<> Élet és Stílus | Hungary First

Élet és Stílus

  • Múltam víztükrébe kavicsot dob a jelen. Szirénként mélybe rántana, ha a hullámok nem törnék meg a képi varázst, ha nem zárnák el vizsla szemem elől eddigi éltemet a kút fenekén. A vödör vizet ért. Megtekeredve kicsit úszott, majd alábukott. A lánc megfeszült. Ekkor vettem észre, hogy már tekerem is felfelé, kimentve őt letűnt idők mélyéből. Számhoz emeltem. Két oldalt csorgott ruhámra a múlt itala. Eláztam. Óhatatlan körbefogtak rég nem látott barátok, élők, holtak, és a jóságos mama, kit nem lelek az udvaron, a beszögelt ajtó és az ablakok mögött sem remélhetem.

  • Júniusi estén barátommal ténferegtünk a miskolctapolcai Anna mulató teraszán. Régi mivoltjára a helyiségnek csak a tűlábas asztalok, kagylófotelek és a nagy – hengeres, vagy gömb alakú – mennyezeti lámpák vallottak. Elit hely lehetett az alpakaöltönyös és kartonszoknyás hatvanas években. Mára pályaudvarnyi kispénzűek, beatkedvelők, Levi’s és Super Rifle szerkós flasztersimlisek, laza és lekésett trubadúrok vadászterülete lett. A ruhatáros nénik korszaka lejárt, mert a kabátokat székekre dobálták, és ha maradt hely, oda az ikszbe rakott végtagjaikat nyújtózták.

  • Bár nem lehetnek tömegével azok sem, akik kigondolnák azt, hogy 1913-1914-ben Horthy István volt a császári és királyi jász-kun 13. huszárezred parancsnoka, vagy tán’ maroknyian hinnék el azt az állítást, hogy 1937-ben (79 esztendősen, nyugalmazott tábornokként) a 12. honi tíznapos távlovaglást fegyelmezetten és sikeresen teljesítette...

  • Istenem, a régi szép idők! Igaz, most is éppen a régi szép időket éljük, de az igazi mégis az volt, mikor e bakonyi településre kerültem anyarozsmérés céljából. A főiskolai nyári szünetben munkát vállaltam a budakalászi Gyógynövénykutató Intézetben. Itt történt, hogy Békési professzor az anyarozsból kivonta a véralvadásgátlót, amiért Nobel-díjat kapott. Egyszerű köznapi ember volt. Hévvel járt ki a Duna partjánál felépített új központba, és alkalmanként úgy elmélyedt gondolataiba, hogy fejjel ment a bejárati üvegajtónak, és ahogy kezdett felvirágozni gyógyszeriparunk, úgy szaporodtak homlokán a kék foltok… Sokat köszönhetett e lángelmének az emberiség, pláne én, mert elküldtek egy hétre a mesés erdőkkel körbeölelt sváb falucskába. Gőzmozdony vitt Zircig, ahol sárgára lakkozott bricska várt rám, pödrött bajszú kocsissal. Hamar két ló repített halmokon, hegyeken keresztül a tündérvilágba, mely egy utcából állt és körbefutott a hegykatlan peremén. Két oldalt szerény kis házak övezték a bazaltkőből kirakott utat.

  • Ahogyan múlnak az évek az emlékek is úgy kopnak, de időnként pengeélesen visszatérnek. Negyven esztendő távlatából olyan emlékek is felszínre kerülnek, amelyeket már azt gondoltuk, hogy régen elfelejtettünk, aztán elcsodálkozunk, amikor újra életre kélnek. Késő este van és egy régi történet idéződik vissza bennem…

  • Tiszalökön töltöttük a nyári gyakorlatot, téeszmajorban, a településtől és a folyótól másfél kilométerre. Évente az ország különböző pontjain, öt-hat fős csoportokban, három hétig kellett a gépész szakmát gyakorolni. Balszerencsémre, Sunyival itt is összehozott a sors, miáltal többet csavarogtam, lustálkodtam és csibészkedtem, mint rendesen. Fáradt tagjaink pihentetésére sárospataki kirándulásban részesítettek bennünket. A tsz öreg Ikaruszával utaztunk.

  • A valós történelmi események objektív feltárására – ennek ismeretében – továbbadására kell törekedni, mint ahogyan remélem, hogy ezek a „pusztába kiáltott” írásaim és ezen felvetéseim is hozzá fognak járulni vitéz nagybányai Horthy Miklós életének és korának jobb és részletesebb megismeréséhez...

  • A Zöld Elefánt volt egyik törzshelyünk (sok volt)! Ide jártunk a presszó-részbe nappal tanulni, jegyzeteket olvasni, és az étterembe a nőket lesni. Ösztöndíjosztás előtt nagyon sóherek voltunk. Menzai kajajegyünket eladtuk, hogy sokadikán is csavaroghassunk az éjszakában, de rendszerint nem jól kalkuláltunk, és két-három napig nem jutott sem ebédre, sem cigarettára.

  • A Magyarok Világszövetsége tekintettel arra, hogy 49 napon keresztül, a napi 35-40 km menetelés testet, lelket, szellemet próbára tesz, arra kér minden a Kárpát-hazában és a nagyvilág minden részén élő jó szándékú magyart, imaközösséget, hogy imájukkal támogassák a Trianon-menet tagjait, valamint az eszmét, amit képviselnek...

  • Képezzük magunkat belőletek, hogy tudjuk, mi az, amit NEM akarunk. Olvassuk a Koránt, nézzük videókon a viselkedéseteket. Készülünk keményen – belőletek! És felénk még akadnak a portáshoz hasonló kemény gyerekek. Olyanok, akik tanulmányozva benneteket már pontosan tudják, nektek nem elég a tökötökre lépni. Már tudják, hogy ti a vér szagától megvadulva még ádázabbak lesznek...