes leállításával. Más kérdés, hogy az Ukrajnával szemben vállalt kötelezettségeket majd nagy eséllyel az Armin Laschet vezette kormánynak kell teljesítenie, ami azért nem lesz egyszerű feladat.

Összegzésül elmondható, a minden harcias retorikát felülíró német-amerikai és német-orosz üzlet azt üzeni Európának, hogy az érdekek mindennél fontosabbak. Még az oly sokat hangoztatott értékeknél is. Főképp, amikor élesre fordul a helyzet. Emellett azt is, hogy Washington szövetségesként számít Európára, és ezért bizonyos korlátok között figyelembe veszi annak érdekeit is. S még egy, érdemes kiállni az európai érdekekért, mert ez az átalakuló erőviszonyok közepette már Amerikával szemben is sikert hozhat. Erre kancellársága végén már Merkel is rájött. Az olyan államok pedig, mint Ukrajna kénytelenek tudomásul venni, hogy a vazallusok érdekeit a nagy védnökök bármikor feláldozzák a sajátjaikért.

 

Stier Gábor; moszkvatér.com.

Borítókép: EUROPRESS/ SAUL LOEB/AFP.

Hozzászólások

László

2021. 08. 01., v - 13:25

Nem kellett volna évtizedeken keresztük Ukránoknak lopni a csövekből a GÁZT
Mert ezt csinálták persze fizetni nem fizettek érte az ország Magyarország meg fizette barátságvezetékből jövő gázt köbméteriért súlyos dollárokat nem forintot kemény valutát. És ezt élő marha disznók vagy birkákkal, báránnyal egyenlítetté ki nyugat felé. Kemény valutát sőt még egyéb liba máj export téli szalámi stb stb minőségi bérmunka.

Új hozzászólás