<> Élet és Stílus | Hungary First

Élet és Stílus

  • Unalmas már, hogy minden eszköznek, és azok részleteinek, célja van. Autón, házon, hűtőn és tűzhelyen rendeltetése van mindennek, felesleges cucc nincs rajtuk. A buszon okkal látsz ablakot, széket, jegyautomatát, reklám van a falon és jó okkal a lépcső a földig ér…

  • Petíciót indítottak Greta Thunberg svéd klímaaktivista manipulálása és kizsákmányolása ellen. A felhívás indítója, Gregory Roose francia jobboldali gondolkodó a V4NA-nak elmondta, szerinte a tizenhat éves, Asperger-szindrómás lányt bizonyos érdekcsoportok politikai és gazdasági haszonszerzés céljából kihasználják, és ezzel veszélyeztetik testi és lelki épségét...

  • A DK elnöke szerint az igazi kérdés nem az, hogy mit mondott a magyar miniszterelnök a Fratelli d’Italia rendezvényén, hanem az, hogy miért ment oda...

  • A megválaszolhatlan kérdések egyike: mi az élet célja? Miért kell lennie? Válaszokban éljük tapasztalati életünket, megszoktuk, hogy kérdés nem marad árván, csak kutatni, keresni kell.

  • Családja ilyen hosszú idő elteltével is a miértekre keresi a választ. 2017 decemberében ugyan kaptak egy 13 oldalas határozatot a nyitrai nyomozó hatóságtól, amelyben az állt, hogy a brutális bűntettet egy 2004-ben, börtönben elhunyt személy követhette el, és ha három napon belül nem fellebbeznek, az ügyet lezártnak tekintik. Zoltán szülei fellebbeztek, kifogásaiknak helyt adtak, s még egy évig „nyomoztak”...

  • Huszonhét éves korában feleségével, az osztrák származású Elisabeth Dornnal – miután megfordult Bécsben, Salzburgban, Münchenben és Berlinben – 1900 tavaszán Párizsban kötött ki és telepedett le, ahol végül is 1901-ben a Renault cégnél talált munkát...

  • Jól belegondolva, vagy akár sehogy, örökéletű vagyok. Mert: Mozdulatomat, hanghordozásomat, elhivatottságomat, életfelfogást és tehetséget őseimtől örököltem. Mikor a kávémhoz kockacukorért nyúlok, pont úgy teszem, mint ahogy lang pakombartos porosz ősapám. Mikor megdobban a szívem Erdélyért, a székely anyai elődök üzennek. Miként a szobrász formázófa nem idegen a kezemben, sejtem, valakim már gyakorolt helyettem, és ha könnyen ráérzek valamire, tudom, előttem sokat agyalt rajta nagyapám, s szépanyám.

  • Az iskolás gyerekek és az asszonyok is hordták. Emlékezők szerint a Hajdúságban, a Nagykunságon, a Sárréten még a 19.sz. közepén is az asszonyoknak hímzett és fehér vászonnal alábélelt kacagányuk volt. A kacagány, a hátibőr viseletét a suba szorította ki, de mint subagallér tovább élt...

  • Most élem jövőm utolsó negyedét(?). Az akkori Tibikének mese volt, hogy egyszer ő is bácsi lesz, most viszont prehisztorikus, hogy valamikor Rákosliget „kutyás kisfiújaként” „Holle anyók” hívták be házicsokit nyalogatni, piros fazekak barna aljáról. Az álmodott futura és a realizálódott közt köszönő viszony sincs, mert az eltelt évek száma szubjektíve hihetetlen, objektíve gombócból is számottevő. Magyarán: a végtelen küszöbére pofátlankodtam...

  • Sztálinok és Ceausescuk hatalmuk kezdetén így mondták: "A Naptól még igen messze vagyok!" Később: "Tőlem a Nap már igen messze esik!" Aztán a pokolra kerültek, a Naptól olyan távolságra, amennyire azt csak az égitest biztonságosnak tartotta…