Élet és Stílus

Még a nagyapám idejében, a faluban, de a városban is az volt a példát adó szokás, hogy a férfiak - zsellértől a bő mellényű uraságig - a hősök emlékművét és a nemzet nagyjainak szobrait megsüvegelték. Az asszonyok, lányok keresztet vetettek, a kisgyermekek, diákok fejet hajtottak az ősök emléke előtt. Így fejezték ki minden magyarok az értük vérüket hullató elődöknek kijáró hálájukat és tiszteletüket...

A Parány-hegy lábánál elterülő kis falu békésen szundikált. Lassan felkel a Nap, és sorra ébrednek fel lakói is. Már hetek óta lázasan készülnek a búcsúra, mint minden évben most is. A sátrak felállítva, az árusok is kezdenek kipakolni. Van itt minden. Törökméz, nyalóka, fakard és egyéb játékok, kék selyemkendő a lányoknak, asszonyoknak, és zsebre való bicska a férfiaknak, ahogy a falusi búcsún lenni szokott. Na és az elmaradhatatlan ringlispil...

Ahol a Kárpátok magas csúcsai az eget surolják, ott ahol bérceinek peremén szebben kél a reggel, szebben gyű el az estve,mint máshun, ott ahol a zord fenyvesek, titokzatos, sűrű rengetegek fennen hírdetik szépségösen szép bajlátotta földjének, népének múlt és jelenét, van egy kicsi ország, neve Tündérország. Ennek es a kellős közepiben, akárcsak a mesékben ahol minden megeshet, található Háromszék, melynek sehun a világon párja nincsen...

Ismer bármilyen országot a világon, az Egyesült Államoktól Németországon és Franciaországon át Kínáig, ahol az igazságügyi rendszer, illetőleg az azon belül fogant bírói ítéletek irányultsága az ott széles körben elfogadott morális értékekkel homlokegyenest ellentétesek vagy eltérőek, és így azok folyamatosan felháborodást keltenek?

Lebstück Mária honvéd főhadnagy 1880-ban költözött az újpesti Csokonai utca 4. szám alá és itt élt 1892. május 30-án bekövetkezett haláláig. A katonai pálya ma sincs „elnőiesedve”, a 19. században meg különösen nem volt, Mégis megtörtént, hogy egy ifjú hölgy egészen a főhadnagyi rangig vitte. Élettörténetét nem kisebb személyiség, mint maga Jókai Mór jegyezte le, neki mondta tollba, a halálos ágyán. Hogy mi kellett ahhoz, a romantika századában, hogy egy fiatal, még tizennyolcadik évét sem betöltött leány a katonai pályára lépjen? Nem kisebb dolog, mint egy forradalom...

A Hargitán egy pillanatra megállott az idő, s tartotta magát a Görgényi-havasokon át. 1884. május 30-án - valahol a gyönyörű Sóvidéken - felsírt egy angyalarcú kisbaba, akit az édesanyja és édesapja már nagyon várt. Alig múlott az éjfél, mikor Parajd községben az élni vágyás erőst életre talált: Székely született Erdélyország közepén! Igen, valahogy így történt Vilmoska, a későbbi vitéz lófő nagybaczoni Nagy Vilmos vezérezredes, majdani honvédelmi miniszter világunkra jövetele...

Mielőtt belevágnék a mondandómba van egy festmény, egy idézet és a penna. Együtt alkotnak egy kerek egészet. Általuk életre kelnek a szavak és megszületik egy történet. Komótoson végezte az "Üdő" a dolgát. Tégláról- téglára rakva építgette a holt lelkek birodalmát. Minél jobban elpipizált vele, a mulandó élet annál jobban a kezére játszott. -Semmi értelme szepletni- gondolta, mármint az Üdő. Előbb- utóbb úgyis horogra kerül a vándor. Oszt ásó- kapa- nagyharang teszi dolgát. Elvégesztetett!

Abban az időben – és azóta is - számos elmélet született arról, hogy mennyire volt Rust „magányos örült”, vagy épp ellenkezőleg, egy gondosan kitervelt, előre megszervezett akciót hajtott-e végre. Egyesek esküdtek rá, hogy az egészet a „nyugati titkosszolgálatok” szervezték meg, hogy teszteljék az állítólag kőkemény szovjet légvédelmet. Mások azt állítják, hogy az egész Gorbacsov akciója volt, aki így joggal rúghatta ki a hadsereg „nemszeretem” vezetőit, elvégre milyen határőrizet és légvédelem az, amit egy tejfeles szájú kölyök ki tud játszani...

1884. május 28-án született Eduard Benes cseh politikus, a csehszlovák állam egyik megteremtője, az ország második elnöke. Akiről bizonyos dekrétumokat neveztek el és akinek mi magyarok oly sokat „köszönhetünk”. Azt szokták mondani: halottról jót, vagy semmit. Akkor mondom a jót: Benes úr kiváló politikus volt. És a maga szempontjából a legjobb időben, a legjobb helyen került „helyzetbe”.

Egy ilyen gyászos évfordulón méltatni kellene Téged, pályarajzot vonni és műveidet piedesztálra emelni. Szerintem erre ugyanúgy legyintenél, amikor még éltedben azt mondták rólad sokan, hogy Te vagy a legnagyobb regényíró. Vetettek össze téged a literatúrában Jókaival, Herczeggel, Móriczcal, Gárdonyival, Kemény Zsigmonddal, vagy éppen Krúdyval. Amennyiben Te ezt, ha hallanád, bizonyosan csak mosolyognál…